2011. december 21., szerda

distant memories

"I don't know what it is,
Tonight I've lost your kiss,
I want to shout and scream
Where are my memories?"

/D-Tune/


Thutem fénytolvaj már nagyon beteg volt. A gyógyítók ezt más semmilyen dematerializációs kezeléssel nem tudták eltávolítani... mintha a kór egészen a lelkéig gyökeret vert volna. Tudta is ez a bestia, hogy nincs sok hátra neki... csak feküdt az ágyában, mellette a fegyelmezetten álló, ezüstös, filigrán mechával, amelyik igyekezett gondját viselni. Közben beszélgettek- a szolga főként azért, hogy tartsa gazdájában a lelket. A fénytolvaj pedig csak le akarta kötni a már-már aggódó robotot. 
-Mi lesz veled, jó uram?- kérdezte a mecha- nem akarlak elveszíteni. A sárkányember gyengén rámosolygott:
-Nem lesz semmi gond- kissé az ajtó felé sandított- Ga'ar fiam hamarosan megérkezik. Ő majd mindent elintéz. Aztán a szolga félig elfordította a fejét. Thutem látta rajta, hogy szavai nem igazán hatottak rá. Hiába is, igencsak alaposan megtanította őt azokra a mély érzésekre, amikre csak orga képes. Finoman megfogta a szolga fémkezét, mire az felé fordult. Gazdája ismét rámosolygott:
-Bízz benne. És ne félj, amíg őt látod. És tudod, őt ugyanúgy kell szolgálnod, mint engem, mert családtag. A mecha lassan bólintott:
-Igen, Thutem gazdám... 

Ekkor lentről a földszintről ajtócsapás hangja hallatszott. A beteg bestia elmosolyodott:
-Épp időben. Ez a fiú sosem tudott időt tartani- ismét a robotra nézett- C4, kimennél, ha megkérlek? Szeretném a fiamat magam fogadni. A szolga meghajolt:
-Igenis, Thutem gazdám. Majd kisétált. Amint kiért , pont látta a lépcsőn felérő fiatal, jóképű és életerős bestiát. Fejet hajtott:
-Ga'ar úrfi...- közben félreállt az útjából. Azonban az ifjú titán nem szólt neki. Volt, amit ennél sokkal fontosabbnak tartott, minthogy a mechára pazarolja az akkor oly drága perceket. Beviharzott a szobába. A szolga csak kint állt engedelmesen... csak a halk beszédet rögzítette.

Elsőként az úrfi elcsukló hangja hallatszott... majd gazdájának nyugtató hanglejtése. Mint valami könnyű, selymes álom. Határozottan kötődött ehhez a hanghoz. 
-Minden az éjjeliszekrényemben van- hallatszott Thutem hangja- ott van egy álfal. Oda rejtettem a családi ékszereket és a földbirtok szerződéseket. A nővéredék nem tehetnek semmit, minden a te neveden van. Még C4 is. Tudod, mit kell tenned vele...  Hosszabb csend, amíg az úrfi szipogása hallatszott, majd ismét a gazda szólalt meg:
-Vigyázz magadra. Ő is vigyázni fog rád... 
Aztán csend... perceken tartó, átható, sötét csend...

A mecha ennek ellenére mozdulatlan maradt. Gazdája meghagyta neki, hogy kettesben akar lenni a fiával. Nem szegheti meg ezt a parancsot. Márpedig az úrfi még sokáig benn volt a szobában... Talán egy vagy két óra múlva jött csak ki, reszketve, kisírt szemekkel. A szolga azonnal felé fordult:
-Úrfi... Ga'ar ránézett, majd rekedtes hangon válaszolt:
-Nincsen semmi baj, C4- e szavakkal bizalmasan a robot tarkójához nyúlt, majd a feje hátsó részén lévő portba egy lapos fogantyús fémtűt helyezett. A mecha kissé elengedni látszott, és mintha állta volna az ifjú tekintetét. A fiatal fénytolvaj pedig összeszedte magát, és határozottan nézett vissza rá:
-Módosítás. Gazda: Ga'ar. Thutem adatai archiválásra kerülnek. A szolga üresen válaszolt:
-Módosítás mentése.... módosítás elmentve. Ekkor az úrfi kihúzta a tűt, mire robot felismerné vélte őt:
-Ga'ar gazdám- megfogta a vállait- minden rendben, uram? A fiatal fénytolvaj bólogatott, majd megtörölte arcát:
-Minden rendben lesz, C4- majd visszanézett rá- apám Thutem meghalt. Kérlek, asszonyommal készítsétek elő a búcsúztatási szertartást. A C4 meghajolt...

Majd felriadt. Zihált, és első reakciójaként körbenézett, megbizonyosodva róla, hogy jó helyen tudja magát. Minden stimmelt: saját lakásának falai, a mély orga érzések, arca és haja, ahogy kitapogatta... De ez az álom... ezek az emlékek... Elsírta magát. Hangjára a mellette fekvő Ferlex is felriadt, és aggódva átölelte:
-Mi a baj? Mi rosszat álmodtál? A lány megtörölte arcát, és keservesen sírva próbált válaszolni:
-Előjöttek emlékek... Szeretett Thutem és Ga'ar gazdáim... Az oroszlánra nézett, ismét megtörölve az arcát:
-Hazudtak nekem... és az utána lévő gazdáim is hazudtak. Többször átírták a memóriám... az emlékeim. Következő reakciójaként papírt és tollat ragadott:
-Nem felejthetem el őket... egyik szeretett személyt se... Ferlex megragadta a kezeit, óvatosan elvette tőle a papírt és a tollat, amiket a földre helyezett... majd átölelte C4-et:
-De nem most. Nyugodj meg. Nem felejtetted el őket. A mi kultúránkban úgy tartjuk, hogy az a személy él, akinek az emléke is él. Megpuszilta a fejét:
-Már megtetted e felé az első lépést. Majd holnap folytathatod azzal, hogy le is írod. De most pihenj. E szavakkal lefektette, betakarta, és gyengéden simogatta a fejét. A lány sóhajtott. Jól esett neki az oroszlán törődése... és hogy egész addig őrizte a tekintetét, amíg ő el nem aludt. Magában pedig megfogadta, hogy a reggel eljövetelével leír mindent, ami egykori gazdáihoz kapcsolódik... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése