2011. december 16., péntek

how to save a life


"Where did I go wrong, I lost a friend
Somewhere along in the bitterness
And I would have stayed up with you all night
Had I known how to save a life"

(The Fray)



Di világ, kellemes kora esti órában, balzsamos levegővel, lilás-bíbor horizonttal. A vár és az erdő között lévő folyó partján Tía Márquez gyakorolt egy bonyolult, kifinomult táncot. Ezt az obszidián bőrű, aranyszemű, szőke egzotikus szépséget valamivel távolabbról, az egyik fának támaszkodva csodálta őt Alba. A holdherceg már idejét se tudja, mióta vannak együtt... de az biztos, hogy rengeteg kalandot éltek meg együtt. És mind felejthetetlen volt.

Hamarosan társasága akadt, ahogy Elisir helyet foglalt mellette:
-Nagyon komolyan veszi a mostani napforduló ünnepséget- állapította meg a tánc láttán, majd a herceg felé fordult- furcsa, hogy még mindig próbál,  hisz már tökéletes. Alba félig az egykori holdpapnő felé sandított, majd vissza feleségére:
-Még mindig benne van ebben a folyamatba, hogy helyrehozza magát és a tetteit. Tudod, nem mindig volt ilyen. Elisir meglepődött:
-Nem-e? Amióta ismerlek titeket, ilyennek látom. A herceg elmosolyodott, majd folytatta:
-Minden még azelőtt történt, hogy Cosee Proboujours-ként találkoztál volna velünk- visszanézett az egzotikus hölgyre- tizenéves hülyegyerekek voltunk. Én folyton ellógtam a palotából, ahelyett, hogy uralkodói kötelességeimet végeztem volna. Nem szerettem a szabályokat... és sokkal jobban érdekelt, hogy személyesen lássam a Vad világ lakóit, a hétköznapjaikat, az életmódjukat. Ott találkoztam Tíával...

Elisir elmosolyodott, és kíváncsian figyelte a herceget:
-Milyen romantikus... Alba halkan nevetett:
-Annyira nem- kissé komolyabb hangvételre váltott, úgy folytatta- tudod,ő egy kaméleon. Úgy váltogatja az alakját, mint más a képzeletét. Ezt annak idején egy alvilági vezető korán felismerte, és Tía neki szolgált. Alakváltással férkőzött be mindenhová, és rabolt. Egy nagyon vad és kegyetlen személyiség volt, nehezen férkőztem a közelébe. Nem bízott bennem, a rangom ellenére se. Végül, mikor a gazdája nekem rontott, ő a testével védelmezett. Majdnem bele is halt. Én mentett meg. Felvittem a palotába, a szobámba, magam láttam el, vigyáztam rá... Csodálattal bámulta a szóban forgó személyt, aki most letérdelt a folyóhoz, és megmosta az arcát:
-Azt követően annyira hálás volt, hogy hűséget esküdött nekem. Mindent jóvá akart tenni. Az eleinte bizalmi kapcsolat pedig szeretetté nőtte ki magát.

Ekkor Elisir felé fordult:
-Veletek is hasonló történt, nemde? Megmentetted Shakarát, mikor az üldözői majdnem megölték. A ti bizalmatok is szeretetté alakult át. Az egykori holdpapnő elmosolyodott:
-Furcsák ezek az érzések, nemde? Alba bólintott:
-És azóta mindannyiunkat össze is tartanak. Ekkor látta meg Tíát közeledni. A kaméleon szélesen elmosolyodott:
-Ti mindvégig engem bámultatok? Olyan béna voltam. A holdherceg felkacagott, majd feltápászkodott, és megfogta a kezét:
-Dehogy is! Csodálatos voltál, csak így tovább. Tía kérdően Elisirre nézett, aki megerősítően bólintott:
-Nagyszerű leszel az ünnepségen. Az obszidián bőrű szépség elmosolyodott, és bólintott:
-Igyekszem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése