Ferlex épp átolvasta a jegyzeteket, amit C4 adott át neki átolvasásra. Az egykori mechából lett orga leírt mindent a fénytolvajok pusztulása előtti életéből, amit csak tudott. Sokkal nehezebb volt, mint gondolta: egyes emlékek felkorbácsolták, visszahozták az akkori hangulatvilágot, és a képek, hangok áradatát zúdították magukkal, másik pedig olyan furcsán halványak voltak, és komolyabb erőfeszítésbe került visszaemlékezni... kicsalni a részleteket... Összességében remekül le tudta írni azt a rég elfeledett, martalékká lett világot. Az oroszlán érdekfeszítve olvasta, és próbálta megérteni ezt a civilizációt, annak szabályait, a hierarchiák rendszerét... de legfőképpen C4-et. Meglehetősen bizarr volt, ahogy a lány mechaként leírta magát. A fogalmazása tiszta volt, és logikus, de a leírás valahogy életidegen. Még belegondolni is furcsa, hogy ez a csodás, törékeny lény, akivel együtt lakik, egykor csak egy parancsokat teljesítő gép volt.
Amint véget ért az irománynak, visszanyújtotta neki:
-Meglehetősen részletes- jegyezte meg. Silver átvette, és bólintott:
-Próbáltam mindent megörökíteni. Nem akarom, hogy bármi is a feledésbe merüljön. Kicsit jobban megszorította a jegyzeteket:
-Nagyon szerettem a gazdáimat. Ferlex érezte, hogy ettől a kijelentéstől végigfut a hátán a hideg. Valóban, ő és unokatestvére látták, hogy az itteni mechák az organikus lények szeretetére kísértetiesen hajazó kötődést tudnak kifejezni egymás iránt, de soha nem hallották, hogy bármelyik konkrétan ki is mondta volna azt a bizonyos szót. Visszakérdezett:
-Mechaként... szeretted őket? C4 kissé habozott, majd zavartan visszanézett az oroszlánra:
-Utólag, így... úgy érzem, igen.... Ismét elbizonytalanodott, majd hozzátette:
-Lehet, hogy eddig ezt képtelen voltam megfogalmazni, de most, hogy már erre képes vagyok... igen, szerettem őket.
De a bestia kíváncsisága itt nem merült ki. Tovább kérdezett:
-Ebben úgy írsz magadról, mint valami tárgyról. Nem írtak rátok valami maszkulin vagy feminin programot? Silver a fejét csóválta:
-Egyáltalán nem. Valóban, a programok nagyon kifinomultak voltak, tökéletesen tudtuk mímelni az orga viselkedést, érzéseket, még ha nem is voltunk velük teljesen tisztába. Gazdáink azért nem gyártottak nekünk arcokat, vagy írtak nekünk konkrét, komplex személyiséget, mert nem akarták, hogy érzelmileg befolyással legyünk rájuk. Egyedül csak tulajdonságokat, jellemvonásokat programoztak belénk, hogy megfelelő eszközök legyünk adott célok szolgálatához. Talán vannak olyan tulajdonságok, amik férfiaknak, vagy nőiesnek tűnhetnek... például M1 mester szépérzéke, amit aztán magára is alkalmazott. De ő azért ilyen, mert gazdájának kislányait kellett szépítgetnie. Valóban... az orgáknál ez kifejezetten nőies vonás. Ferlex közelebb hajolt:
-És a te eseted? A lány sóhajtott, majd megpróbálta szavakba önteni:
-Én testőr voltam... gyors és pontos. Ezekre a tulajdonságokra volt szükségem, és hogy a gazdáim felé a lehető legnagyobb alázattal és figyelemmel legyek. Csakis az energiabecsapódás óta vannak más érzéseim... csakis az orga lelkemnek köszönhetőek. Talán enélkül a gazdáim emléke sem korbácsol fel, hanem teljesen hidegen hagy.
Az oroszlán elmosolyodott:
-Most már értem- majd megfogta C4 kezét- érdekes emlékek ezek. Ha gondolod, megmutathatom Aahs-nak is... ő a dokumentumok felügyelője. A lány bólintott:
-Tedd azt. Talán hasznát is veszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése