A kis csapat visszatért a Di világba. Elisir feje be lett kötve.
Shakara mély álmot bocsátott rá, majd betakarta. Szükségesnek érezte ezt a
lépést, hogy felesége kipihenje a csatával járó fáradtságot és a testvérei
elvesztésével járó fájdalmat. A csata után amint lehetett, a kellő tisztelettel
el is temették a Proboujours testvéreket. Megsimogatta a nő fejét, majd egy
gyengéd csókot lehelt rá:
-Pihenj, édesem. A küldetésed még várhat magára. Előbb aludd ki mindezt
a keserűséget… Elisir érzékelni vélte szavait, hisz álmában vonásai egészen
kisimultak. Akárcsak egy kislányé, aki az ijesztő éjszakán magához ölelhette a
játék mackóját.
Ezt nyugtázva a félisten elengedte őt, majd kisétált. A pataknál Alba
épp megint lemosta kedvese fejét és vállát, mielőtt újra kötést cserélv volna
rajta. Az ő jobb karja csuklótól vállig szoros kötésben pihent. Shakara már sokadszorra is megállapította,
hogy ők ketten igazán egymásnak teremtettek: bármilyen elkeseredett is volt a
helyzet, bármilyen mélyek volt a sérülések, bármilyen keserű is volt a
veszteség, ők ketten boldogok voltak… mintha csak maga a tény tette volna őket
boldoggá, hogy ott vannak egymásnak, és ettől biztonságban is érzik magukat. A
félisten érezte, hogy elmosolyodik.
Alba észrevette őt, ahogy kötötte vissza Tía karjára a gyolcsot:
-Ó, szia tesó! Na, a hercegnőd már az álmok földjén jár? A Sera
odasétált hozzájuk, épp egy enyhe mosollyal az arcán:
-Olyan jó kedvetekben vagytok. Üdítő nézni titeket. A hold herceg
halkan nevetett:
-Kösz a bókot. Csak és kizárólag abból merítünk, hogy túléltük. Shakara
némán bólintott. Azonban barátja, aki mégiscsak gyerekkorától ismerte, bőven
túl látott a csenden:
-Zavar, hogy feláldozta magát érted, ugye? Shakara felkapta a fejét,
mintha épp csak akkor tért volna magához egy bóbiskolásból:
-Hogy mondod? Tía válaszolt helyette:
-Szerintem azt akarja mondani… hogy az a nő nem egészen közömbös
számodra. Az, akivel Trakertanba találkoztál… A Sera sóhajtott, és a sörényébe
túrt:
-Nézzétek… ti is tudjátok, hogy ez az egész sokkal bonyolultabb.
Valóban nem közömbös… de nem is vagyok belé szerelmes. Ha az lennék, akkor nem
kerestem volna tovább Elisirt, és ott maradok Trakertanba. Azonban Elisirt 4
életén át kerestem, Kicsit pedig a trakertani csata után otthagytam… meg is
feledkeztem róla… Ismét a sörényébe túrt, ahogy maga elé nézett:
-Ő pedig most megmentette az életemet… Alba sóhajtott, miközben végzett
társa ellátásával:
-Öregem… neked teljesen össze van kuszálva az agyad.
Tía végignézett mindkettőjükön, majd levonta a következtetést:
-Szerintem itt nem egészen arról van szó, hogy Shakara két nő közé
került. Sokkal inkább arról, hogy elvesztett egy bajtársat, aki sokat jelentett
neki. Megfogta a félisten csuklóját:
-Erről van szó, Shakara? A megszólított felpillantott rá… egyenesen az
élénksárga szemekbe. Ezután elhúzta kezét a szorításából, majd elsétált tőlük.
A holdherceg vállat vont:
-Milyen angolosan távozott valaki…
Ez idő alatt a tengerkék ég alatti villában Celestino még mindig Jenát
vigasztalta. A lány nagyon sápadt volt. A sötét angyal végigsimította fejét,
ahogy ölelte őt:
-Minden rendben lesz. Anyád büszke rád. Sőt, te is büszke lehetsz rá,
hisz az életét adta valaki másért… Elgondolkozott egy pillanatra, majd
hozzátette:
-Az apádért. Jena megtörölte arcát:
-Talán valahol mélyen még szerette őt- leült a kinti lépcsőre- az a
baj, hogy erről nem tudok semmit. Amíg nem találkoztam vele, soha nem mesélt
apuról. Celestino leült mellé, majd átkarolta a hátát:
-Valóban nem voltak teljesen közömbösek egymás iránt. Viszont atyád sem
irántad. Ismét végigsimította a fejét:
-Biztos nem akartál volna vele menni? Ők egy teljes család… ott van a
testvéred is. Jena egy ideig csak nézett maga elé… majd lassan megcsóválta
fejét. Megtörölte ismét a szemét, majd visszanézett a testőrre:
-Magamnak való vagyok. Hozzászoktam, hogy csak anyámmal vagyok. Csak ő
volt sokáig számomra, és a barátnőim. Kissé összeszedte magát, nagy levegőt
véve:
-Persze, örültem neki, amikor megismertem az apámat és a bátyámat, és
tartom velük a kapcsolatot. De… nem érzem magam a család teljes tagjának. Ismét
a sötét angyalra nézett:
-Ezért is szeretnék inkább veled maradni- lassan vállat vont- meg hát,
anya nagyon megszeretett téged. Mondtam, hogy egészen kivirágzott melletted.
Aztán meg… amikor eldumáltunk az asztalnál… Ott valami bennem is kattant…
Celestino figyelmesen hallgatta a lányt, aki végül hozzátette a záró sort:
-Úgy beszéltem hozzád, mint egy szülőhöz… bizalmasabban,
bensőségesebben… nem úgy, mint egy átlagos felnőtthöz. A sötét angyal
bizalmasan, részben meghatottan elmosolyodott, majd magához szorította
mostohalányát. A homlokát is megcsókolta:
-Köszönöm, kincsem. Ez nekem is sokat jelent- megsimogatta a hátát-
Ígérem, úgy vigyázok rád, mint az apád…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése