Starghost és harcos társa visszaértek a táborba. A sebesült egyhangúan hazatért, és elkezdte magát ellátni, viszont a zodiákusi az őrhelyére menet fél úton elterült a fűbe, és bealudt. Nem zavartatta magát, sokszor aludt már a fűben, mely sűrű és selymes, ráadásul szeretett csillagai alatt tartózkodhat, a nyílt égbolt alatt. Kell ennél több? El is nyomta az édes álom...
A kelés már nem volt ennyire édes... mikor is arra riadt fel, hogy fenyegető bömbölések közepette megtámadják. Épp csak sikítani tudott, mikor érezte, hogy felemelkedik a földből, és a következő pillanatban már a gyomrába, majd a bordáiba kap egy-egy jól irányzott ütést. Érezte, hogy felfut a szájába a vér. Ettől a vészhelyzetbeli ösztönei is bekapcsoltak. Lehúzta magát a földre, és magával együtt az őt fogót fekete medvét, és a másikra hajította. A mozdulatsor után érezte, hogy igencsak instabilan áll a talajon, hisz a sokktól remegtek a lábai. Nézte, ahogy a másik kettő épp próbál felkászálódni, amikor oldalról jött egy újabb támadás. Mindketten elvágódtak a földön: ő alul, egy óriási medve pedig rajta, a nagy súlyával a lelket is kinyomva belőle.
Épp próbált levegőhöz jutni a bestia alatt, mikor újabb csatakiáltások hallatszottak... határozottan nem állatiak, hanem emberiek. A nőt leszorító medve körbenézett, keresve a hang forrását... a következő pillanatba pedig már három nyíl is a torkába fúródott, egymás után. Odakapott, majd halálhörögve leszédült Anjáról. Az utóbbi értetlenül nézett körbe.
Ezzel nem volt egyedül, hisz a másik két beste is kereste, honnan is érkezhettek a nyilak. A távolban San Djan jelent meg, kivont fokossal. A két támadó fenyegetően bömbölt, majd megiramodtak felé. A vezér azonban egymagában is veszélyesen kíméletlen volt: az egyik medvének egyszerűen lecsapta a fejét, a másikat pedig addig vágta, amíg el nem terült és ki nem múlt. Csak úgy spriccelt a vér mindenfele.
Starghost már-már megijedt az indiántól, akinek ezt az elvetemült oldalát még soha nem látta. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy San Djant talán megszállta valamiféle démon. Ez a képzete szétoszlott, miután látta, hogy a törzsfőnök lassan lenyugszik. Vérfoltokkal pettyezve pár, de ugyanazt az ismerős arcot látta, mikor felé fordult.
-Jól vagy? Anja fájlalta ugyan a bordáit, amik minden valószínűség szerint eltörtek, de már stabilan talpra tudott állni. A lélekjelenlétét is sikerült visszanyernie:
-Igen... minden rendben. Gyanakvóan végigmérte az indiánt:
-De te mit keresel itt? És hol vannak a harcosok? San Djan sóhajtott:
-Nem sikerült bevenni a fekete medvék birtokát. Túl jól védik magukat. Viszont a sereget megtizedeltük. Valószínűleg ez egy jó időre elveszi a kedvüket attól, hogy ránk támadjanak. A zodiákusi bólogatott... lopva körülnézett... a három medve maradványain és rajtuk kívül nem tartózkodott a helyszínen senki. A falutól és az őrhelytől egyaránt távol jártak. Visszanézett a vezérre:
-Hogy találtál rám? Honnan tudtad, hogy meg fognak támadni?
Az indián elkomorodott, és megvakarta arca szélét. Valami ugyan a nyelve hegyén volt, de nem akaródzott kibökni. Még a szemkontaktust is kerülte a nővel. Anja közelebb lépett hozzá:
-San Djan... mi az már? A vezér elfordult tőle... komolyan töprengett egy ideig... majd lassan megadva magát a ténynek, hogy bizony mindig ott lesz a nő, és nem rejtheti örökre véka alá, végül visszafordult felé:
-A többi asszonynéphez hasonlóan nem akartam, hogy velünk gyere... és ugyanezért küldtelek mihamarabb haza... és a medve is, aki a gyenge pontot emlegette, rád utalt... Megköszörülte kicsit a torkát, bár az arcán eluralkodó pírt már nem tudta kontroll alatt tartani, de kimondta a bűvös szót:
-Szeretlek, és féltelek, Anja Starghost... Talán most már értesz mindent... A zodiákusi elképedt a hallottaktól. De valóban, világossá vált előtte San Djan furcsa viselkedése, hogy miért akarta kikerülni őt, miért őrizte őt a tekintetével... Két kézzel a hajába túrt... és most ő fordult el tőle. Azon kapta magát, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Az indián nem ment hozzá közelebb, de ahogy látta tehetetlenül, inkább kiadta neki az utasítást:
-Inkább menj vissza az őrhelyedre, Starghost. Ahogy elnézlek, jót tenne, ha alaposan kipihennéd magad. A nő félig ránézett, és némán bólintott. San Sjan viszonozta a gesztust, majd elindult a falu felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése