Álmos délután volt a lovak negyedében, a kék fővárosban. A levegő állt, jóformán senki nem járt a téren. Tornado ült az egyik sarkában, a fa árnyékában némán, türelmesen, akár egy fekete alabástromszobor. Most nem tanár volt.... hanem megfigyelő. És mint megfigyelő, teljes rejtettségben kellett tartózkodnia, hogy az alany tudjon koncentrálni, és úgy teljesíteni, mintha ő ott sem lenne.
A megfigyelt pedig a tér közepén tevékenykedett... olyasfajta vörös, keleti harcos ruhát viselt, mint a fekete ló. Hosszú szőke haja két hosszú copfba befonva, kezeiben egy-egy pengeberakatos legyező. Olyan szépen írta le a mozdulatsorokat, mint egy álom... még az se okozott gondolt, hogy váltsa a szerepeit hol a titokzatos, kecses udvarhölgy, hol a gyors és halálos harcos között. Egy szempillantás alatt más arcát mutatta. A legyezőket gyakorlott csuklómozdulattal forgatta, akár becsukta, elrejtette ingujjába, majd ismét előcsúsztatta, nyitotta is ki, és képzelt ellenfelének már el is vágta vele a torkát.
Amint a vizsgával végzett, a legyezőket becsukta, majd a fa felé fordult, és alázatosan meghajolt. Tornado az árnyékban elmosolyodott, majd előlépett, odasétálva lassan a lány felé:
-Nem mindennapi, hogy négy Baimából csak egyet kérnek meg, hogy adja át a tudását. Én személy szerint meglehetősen magamnak való típus is vagyok, és nem szeretem kiadni mindazt, aminek birtokában vagyok. Tanítványa vállára helyezte kezét:
-De ahogy elnéztem a vizsgádat, úgy éreztem, hogy jobb helyre nem is fektethettem volna az örökségem- mosolygott szelíden- Igazán szép munka, Szonya. Büszke vagyok rád.
A Láng Lányok egykori szeleburdi, és kajla tagja most úgy húzta ki magát, mint egy hölgy... aki ötvözte magában az úri kisasszonyt, és egy komoly erőt sejtető fiatal harcost. Kék szemei merészen megcsillantakl:
-Köszönöm, Tornado mester- ismét meghajolt- Sokat jelent számomra az elismerésed. A fekete ló halkan nevetett:
-Most már nincs több, mit adhatnék neked. Mesterien elsajátítottad a legyezőforgatás mesterségét. Menj inkább és használd ezt a tudást bölcsen. Ne hozz szégyent átkozott mesteredre. Szonya szélesen, de tiszteletteljesen elmosolyodott:
-Nem fogok, Tornado, ígérem! Lelkesen elindult, ki a negyedből. De még mielőtt teljesen kiért volna, még egyszer visszafordult:
-Köszönök mindent! Légy áldott! A Baimák egyetlen sötét tagja pedig mosolygó tekintettel nézett éppen kirepülő tanítványa után:
-Te is, kicsi Szonya... Használd jó célra, amit tanítottam neked...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése