kalózok

A tengermenti Vasmacska karma mindenféle érdekes népség olvasztótégelye: főleg kereskedőké és bohém kalandoroké. De ez vált az egyik kalózcsapat székhelyévé is. Történetesen ugyanaz a csapat volt, mint akik a királyi párral is beszéltek annak idején, amikor nászútjukon hajóra szálltak: az oroszlán kapitány Leo, a leopárd matróz Timothy, a leopárdlány Laya, és a kis gyöngyhalász macska Choches. Ők négyen voltak a Sea Serpent legénysége. A hónap vége felé a kapitány úgy döntött, hogy ismét útra kéne szállniuk. Layát azonban nem igen hozta ez lázba:
-Ezt nem mondhatod komolyan. Már végigjártuk kétszer is a tengereket, mi újat találhatnánk? Az oroszlán nagyban pakolt, és a matrózt is munkára fogta:
-Azt sosem tudhatod, kedvesem. Változhatott azóta egy s más, annak idején a királyi pár is épségben tért vissza. Pedig megesküdtek rá, hogy átlépték a tiltott zónát. A kicsi gyöngyhalász kissé rémülten nézett a vezetőre:
-Nem átlép tiltott határ, ugye kapitány? Leo halkan nevetett:
-Nyugi, Choches, annyira én sem vagyok elvetemült. De szerintem így is találunk valami újat.

Miután felpakoltak a fedélzetre, Timothy lelkesen szélirányba állította a vitorlákat, majd a kapitány felé fordult:
-Merre megyünk? Az oroszlán pedig kormányozta is a hajót abba a bizonyos irányba:
-Hova máshova? Hát Shaiola szigetére. Szépen sorba megyünk. A leopárdlány gúnyos nevetésben tört ki:
-Oda? De hisz ott nincs semmi, csak romok.
-Soha nem néztünk ott tüzetesebben körbe- válaszolt a matróz- talán most rá kéne szánni az időt, és tüzetesen bejárni. Leo bólintott:
-Az öcskös jól mondja. Sosem másztunk ki Shaiola partjaira, hisz az a sziget évek óta élettelen. De ha most vennénk a fáradtságot, talán mesés kincsekre is bukkannánk...

Pár óra után meg is érkeztek a neves szigetre. Miután kikötöttek, határozottan megindultak a sziget közepe felé. Elsőként a partmenti emelkedőn felkepesztve azonban nem egy teljes romvárost találtak... néhány épület egészen újnak tűnt. A kapitány szemei elkerekedtek:
-Mi a krucifix folyik itt? Azzal megindult. Timothy azonnal a nyomába indult:
-Kapitány, ne! Nem tudni, ki vagy mi szállta meg ezt a szigetet. Lehet, hogy csapda. Laya ugyanúgy loholt utána:
-Igen... hisz itt soha nem volt semmi. Kipusztult mindenki. Már észre sem vették, és már mind loholtak Cor Shaiola újjáépülő romjai felé.

Beérve a külső épületek még romosan álltak... belül viszont a tér macskakövei és az ottani házak, szobrok már egész újak voltak. Mind megálltak a mozaikos tér közepén, és körbenéztek. Teljes csend... A kis gyöngyhalász szorosan odabújt a matrózhoz:
-Timuru... timuru mas... A leopárd átkarolta a hátát, nyugtatva őt:
-Ne félj, Choches. Amíg együtt vagyunk, addig nem lehet baj. Laya hegyezte füleit, majd megszólalt:
-Ezt ne kiabáld el.

És valóban... motoszkálás hallatszott. Mind feszülten figyeltek a mellékutcák felé, ahonnan a gyanús zaj szűrődött. Mind támadóállást vettek fel, Leo és a matróz előhúzták kardjukat, a leopárd lány pedig a dobótőröket. Ekkor a mellékutcákból lassan előlebegett öt kő- és fémszellem: egy obszidián fekete smaragzöld szemű, egy lila skorpiófarkú, egy sárga-fehér tüskés fejű, egy vörös fekete szemű, és egy kék fekete-fehér álarcos, mellkasán yin-yang mintával. Kicsivel utánuk pedig megjelent egy elegáns ruhás, nemesi nyakéket és fejpántot viselő, fekete hajú, fekete szemű tizenéves hölgy. Ezek a nemesi ékszerek meglehetősen egyszerűek voltak, de mégis kiváltotta azt a hatást, hogy ez az emberi lény nem egy egyszerű polgár.
-Kik vagytok ti?- kérdezte a jövevényeket.

A kapitány kissé lejjebb emelte a fegyvert, majd válaszolt:
-A Sea Serpent kalózai vagyunk. Leo vagyok- majd bemutatta a legénységet- a matrózom Timothy, a jegyese Laya, és a kis gyöngyhalász pedig Choches. És maga kicsoda, hölgyem? A lány elmosolyodott és üdvözlően meghajolt:
-Charmina Morgan vagyok. Még Andron szigetéről kerültem ide. Shaiola túlvégén van a tengeri népek egyik kolóniája. Ott kezdtem új életet, majd miután láttam, hogy milyen elhagyatott ez a sziget. A szellemekre mutatott:
-Az élő fegyverek engedélyével és segítségével elkezdtem újjáépíteni Cor Shaiolát. Nemrég vezetőjüknek is elismertek. Laya viszont felvonta szemöldökét, majd ennyit szólt:
-Kincs nincs? Azonban Timothy finoman oldalba lökte, és egy szúró pillanattal elhallgattatta.

Charmina szelíden elmosolyodott:
-Mindaz, ami meg is maradt, azt a város újjáépítésére fordítjuk. Remélem, nincs ellenvetésetek.
-Dehogy nem lenne- lépett elő Laya, és folytatta fellengős stílusában- ide vele! A fiatal lány viszont intett, mire az élő fegyverek fenyegetően megindultak feléjük. A kalózok lassan, ijedten kezdtek hátrálni, majd a kapitány hirtelen egy mentő ötlettel rukkolt elő:
-Várj! Charmina felemelte a kezét, mire a testőrök megálltak. Az oroszlán folytatta:
-Inkább részesedést kérünk. Cserébe segítünk felépíteni Cor Shaiolát. Timothy meglepetten nézett kapitányára... Laya inkább elhűlten. Choches pedig csendben remegett a másik három lába alatt. A sziget úrnője végül rábólintott:
-Rendben. Amint a főváros visszanyeri régi pompáját, tisztességgel megfizetlek titeket. Azzal vissza hívta a testőröket. A leopárdlány pedig rosszallóan a kapitányra nézett:
-Ezt nem mondhattad komolyan.
-Dehogy nem- mondta határozottan Leo, miközben egy laza mozdulattal eltette kardját- legalább egy kis klímaváltozás Vasmacska karma után...