Giordi

A vörös főváros ha nem a hírhedt hadurakról, a megalomániás uralkodókról, és a perifériára száműzött varázstudókról volt híres, akkor a tolvajokról. Annak idején Soot is köztük kezdte. És bár az évek során a birodalmak összeolvadtak, és az életszínvonal rohamosan nőtt, a tolvajok még mindig portyáztak a sikátorokban: voltak, akik klánokba verődve, másik viszont magányosan, mint a remete rák.

Giordi az utóbbiakhoz tartozott. A már korai harmincas éveiben járó sötét hajú és sötét szemű férfi védjegye a sötétkék csuklyás köpenye, és ördögi tehetsége volt. Ügyesen babrálta ki a zárakat, nem hagyott maga után nyomokat erőszakos behatolásról, csendes volt, és pontos, akár a halál. De nem érte be pusztán a zárak feltörésének, és az briliáns kézmozdulatok készségével. Oldalára, a sötétkék köpeny rejtekében egy-egy tőrt rejtőzött, amit előránthatott, ha szorult köré a hurok. Összességében, mint tolvaj hírnevet szerzett magának. Az uralkodókat is többször meglopta, így ők is próbálták levadászni... sikertelenül. Tom Focus hatalomra kerülése után, mikor a bűnözést elkezdték felszámolni a városban, a változás szele egész egyszerűen hidegen hagyta őt. Úgy folytatta tevékenységét, mintha mi se történt volna.

Most is meglopott egy katonát. Az állig fegyverben lévő áldozat azonban nem tudott lépést tartani vele súlyos vértje miatt. Mire kivehette volna alakját, Giordi már utcákkal arrébb járt. Minden zugot ismert, tudta, hogy vághatja le mihamarabb a menekülési útvonalat. Most egy megfelelő tisztást keresett, ahol szemrevételezheti zsákmányát. Kicsivel a város széle felé, egy álmosan pangó zárt udvarban találta ezt meg. A falnak dőlt, kinyitotta az eltulajdonított erszényt, és kárörvendő vigyorral elkezdte számolni az aranyat.

Alig látott neki, valahonnan az udvar másik végéből egy kora béli férfi hangja szólalt meg:
-A kétszeresét adom, ha teljesítesz nekem egy megbízást. A tolvaj felkapta a fejét, a hang forrását kutatva. Csak egy sötét kapualjat látott, de benne senkit nem tudott kivenni. Megejtett egy lenéző grimaszt:
-Egyedül dolgozom. E szavakat követően folytatta a számolást. A következő pillanatban azon kapta magát, hogy egy tömött erszény puffan a lábai előtt, pár arany ki is folyt belőle. Rápillantott, majd vissza a sötét kapualjra. Ismét megszólalt a hang:
-Komolyan beszéltem. És ez csak az előleg. Giordi felvette a másik erszényt is, majd a sötétet fürkészte szemeivel:
-Mégis mi lenne a dolgom, és miért ragaszkodsz ennyire hozzám? A hang válaszolt:
-Hallottam híred. Én ugyan ügyesen akrobatikázom, macska ügyességgel mászok és vetek szaltót, de nem értek a zárak feltöréséhez. A zárt ajtónál vagy ablaknál fel is adhatom a küldetést. Azért kellesz nekem, hogy asszisztálj egy faladatban. A tolvaj felvonta a szemöldökét:
-Miféle feladatban? Ekkor az alak előlépett a kapualjból. Nadir volt az, és komoran nézett vissza rá:
-Betörünk az arab palotába, és megöljük a szultánt...