Az építkezés tovább folyt, mintha mi sem történt volna: a téglákat, a köveket beépítették a romokba, lemázolták, és a megmaradt ékkövekkel, arannyal díszítettek. Ami viszont hamar feltűnt, az Laya hiánya. A matróz érdeklődött utána. Charmina útba igazította, és folytatta az egyik felépült homlokzat faragását. A leopárd pedig visszament a szállásra, be az említett szobába. Laya nemrég kelt fel, és látszólag nehézkesen mozgott. A mély sebek nem igen tették lehetővé a gyors mozdulatokat. Timothy látva őt odafutott, és megölelte.
-Na olyan erősen- nyüszített halkan a lány. A matróz kínosan elengedte:
-Ne haragudj- vigyorgott, majd kérdően ránézett- hol voltál? Mi történt veled?
A lány sóhajtott, majd leült:
-Nem számít, az úrnő ellátta a sebeimet. Timothy szemei elkerekedtek:
-Micsoda? De mielőtt kifakadt volna, társa folytatta:
-De szerintem valami nem stimmel vele. Azt mondta, hogy a tiltott határon túlról jött. Lehet, hogy tud valamit, vagy valami boszorkányság birtokában van. Szerintem jobb, ha utána jártok. A matróz lefáradtan nézett vissza rá:
-Túlreagálod. Azt még megértem, hogy az elejétől fogva nem bírod a csajt, de...
-Csak beszéljetek vele!- vágott közbe Laya. Társa kissé elhúzta a száját:
-Rendben. Aztán ajánlom az érdekedben, hogy ne valami rosszmájú híresztelés legyen...
Mint ahogy elkezdett a csapatban oldódni a légkör néhány nap után, úgy esténként összeültek a téren, megcsodálva aznapi munkájuk gyümölcsét. Ez aznap este sem történt másként. Közben sztorizgattak is.
-A gyöngyhalászoknak saját nyelvük van- magyarázott éppen az úrnőnek Leo- mivel az ő népük évezredek óta elszigetelve, külön él a szárazföldtől, így kialakult nekik. Idővel megtanulható, legalábbis Timónak sikerült. Viszont a gyöngyhalászoknak valahogy nehezen áll a szájára a szárazföldi nyelv. Erre Choches felé fordult:
-Nem van igaz!- szinte kikérte magának- Choches jól beszél nyelv. Jobb, mint mind többi gyöngyhalász. Charmina elmosolyodott, és megsimogatta a törpemacska fejét:
-Semmi kétségem efelől.
A matróz viszont a lányra meredt, és rákérdezett:
-Te is mesélhetnél még. Nem mondtál nekünk túl sokat Andron szigetéről. Tényleg a tiltott határon túl van? Az úrnő bólintott, mintha mi sem lenne természetesebb:
-Igen, a tengeri népek mind ezt mondták- végignézett a kalózokon- arrafelé nem is találkoztam hozzátok foghatóval. Csakis emberekkel. A gyöngyhalász elmosolyodott:
-Csak ember? Akkor nem majré... A kapitány a vállára tette a kezét:
-Ne becsüld őket alá, Choches. Biztos van még ott valami. Charmina vállat vont:
-Nem, másról igazából nem tudok. Minden esetre Andron hatalmas sziget. A lakói viszont már nem egyszer legyilkolták egymást. Egyszerűen könnyen találnak maguk között bűnöst.
-Vagy csak a beltenyészet átka- tette hozzá Leo- gondolom, nem nagyon vándorolnak el onnan az emberek, igaz? Hisz mi sem látunk minden nap onnan jönni másokat. Az úrnő bólintott:
-Valóban így van. A szigetlakók csak halászat céljából eveznek ki a tengerre. Sose mennek olyan messze, hogy még aznap vissza ne érjenek.
Timothy halkan nevetett:
-Talán mégis meg kéne nézni őket. Ha tényleg nincs ott semmi boszorkányság, akkor nincs félnivalónk. Az oroszlán felé fordult:
-Mégiscsak amondó vagyok, hogy hagyjuk őket. Először is, van oka, hogy Morgan eljött onnan- itt a lányra nézett, majd vissza- másodszor, még itt se fejeztük be a dolgunk. A gyöngyhalász beleegyezően bólintott, végül a matróz is elmosolyodott:
-Igaz is- majd feltápászkodott- mindig megmondod a tutit, kapitány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése