2011. december 26., hétfő

egyszerre 3 helyen

Hobi kísérte el a szfinxet a fővárosba. A másik hírszerző az elzárt városnál megállt még egy pár napra, hisz az elmaradt éveket be akarta pótolni barátaival. De Hobi ezt egyáltalán nem vette zokon. A szfinx társasága meglehetősen kellemes volt, ennek ellenére tartotta a távolságot, egy pillanatra sem akart tolakodni. Jama szívesen mesélt, mivel sokáig tartózkodott egyedül, mindentől távol. Jól esett neki, hogy most beszélgető társra is talált. Gyorsan el is telt ezzel a beszélgetéssel az idő, mire megérkeztek a két birodalom egyesített városához.

Az úrnő egy percre sem volt hajlandó pihenni. Megkérte a hírszerzőt, hogy azonnal vigye őt az uralkodókhoz. Shayla és Tom azonnal fogadták őt. Kellemes meglepetés volt nemhogy egy szövetségest, de egyenesen egy szfinxet tudni az udvarban. Azonnal helyet foglaltak a tárgyaló terembe. A királynő kíváncsian belekezdett:
-Mondja, pontosan honnan is jött, és mit csinál? Jama szelíden elmosolyodott:
-Az Orion konstellációra épült Egyiptomot őrzöm. Még az őseim építették. És mivel ez a konstelláció három világban létezik egyszerre párhuzamosan, úgy maguk az épületek is... és jómagam is. Erre Focus felkapta a fejét:
-Hogyan? Te még további két világban létezel ebben az időpontban? A szfinx bólintott, majd folytatta:
-Őrizni kell az átjárót mindenhol. A király elé tolt egy térképet:
-Meg tudná mutatni, hogy hol van egy az építmény? Az úrnő elmosolyodott, és szemügyre vette a térképet:
-Természetesen- alig kis keresés után rá is mutatott egy határpontra- itt van, a Szíriusz felkelténél, a tűzvörös és tengerkék ég alatt.

Focus visszaemelte a papírt, és tanulmányozta. Közben Shayla tovább kérdezett:
-És van ott még valaki? Jama megcsóválta a fejét:
-Nem, már egyedül vagyok. A Tanuki testvérek a másik világból átjöttek annak idején, és ők voltak a társaságom, de azóta ők is tovább álltak, hogy tanuljanak. A királynő kissé aggódott:
-Nem kellemetlen így, magányosan?
-Nem számít- válaszolt a szfinx- hisz mint mondottam, nekem az a feladatom, hogy őrizzem ezt az átjárót. Tom félretette a térképet:
-Legalább a vendéglátásunkat fogadja el pár napra. Így is hosszú lehetett az út idáig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése