tribute to italo dance

Dorina az öltözőben matatott. Ezen az estén nemcsak, hogy különleges zenei arzenállal készült, de még az eddigieknél is jobban akart kinézni- pedig sokáig egyáltalán nem a külsőre fektette a hangsúlyt. Ez kicsit még őt is meglepte... de valahogy ez adott neki egy különleges, titkos pluszt, amitől úgy érezte, hogy többet tudna kihozni magából szakmailag is. Úgy látszik, sokkal jobban kezd belőle megmutatkozni a nő. Épp barackszínű szájfényt kent fel, miközben lopva ellenőrizte öltözékét: fekete magassarkú, farmer trapézgatya, vékony, aranyozott láncok a nadrágon, rózsaszín félpántos felső, hozzáillően körömlakk, bal falkaron aranyozott, spirálszerűen kígyózó karpánt, vékony aranylánc a nyakban, karika fülbevalók, szemceruzával igézően kiemelt kék szemek... végül hajában pár rózsaszínre színezett fonat. Elégedetten elmosolyodott. Igen.. ma este ő is egy remekmű, nemcsak az a zene, amivel kényeztetni akarja a közönséget.

Ekkor hallotta, hogy csukódik mögötte az ajtó. Hátra se kellett nézni, a tükörből pontosan látta, ki az. Aképp is szólította meg:
-Nem számítottam rá, hogy eljössz. De örülük, hogy itt vagy, Gigi. A veterán végigmérte őt, majd ugyanúgy a tükrön keresztül tartotta vele a szemkontaktust:
-Ezt mégis hogy csináltad? DJ halkan nevetett, széles, igéző mosoly kíséretében:
-Hogy egy év alatt 3 évet öregedtem? Már sokan kérdezték tőlem... Gigi folytatta:
-Nem. Hanem hogy vetted egy ilyen bulira a bátorságot. Nem is éltél, amikor én és a többiek már javában benne voltunk, és nemcsak letettük az italo dance alapjait, hanem mi magunk voltunk az italo dance. Erre viszont a lány elkomorult, és a kolléga felé fordult:
-Ismét piszkosul alábecsülsz. Amit én csinálok, az nem menőzés, hanem egyszerűen szakmai tovább fejlődés. És igen, tökéletes képes vagyok összehozni egy hamisíthatatlan italo dance bulit. Felnéztem rátok... rád, a Prezioso tesókra, az Eiffel 65-ra, azon belül Gabry Pontéra, Fargettára, és Mollelára... A gond csak az, hogy a Prezioso tesók eltűntek, úgy ahogy Fargetta és Mollela is, az Eiffel 65 felolszlott, Gabry zeneileg egy kalap szarrá vált, te meg... -mutatott végül Gigire- nézz már magadra! Szétfüvezted az agyad! Erre a veterán visszakiáltott:
-Nem füvezek!- majd hatásszünet, és keserűen elhúzta a száját, ahogy halkan, kissé megsemmisülve hozzátette- az heroin... Dorina lefáradtan a falra nézett, ahogy sóhajtott, majd megindult kifelé. De Gigi karon ragadta:
-Azért te is magadra nézhetnél. Mi ez fél butik rajtad? Te nem a zenét láttatod az emberekkel, hanem magadat! Erre már a lány is komolyan kifakadt:
-Falra mászok tőled, tudod?- kiáltotta csalódottsággal a hangjában- ez a te hülye filozófiád, hogy rejtve akarsz maradni a közönség előtt, hogy csak a zenét mutasd. Csak tudod mit? A zene csakis rajtad keresztül kerül el hozzájuk. Minden dal, amit te írsz,  amit te teszel fel, az nem máson, csakis rajtad keresztül manifesztálódik. Valami egyedit és csodálatosat teremtesz. Ezzel pont, hogy egy meghatározó része vagy a zenének, az előadásnak, és ha akarnál sem lehetnél láthatatlan. Sajnálom, hogy ezt nem vagy képes megérteni. Azzal felkapta a táskáját, és kiviharzott az öltözőből.

Az izgatott tömeg hangja már távolról hallatszott. Ez volt az, ami DJ számára kívülről visszhangzott. Ami viszont belül, a fejében és a szívében, az a Gigi D'Agostino-val való vita. Ez a két echó egyfajta keserédes élményként érte. Megállt egy pillanatra, lehunyta szemeit, és mély levegőt vett.
-Szeretlek titeket- gondolta végig, ahogy jóindulatúan kirázta a hideg a közönség ovációjától, és eszébe jutottak az italo dance nagyjai- ezért játszom a világ legjobb számait. Ismét kinyitotta szemeit, és megindult ismét.

Felért a színpadra, ahol a közönség már ujjongva és tapsviharral fogadta. Dorina elmosolyodott, és puszit küldött feléjük. Majd lehalkította a zenét, és rákeverte az első számot... Dr Kucho-tól a Belmondo rulez. Ahogy a majdnem csendből elindult a jellegzetes dal a közönség felordított, és máris belekezdtek a táncba. Viszont a lány számára pontosan ez a hang volt az, ami a vita keserűségét kibillentette a lelkéből, és eltöltötte az italo dance varázsával. Azonnal felvette a már jól ismert magabiztos és máron-már elbűvölő mosolyát, és a dal végeztével már keverte is fel Fargetta-tól a Good Times-t. Ahogy a tömeg is kezdett ráállni a hullámhosszra, előkapta a mikrofont is:
-Na, eddig hogy tetszik? Az emberek kiáltották, feltartva kezüket. Dorina visszavigyorgott:
-Akkor jó, mert még csak most melegedtünk bele. Mit szólnátok a mennyországhoz? Vagy a jóból nem árt a sok?- közben már keverte is fel Eiffel 65-tól a Too much of Heaven-t. A közönség ismét tapsolt. Az előadó halkan nevetett:
-Szóval nem árt. Akkor itt van, csak nektek: Too much of Heaven!

Valóban, nagyon lassan váltott keményebb stílusra most. Nemcsak azért, mert a kínálat nagyon széles volt ebből a stílusból, hanem mert maga az italo dance is egy viszonylag könnyed kategória volt. Igyekezett mindenkiből adni egy kanállal. Már Billy More Up and Down című számmal folytatta. Egy igazi dögös szám volt, amivel kellően megmozgatta a közönséget, és maga is beszállt a táncba. Kiáltott velük, és folytatásként már tette Prezioso-tól a Let's talk about a man-t. Erre a pasik indultak be jobban, akik diliztek a tánctéren. Dorina nevetett rajtuk, majd megfordult, és felemelte haját, láthatóvá téve majdnem pucér hátát. Erre a fiúk őrjöngtek, és csak jobban bíztatták. A lány ekkor beleszólt a mikrofonba:
-Mindent a szemnek, semmit a kéznek... annál többet a fülnek a lábnak. Mit szólnátok valami igazán dögöshöz? Az emberek szinkronban bólogattak, ütemre való fejrázás kíséretében, mire Dorina felkeverte Mollela-tól a Baby! című számot. Erre már a pasik és a csajok összeverődtek, és úgy táncoltak. A lány meg is tapsolta őket.

Csodálatos látvány, mindent felülmúló érzés, hogy az italo dance-szel sikerült ilyen eufóriát kiváltani az emberekből. Az este csúcspontja felé, már azon kapta magát, hogy pont a közönség tapsolt, és bíztatja:
- DJ! DJ! DJ! DJ! DJ... bring the noise!- ordítottak, ugrabugráltak, mint még soha. Dorina el is mosolyodott, majd elővett egy lemezt. megnézte... majd megpuszilt. Végül felemelte, jól láthatóvá téve:
-Akkor ezt jól figyeljétek meg. Ezt itt és most, csak nektek- lassan elkezdte felkeverni- mert imádlak titeket! Úgyhogy szedjük szét a házat, méghozzá téglánként! A közönség ismét ujjongott, majd lassan, ahogy felkeverődött az a bizonyos lemez... és megszólalt Gigi D'Agostino Welcome to Paradise című száma. Az emberek az első felismeréstől sírva fakadtak, és a gyönyörtől felnéztek, magasra tartva kezüket... a második felismeréstől pedig már énekeltek a vokállal együtt, hullámozva, páran öngyújtókkal a kezükben:
-Illusion to be lived... Like freedom in your soul...Like freedom in your heart... Like freedom in your life... ... ...  Wel... come... to paradise! Itt viszont DJ is érezte, hogy ez a csodálatos érzés az ő szívét is szétfeszíti. Ott volt a megkoronázott, tökéletes este. Valahol még annak az iróniája is megszépült, hogy ez a korona pont attól az előadótól jött, akivel nemrég veszekedett. Az ő könnyei is kibuggyantak, majd kicsit megköszörülte a torkát, és magához rántotta a mikrofont:
-A place where we belong... No wonder when we meet... An angel!!!-tökéletes, kristály tiszta hanggal énekelte ki, ami csak úgy hasított.
 
...és hirtelen a zene elállt, hisz a mámortól elrészegülten elfelejtette felkeverni a következő dalt. De így se jött ki rosszul. Ugyanis a már könnyekig meghatott, eufóriától még mindig lázas, mámortól csillogó szemű közönség őrjöngve megtapsolta őt:
-Szép volt DJ! Király vagy! Éljen az italo dance! Dorina zihált, kissé megremegett az őt hatalmába kerítő érzéstől és a tömegovációjától, amibe belerázkódott a levegő is, finoman megtörölte arcát... majd levegőt vett, és halkan, kissé rekedten szólt a mikrofonba:
-Köszönöm... az italo dance istenei nevében is...