2013. február 5., kedd

a jéglidérc begizdul

A kvartett Garutea holdján töltötte a szabadidejét. Jenának annyira megtetszett az oda tett kirándulás, hogy ragaszkodott hozzá, hogy a többiek is jöjjenek. Az egyik félreeső részen, egy több mérföldnyi tisztáson találtak helyet a pihenésre. Gita és Titan úgyszintén megcsodálták az eget, melynek most csak a sarkába lógott be az anyabolygó, a T'het jégszilánkjai pedig elhomályosulva pislákoltak a napcsillag fényében.
-Bevallom, még sosem jártam a Garuteán- mondta a szőke bozont- pedig a nevem szerint az én felmenőim is innen származnak... A tudós bólintott, majd Jena felé fordult:
-Tényleg remek ötlet volt idejönni. Talán akkor mozdultunk el az RTG-ről utoljára, amikor anno Nixa szövetségeseként lementünk a Földre. Randy nevetett:
-Én persze meg se szólalhatok- majd szorosabban karolta át barátnőjét- amióta megláttam, azóta lenn ragadtam. Minden más helyről meg is feledkeztem. Titan rávigyorgott:
-Mindig is mondtam, hogy zokni van az agyad helyén, fiam...

Erre a két srác elkezdett játékosan bunyózni. Jena mosolyogva csóválta a fejét, majd a tudósra nézett:
-Nem tudom, hogy vagy vele, de imádom, amikor diliznek. A bátyám még ilyen.. Gita szemei elkerekedtek:
-Van bátyád? Nem is mesélted. Az ifjú Sera vállat vont, majd ártatlanul hozzátette:
-Előtte te se meséltél a húgodról. A T'het származék egy pillanatra elhúzta a száját, majd tovább mosolygott visszafogottan:
-Jogos... Talán annak idején túlságosan a harcra és a négyünk összekovácsolódására összpontosítottunk...

Ekkor elsötétül felettük az ég. Felemelték a fejüket, még a fiúk is abbahagyták a bunyót. Pár űrhajó jelent meg a fejük fölött, akik ezen a több mérföldes tisztáson landoltak szép lassan. A négyes értetlenül állt a jelenség előtt, megvárva, amíg a járművek leálltak, és kiszállnak belőlük a látogatók. A motorok kikapcsoltak, és az ajtó már nyílt is...

Békák. Pontosabban a béka hadsereg egy osztaga. A fiatalok felálltak, majd Randy vonakodva megszólította őket:
-Üdv Garuteán, RTG holdján... Miben segíthetünk? Az egyik rangosabb öltözetben lévő előrébb lépett, és komoran válaszolt:
-Szövetségeseket keresünk galaxis-szerte. Mivel ti közelebb voltatok, mint maga RTG, titeket kérdezünk meg legelőször, hogy szövetségre lépnétek-e ősi ellenségünk ellen. Jena értetlenül nézett rá:
-Ki ez az ősi ellenség? A rangos alak kissé pökhendin válaszolt:
-Természetesen a ráják, és egész Kaaelidash bolygója. Aki ott él és mozog, mind ellenünk van...

Alig fejezte be, a következő pillanatban már két darabban hullott alá. A többi béka épphogy csak feleszmélt, már azt látták, hogy a jéglidérc a maga jeges-kékes karmos alakjába elkezdi tizedelni őket. Némi fáziskéséssel csatlakozott Titan is. Felvette kék sárkányember alakját, melyben sokkal gyorsabban mozgott. Átharapta a torkokat, kitekerte a nyakakat, majd megidézte a tiszta energiából a lándzsáját, és azzal mészárolt tovább. A másik kettőnek annyi ideje se volt, hogy felfogják, mi történik. Mire dűlőre jutottak, hogy talán társaiknak igaza lehet, és csatlakozni kéne a harcba, Gita egész egyszerűen ismét óriás méretet öltött, és az első két hajót darabokra zúzta. Ezt követően a megmaradt katonákat a harmadikba parancsolta:
-Ha még egyszer RTG vagy akár a galaxis, esetleg Kaaelidasch közelébe mertek járni, esküszünk, hogy nem állunk jót magunkért! A katonák megriadtan, sebesülten kotródtak el, már zárult is az ajtó, és a jármű meglepő sebességgel hagyta el Garuteát.

Ahogy a két harcos visszavette megszokott alakját, társaik még mindig szájtátva bámultak. Végül Jenából kifakadt:
-Ez... mégis mi volt? Titan komoran válaszolt:
-Kaaelidasch-ra annak idején mi hoztuk vissza az életet- majd vonásai kissé ellágyultak, ahogy pontosított- vagyis mi is... bár akkor még ráják nem voltak. Kérdőn a tudósra nézett:
-Te tudsz erről valamit? Olyan hirtelen megindultál az elején...

Gita sóhajtott, majd a többiekre nézett:
-Kaaelidasch-t valóban ráják lakják. De van egy másik, sokkal személyesebb oka, amiért nem engedhetem, hogy bántsák a bolygó lakóit. Randy értetlenül nézett rá:
-És mégis mi? A T'het származék kissé vontatottan válaszolt:
-Cala ott van. Randy intett:
-Ácsi... azt hittem, Cala halott? Gita megragadta fejét mindkét kezével, majd kifakadt:
-igen, halott- majd leengedte karjait- vagyis mégse, mert ott testesült újjá... Nem tudom, hogyan történhetett, de valóban ott van. Még hogyha nem is egészen önmaga... Jena a fejét csóválta lassan:
-Ezt már nem egészen tudom követni...

Gita ismét legyintett:
-Teljesen mindegy!- kiáltott, majd aggodalmas tekintettel fordult a többiek felé- A lényeg, hogy ott van, és figyelmeztetnünk kell egész Kaaelidasch-t, hogy támadásra készülnek ellenük. Ki tart velem? A másik három összenézett, majd először Titan emelte fel a kezét:
-Én egész biztosan. Együtt segítettünk annak a bolygónak, hogy ismét életre keljen, nem hagyhatjuk magára. Őt követte Randy, széles mosollyal, ahogy kezet emelt a magasba:
-Én úgy szintén- megropogtatta az ujjait- már rég nem használtam a képességeimet, még végül elfelejteném. Jena mosolyogva végignézett rajtuk, majd közelebb lépett:
-Újra együtt a csapat. Most aztán nemcsak az emlékekben, hanem a gyakorlatban is nosztalgiázhatunk. Gita hálásan elmosolyodott:
-Kösz skacok...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése