2013. július 13., szombat

trust your DJ

Álmos délelőtt a stúdióban. Az évek során DJ nemcsak kitanult rengeteg trükköt a kollégáktól, de a kék fővárosban saját stúdiót is létrehozott a disco mellett. A nemrég beszerzett lemezekkel kísérletezgetett épp, hol gyorsítson, hol lassítson, hol adjon rá kicsit több basszust... melyik ponton, és melyik lemezt keverje hozzá a folytatáshoz. Ezért egy ideje Dorina joggal vallotta magát Echo papnőjének, hisz a kis zuga olyanná vált, mint egy fajta megtestesült delirium: a hangok, a szétszórt lemezek, a kábelek tömkelege... és ki itt ha belépett, felhagyhatott minden reménnyel, hisz a zene foglyul ejtette.

Valaki mégiscsak megkísérelt bemerészkedni... miután háromszor kopogott az ajtón. DJ leállította a lemezt, és levette a fejhallgatót:
-Ki vagy? Én is kivagyok. Az ajtó lassan nyílt... majd lassan előbukkant egy kék szemű, hosszú, hullámos fekete hajú figura, sárga ruhába. Dorinának idejébe telt, mire összerakta amit lát, és felismerte az alakot:
-Zsóka?- tátva maradt a szája- te lennél az? A mágustanonc szélesen elvigyorodott, ahogy betett maga mögött az ajtót:
-Igen! Megleptelek? DJ még mindig hüledezve nézett végig vendégén. Mikor is látták egymást utoljára? Legalább 10 éve? Á, kevesebb, mint 10 éve... de akkor is. Az alany szembeszökően sokat változott.

Végigmutatott rajta:
-Veled meg mi történt? Mi ez az új frizura? És mégis mit csináltál az évek alatt? Zsóka odasétált hozzá:
-Még itt tanulok a Mágus Akadémián- mesélte lelkesen ahogy leült mellé- kedvet kaptam az okkult tudományok iránt. A természetfeletti lényeg idézése egész jól megy, de az elementál mágiával még akadnak gondjaim. Beletúrt a hajába, majd kíváncsian az előadóra nézett:
-Te is jól nézel ki- végignézett rajta- látom, már nem azt a fiús pulcsit hordod, mint eddig. Valóban... Dorina épp világoskék trikót viselt, és szürke trapéz nadrágot. Sokkal több látszódott belőle, mint kölyökkorában. Megejtett egy bizalmas vigyort:
-A tanulási folyamattal jár- elővett közben egy lemezt- többször eljártam az emberek világába, és az ottani nagyoktól tanultam. Echo a legelején besegített, nélküle talán nem is ment volna. Felhelyezte a lemezt, és elindította:
-Nagyon nehezen akartak elfogadni a korom miatt, és hogy lány vagyok. De valóban... egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány női előadóval találkoztam a szakmában...

Zsóka mosolya kissé elkenődött:
-Ez valahol lehangoló. Te mindig olyan jól csináltad ezt, hogy pasit el se tudnék képzelni a helyedben. Majd ismét felvette a jól ismert mosolyát:
-Szép emlékek voltak annak idején, amikor szórakoztattál minket, és zenéltél nekünk. DJ ismét elővette a fejhallgatót:
-A Láng Lányokról beszélsz?- elmosolyodott- ja, jópofa csapat voltatok. A mágusnövendék kíváncsian végignézett rajta:
-Nem akartál volna soha hozzánk verődni? Lett volna számodra hely. Dorina megcsóválta enyhén a fejét:
-Á... engem az utca nevelt. Sosem éreztem magam odavalónak.

A fejhallgatót barátosnéja fejére helyezte:
-Ezt viszont hallgasd meg. Úgy szól, mint egy kisangyal. A következő lépésben elindította a lemezt, és állított a hangerőn, a basszuson. Zsóka a fejhallgatóra tette mindkét kezét, és elkerekedtek a szemei. Érezte, ahogy végigfut rajta a hideg:
-Magasságos Univerzum! De hisz ez orbitális... DJ rávigyorgott:
-Várj csak, lesz ez még jobb is. Előkapott még egy lemezt, majd egy adott ponton elkezdte felkeverni a meglévőre. Vendége beleborzongott az akusztikus élménybe:
-Te jóságos...- kapta fel Dorina felé a fejét- Csaj, te fantasztikus vagy! Annak idején még a közelébe se jártál ilyen hangoknak! Ez valami orbitális! Az előadó elmosolyodott:
-Úgy gondolod? 

És mielőtt a mágus tanonc válaszolhatott volna, a következő pillanatban már megfogta a kezét, és finoman a lemezre helyezte. Óvatosan koordinálta, hogy ő is megtapasztalja, milyen a csúsztatás, a scratch-elés... Zsóka az élménytől teljesen odáig volt... sőt, egészen ki is pirult a lelkesedéstől. Bár bízott barátjában, nem volt elég magabiztos, hogy átvegye a lemez felett az uralmat. Nem is kísérletezett vele tovább. Hagyta, hogy Dorina irányítson... Olyan szinten rábízta magát, az irányítást, hogy DJ már nemcsak a kezét irányította, hanem a helyzetet... Másik kezével végigsimította Zsóka arcát, gyengéden maga felé fordította, és a pillanat hevétől átszellemülten megcsókolta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése