Kicsi kezdett magához térni. A fűben feküdt, felette pedig a a tiszta, csillagos ég húzódott. Lassan tisztult a fejében a kép: újraéledt volna? Ott volt az a pillanat, amikor a villámlándzsa elé ugrott, ami aztán átfúrta a testét... aztán ahogy Shakara fölé hajolt... képszakadás... és a következő emléke az, hogy Celestino a karjaiban tartja őt, hálás mosollyal, és örömében sír.... Jobban elgondolkozott. Celestino sírt? Nem emlékszik, hogy valaha látta volna őt sírni... még akkor sem, amikor megmentették a nővérét.
És ami még furcsább... valami egészen új erőt érez a testében. Kissé ismerős, mintha eddig auraként tapasztalta volna meg, most viszont nem kívülről érzi, hanem belülről. Végignézett magán. Sehol egy sérülés. Körbenézett. A homályban, nem messze tőle a fűben ott feküdt a sötét angyal, elhasalva. Nem nézett ki túl jól... fekvő helyzete arra utalt, hogy végkimerültségben esett össze. Megriadt, majd odakúszott hozzá.
A csillagok fénye elég volt ahhoz, hogy lássa a hátán lévő mély vágásokat, és az oldalából még mindig szivárgó vért. Megkísérelte magához téríteni, simogatva a fejét:
-Celo... Celo, hallasz engem? Hangjára társa felnyitotta ugyan a szemét, de nem tudott válaszolni. Csak némán próbált szavakat formálni, nem volt elég ereje, hogy beszéljen. A nemes ismét megsimogatta a fejét, megnyugtatva őt:
-Nincsen semmi gond- mosolygott vissza megkönnyebbülten- Örülök, hogy magadnál vagy még. Celestino magára erőltetett egy kínos mosolyt.
Ez jó érzéssel töltötte el a nőt. Lehúzta testőre dzsekijét, feltűrte felsőjét, hogy jobban hozzáférjen a sérülésekhez. Valóban nagyon rondák és mélyek voltak. A tüdőtalálatnál kezdte a gyógyítást. A megidézett zöld lánggal finoman elkezdte beforrasztani - viszont azt tapasztalta, hogy a folyamat meglepősen gyorsan megy. Amikor eddig gyógyított, az sokkal több időt vett igénybe. Aztán ismét érezte, ahogy elárasztja az az ismerős, különleges érzés. Akkor kattant be neki valami.
-Psicadelica szem...- Celestino felé fordult- egy Psicadelica szem van a testemben? A sötét angyal erősen köhögött, ahogy végre ismét levegőhöz jutott, és megszabadult a légutakat elzáró vértől. Közben bólogatott, hogy válaszra is méltassa úrnőjét. Kicsi is látta, hogy inkább jobb, ha egyelőre nem faggatózik. Inkább folytatta a háton lévő vágások gyógyításával.
A sötét angyal mégis némi erőt vett magán, és a köhögő-hullámot követően kimerítőbb választ adott:
-Shakara adta... azt mondta, hogy tudta, hogy visszajössz... és megkért, hogy keresselek meg... és vigyázzak rád... Kicsi épp végzett a teljes gyógyítással. Lefeküdt a sötét angyallal szembe, és megsimogatta az arcát. Celestino bújt a tenyeréhez, lassan meg is fogta... majd belepuszilt. A nemes hozzátette:
-Köszönöm, hogy eljöttél, és rám találtál- félre pillantott- bár magam sem értem teljesen, hogy mi történt. Celestino smaragdzöld szeme megpihent társán. Így valahogy, gyógyultan, az éjszakai ég alatt még üdítőbb volt a látványa. Intett felé szelíden. A démon mágus elmosolyodott, majd odabújt hozzá, a sötét angyal fejét finoman a vállára hajtva, majd megsimogatva:
-Szeretlek, Celo...A testőr lágy csókot lehelt a vállára:
-Én is szeretlek, Kicsim. Nagyon hiányoztál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése