Starghost valóban a törzs harcosaival tartott - a többiek nem kis meglepetésére. Azonban egy szavuk nem lehetett, mivel San Djan továbbra sem tűrt ellentmondást. Olyan határozottan vezette őket, mint a szikla, és megkövetelte tőlük a fegyelmet... fontosnak is tartotta ezt a lépést, hisz minél gyorsabban és hatékonyabban le akartak számolni a fennálló veszéllyel.
Útjuk a távolabbi, elfajzott, sűrű, Midar-erdőbe vezetett. Ez volt a fekete medvék otthona, külön törzsben éltek, saját szabályokkal, és hierarchiával. Meglehetősen maguknak való népség hírében álltak. Már az is csodaszámba ment, hogy annak idején Ursaner, későbbiekben Ursaner hadúr elment tőlük és a sötét fővárosban próbált szerencsét. Nem is tért vissza többé közéjük, és ezt olyan komoly sértésnek vették, hogy mind a mai napig felhozzák a nevét, mint árulót. Most pedig azt találták ki, hogy a vadakban gazdag Holterdőt elveszik az indiánoktól, és ha ez nekik nem tetszik, akkor őket is levadásszák, és megeszik. Az eddigi előmenetelbe öt indián esett a vérengzésüknek áldozatul.
San Djan viszont nem akart több áldozatot... sőt, amint lehetett, meg akarta állítani ezt a vérengzést. Amint a Midar-erdőhöz érkeztek, megálltak, majd végignézett a harcosokon. Emberei kíváncsian várták az utasítást. Mindenre elszánt indiánok, akik szintén bármit megtettek volna, csak meg kellett őket győzni, hogy amit tesznek, azt jó ügyért teszik. És persze ott volt a sorokban Anja... A vezér halkan, alig észrevehetően sóhajtott. Hogy ő mennyire nem akarta ezt... hiába tudta a zodiákusi képességeit, nem akarta, hogy a csata része legyen. Ez egy sötét titok, amit magában mélyen elásott, hogy még a társai se lássák rajta. De most nincs idő helyet engedni az érzések számára. Most csakis az ész, a figyelem, a gyorsaság és az erő maradhat. Gyorsan felmérte a harcosokat, majd kiadta az utasítást:
-Két felé oszlik a csapat- mutatott- Turek, te vezeted a csapat egyik felét. Starghost is veletek tart. Ti délről közelítitek meg őket. Turek tisztelgett, majd intett. Anja látszólag kicsit értetlenül nézett, majd a pillanatnyi habozás után végül követte a parancsot.
San Djan még lopva utána nézett, ahogy eltűnik a többiekkel a sűrűben, majd a csapat másik felére nézett:
-Mi pedig északról cserkésszük be őket- majd hozzátette komoran- Tudjuk jól, hogy a fekete medvék kegyetlen bestiák. Épp ezért, nem ejtünk foglyokat. A harcosok egyetértően tisztelegtek. San Djan végül intett, és eltűntek az erdő másik vége felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése