Az indiánok észak felől megközelítették a fekete medvék előőrsét. A fenevadak harci jelekkel festve pásztázták
a környéket, olykor a levegőbe szimatolva. San Djan tudta, hogy az állati
szaglás ellen nem lesz sok esélyük, így a támadásukat mindenképp pontosan és
gyorsan kellett kivitelezni. Futva végigpásztázta dél felé a lombokat. A
levelek közül ismerős vörös haj látszódott. Magában megejtett egy mosolyt, majd
félig a többiek felé fordult:
-Szélcsend van, azért nem érzik még a szagunkat. Viszont ha minél
tovább állunk egy helyben csak idő kérdése, és ránk találnak. Mihamarabb
támadnunk kell. Az egyik harcos bólintott:
-Várunk a parancsodra, San Djan. A törzsfőnök szintén bólintott, majd
egy kavicsot áthajított egy parittyával… valahová oda, ahol a vörös hajat tudni
vélte.
A medvék meghallották a zajt… de mire elindulhattak volna, hogy utána
járjanak a forrásának, az indiánok mindkét oldalról előtörtek a sűrűből, és
nekik rontottak. A meglepetésszerű manőver ellen nem sokan tudtak védekezni:
sok fenevad azonnal odalett. Az indiánok csak minimálisan sérültek a vad
ütközetbe.
San Djan, miután elvágta az egyik fekete medve torkát, lopva
körbenézett. Látta, hogy az egyik épp Starghost fölé tornyosul. A hölgy épp
felvette a támadóállást, kezében a fokossal… azonban a törzsfőnök őrült
csatakiáltással megelőzte, tőrét mélyen az ellenfél mellkasába mártva. A bestia
elterült a földön, és halál tusáját vívta. Anja értetlenül kifakadt:
-Mit művelsz? Ezzel én is el tudtam volna bánni! San Djan kitépte
fegyverét haldokló ellenfele testéből:
-Alábecsülöd őket.
Közben látta, hogy a rajtaütésük sikeres végkimenetellel zárult: a
fekete medvék egy jó része holtan terült el, a maradék pedig menekült elfelé…
talán vissza a táborba. Az indiánok diadalmasan elkezdtek kiabálni, ahogy
lóbálták fegyvereiket.
San Djan épp kezdett megnyugodva elmosolyodni, amikor haldokló
ellenfele megszólalt:
-Ne borítékold még a sikert, nyomorult emberi lény. A törzsfőnök felé
kapta a fejét. A fekete medve vérző szájjal, ködös tekintettel folytatta:
-Az őrség megmaradt tagjai most figyelmeztetik a táborban élőket. És
akkor… nektek befellegzett… a Vér-tavat a ti véretek fogja festeni. San Djan felbe rúgta őt:
-Elhallgass, alávaló! Csak nem gondolod, hogy hagyni fogjuk, hogy a
magadfajták betörjenek a táborunkba? Védeni fogjuk magunkat és szeretteinket.
Meglepetésére, vagy talán legnagyobb döbbenetére, a haldokló medve
elvigyorodott:
-Igaz is, a szeretteitek… Most, hogy volt alkalmam… alkalmunk látni,
hogy mit tettél velem… már tudjuk, mi a gyenge pontod, San Djan. Az indián
elsápadt. De mire bármit is szólhatott volna, ellenfele már kimúlt. Starghost
ódzkodva odalépett mellé:
-Miről beszélt ez az alávaló, San Djan?- kérdezte kissé idegesen,
halkan- Miféle gyengeségről? A törzsfőnök sóhajtott, majd összeszedte magát,
hogy válaszoljon, de Anja beszélt tovább:
-Teljesen megváltoztál, mióta megválasztottak vezérré. Soha nem
gondoltam volna, hogy ilyen fegyelmet tudsz parancsolni. Még a kiállásod is
sokkal határozottabb, és keményebb. Miféle gyengeséget említett?
San Djan a zodiákusra nézett, majd hozzátette:
-Vissza kell menned a táborba. Starghost erre kifakadt:
-Hogy mi? De hát miért? A törzsfőnök a vállára tette a kezét:
-Kérlek, ez egyszer ne mondj ellent a parancsomnak. Tisztába vagyok a
képességeiddel. De pont ezek miatt a táborban nagyobb szükség lenne rád. Sekos
és a harcos asszonynépek nem elég erősek a medvék ellen. Anja kissé húzta a
száját:
-Itt is jó szolgálatot teszek. San Djan sóhajtott:
-Hidd el, ott még jobbat tennél. Elfordult, és intett az egyik
harcosnak. Egy, a vállán sebesült indián sietett oda hozzá:
-Itt vagyok, San Djan. A törzsfőnök kiadta a parancsot:
-Te és Starghost menjetek vissza a táborba. Ő folytatja a szolgálat
teljesítését, te pedig kérj ellátást. Nagyon mély az a seb, amit szereztél. A
harcos nekiállt mentegetőzni:
-Dehogy is, még simán tudok harcolni- demonstrálásképp párszor
erőteljesen meglendítette karját. A vezér viszont ellentmondást nem tűrő
pillantást vetett rá:
-Ez parancs- majd a nőre nézett- és neked is szól, Starghost…
Mit volt mit tenni… a két utasított eleget tett a parancsnak, és
elindultak vissza, a táboruk felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése