Hobi a mosómedvék tanácsát megfogadva vezette társát. Jungela kicsit értetlenül meredt rá, hisz elég hirtelen felindulásból vágtak neki ennek az útnak. A kíváncsiság viszont erősebbnek bizonyult, és valójában ez hajtotta mindkettőjüket. Ez az út vagy egy hetet vett igénybe. Ki gondolta volna, hogy a testvérek ilyen messziről jöttek... A napokig tartó kutyagolás után nem is volt kicsi az öröm, mikor a távolban észlelni vélték a tűzvörös eget. Hobi megállt, és társa vállára tette kezét:
-Nézd...- mondta zihálva- te is látod a vöröslő eget? A mókus visszanézett rá, és elmosolyodott:
-Itt vagyunk... Majd hirtelen megindult:
-Az utolsó főz vacsorát! Társa elvigyorodott:
-Akkor már készítheted a serpenyőt, asszony- és ő is nekiiramodott.
Olyan közel volt már a cél, és ez a kis futóverseny üdítően hatott a hosszú menetelés után. Nemcsak a vörös ég került közelebb, de különféle épületek is, meglehetősen egyedi alakban elhelyezkedve. Volt ott minden: üresen tátongó nyílt tetejű templom, hieroglifákkal tarkított obeliszk, de a leglátványosabb mégis a középen lévő három piramis, és a hozzájuk közel fekvő óriási oroszlánszobor. Jungela megállt az első obeliszknél, és a megcsodálta a központban lévő műremeket.
-Ez Egyiptom? Eléggé kihalt. És alig van itt valami építmény. A fehér puma megérkezett mellé, és hozzáfűzte:
-Ami érdekesebb, hogy mintha meghatározott formában állnának. Olyan furcsán szabályos az egész. A lány ismét a központra mutatott:
-Az az oroszlán semmiképp. Az csak ott áll céltalanul. A cowboy elvigyorodott:
-Talán nem is annyira céltalan az sem- társa vállára tette kezét- derítsük ki.
Bementek egész a piramisokig, az óriás oroszlánszoborhoz. Még mindig nem tapasztaltak semmi életjelet. A mókus jobban megbámulta a bestia szobrát:
-Mégi mindig nem találkoztunk senkivel- visszanézett társára- biztos, hogy a Tanuki tesók igazat mondtak? Hobi kissé arrébb tőle, a homokot túrta szórakozottan:
-Hát... a helyet megtaláltuk- majd felnézett a piramisokra- lehet, hogy azóta az uralkodójuk meghalt?
-Nem haltam meg- hangzott egy méltóságteljes női hang, valahonnan a legnagyobb piramis oldalától. Mind a ketten odakapták a fejüket. A hölgy úgy nézett ki, mint az oroszlánszobor... leszámítva, hogy szárnyai is voltak, fején széles, ékes aranyfejpánt, nyakában aranynyakék, és selyemruhákat viselt. A fehér puma szava szabályosan elakadt a látványtól. Jungelának inkább a meglepetéstől, hisz az ütő is megállt benne, hogy a környéken lévő némaság után valaki ilyen tiszteletre méltó hanggal fogadja őket. De mégis, ő előbb nyerte vissza a lélekjelenlétét:
-Miért ilyen kihalt ez a hely? És mit csinálsz itt egyedül? A hölgy elmosolyodott, és készségesen válaszolt:
-Jama vagyok, és szfinx- majd körbemutatott- amit láttok, az pedig egy olyan város, ami három világban létezik egyszerre. Hobi ettől a kijelentéstől tért magához:
-Mit csinál?- fakadt ki- mi az, hogy három világban? Jama a puma felé fordult:
-Ahogy mondom. Az épületek a Vadász, más néven az Orion csillagkép szerint helyezkednek el. Ez a konstelláció másik két világban található még meg, ugyanígy: az egyik egy tabu hely, amit szörnyek uralnak. Ugyanúgy két birodalom határán helyezkedik el, de ezek az épületek sokkal rosszabb állapotban vannak. A másik pedig az emberek világa. Pár száz évig lakták és használták is ezeket az épületeket. Mostanra már beépítették őket, az oroszlánt egyszer átfaragták, majd az egész teljesen megkopott. Jungela a fejét csóválta:
-Minden út az emberek világába vezet...
Hobi ismét végigmérte őfelségét:
-És te, mit csinálsz itt egyedül? Jama elmosolyodott:
-Ingázok a világok között, és felügyelem ezt a helyet. Egy nap ismét hasznát fogják venni. A cowboy azonban finoman próbálta fűzni:
-Esetleg mit szólnál inkább Nixához? Talán kicsit élhetőbb, és az uralkodóknak beszámolhatnál erről a helyről. Bizonyára nagyra értékelnék. A szfinx rábólintott:
-Valóban ennek a helynek a célja másokat szolgálni. Örömmel beszámolok róla az uralkodóitoknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése