2013. február 6., szerda

Memories from the human world-Mauro

Hónapok teltek el azzal, hogy Shakara kitapasztalta a helyét az emberi világban: a munkát kiismerte, és egyre hatékonyabban végezte, bérelt magának lakást, Albával olykor összejártak, megvitatni a dolgokat - Argairól be is számolt neki tüzetesen. Végül eljutott arra a pontra, hogy vihetné akár többre is az emberek közt.

Azt már sikerült felfedeznie, hogy szonikus képességekkel is rendelkezik. Ezen kívül egyre gyakrabban járt el zenés helyekre. Szinte itta a zenét. Talán Echótól kapott öröksége jelentősebb, mint gondolta... és ez valóban fokozza, motiválja őt? Ezt csak egyféleképp deríthette ki...

Beszabadult a bulik előtt a keverőpult mögé. Első ránézésre... lila gőze se volt.
-Na jó- sóhajtott- ez se lehet nehezebb megtanulni. Talán, ha nekilátok, innen is előugrik valami... Beindította a berendezést. Az ügyeletes, éppen szünetelő DJ benn felejtette a lemezeket. Játszott egy kicsit a hangerővel... váltogatta a hangsúlyt a basszuson, és a bass line-on... majd kevert, szinte isteni pontossággal ráérzett a ritmusra. Elmosolyodott:
-Ez nem is olyan rossz...

Lopva körbenézett. Még pár lemez a sarokba. Találomra választott, és cserélte le, illesztette rá a másik dallamra. Ügyesen belepasszintotta. Újabb bass line tekerés. Elnevette magát a siker örömétől, és elkezdett táncolni a ritmusra, ahogy tovább kísérletezett vele:
-Éljen Echo!- kiáltott, majd magában megjegyezte- már tudom, hova tovább. Ezt az utat fogom kitaposni...

Már nyúlt volna a következő lemezért, amikor meglepetésére azt már úgy kapta a kezébe. Meglepetten felkapta a fejét, és leemelte a fejhallgatót. Egy rövid, világosbarna hajú, kb. vele egy korú srác állt vele szemben, sötét felsőben, farmergatyában... és ami igazán bizarr volt benne, a kék, hüllőszerű szemei.
-Segíthetek valamiben?- szólította meg a kísérletező Shakarát. A betolakodó zavarba jött, leállította a keverőpultot, és letette a fejhallgatót:
-Igazán semmiség- mentegetőzött- már megyek is innen.

Valóban lépni akart. Azonban az idegen vállon ragadta:
-Ne olyan gyorsan...- majd intett a másik kezével- Elizis... Ekkor az árnyékból előlépett egy fehér, kék szemű kobra nő, aki sötétlila palástot viselt. Az őt megszólító srác felé fordult, aki kérdezett:
-Róla beszéltél, ugye? A bestia Shakara felé fordult, majd méltóságteljesen bólintott:
-Igen, jó uram. Ő az.

A Sera kölyök értetlenül nézett végig rajtuk, azonban a gyíkszemű suhant elvigyorodott, és barátságosan hátba verte:
-Már vártunk rád, barátom. Kérlek, tarts velünk! Shakara csak pillogott, majd a fehér kobrára nézett. Elizis megejtett felé egy barátságos mosolyt, majd intett. Ez már elég bizalomgerjesztőnek tűnt, hogy kövesse őket.

Egy elhagyatott lokálba kötöttek ki. Az új fiú 1-1 ital mellett mindent elmagyarázott:
-Mauro vagyok. A hüllők feletti uralkodási képességeim miatt Baziliszkusznak hívnak, vagy Gyík királynak- majd a kígyóra mutatott- ő itt a társam, Elizis. A fekete mágia ismerője, és a jóslás szakértője. Elizis bólintott, majd Mauro visszafordult a vendégük felé:
-Mielőtt arra gondolsz, hogy bármiféle isten vagy egyéb természetfeletti jött látogatni minket, hogy értesítsen az érkezésedről... hát nem így volt- vigyorodott el- mindent az én drágám jósolt meg. Én pedig úgy döntöttem, hogy megnézünk téged magunknak, és ha úgy adódik, segítünk az utadon. Remélem, nem veszed tolakodásnak, Echo fia...

Shakara valóban egy kicsit meg volt illetődve, de egyáltalán nem hezitált a válaszadással:
-Nem... egyáltalán nem...-majd hozzátette valamivel határozottabban- csak eddig nem volt alkalmam senkivel sem bizalmasabb beszélgetésre ebben a világban. Eleve, még mindig vakarom elő az emlékeimet az előző útjaim során. Aztán beugrott neki egy kép. Élt is a kérdezés lehetőségével:
-Esetleg... nem láttatok egy óriási tigrist errefelé? Őt keresem. A másik kettő összenézett, majd Mauro legyintett:
-Tigrist sajnos nem. Még normált is csak fényképeken vagy a TV-ben, nemhogy óriásit itt a városban.. A Sera kölyök bólintott:
-Értem...

Mauro, látva, hogy újdonsült barátjuk egy kicsit elkámpicsorodott, folytatta:
-Viszont láttam, hogy van affinitásod a zenéhez. Bár, hová is gondolok, mégiscsak Echo leszármazottja vagy- halkan nevetett- Én tudnék segíteni, hogy bekerülj a DJ-ek közé, és kibontakozhass. Ettől a fekete bozont is jobb kedvre derült:
-Köszönöm, ezt valóban jó néven venném. Egy pillanatra elgondolkozott, ahogy az érdekes pároson elidőzött a tekintete, majd hozzátette:
-Nem igazán láttam a teljesen átlagos embereken kívül mást ebben a világban. Ti hogy kerültök ide? A Baziliszkusz sejtelmesen elvigyorodott:
-A magunkfajták ugyan kevés létszámmal, de mindig ott vannak az emberek között. Ők viszont az orrukig sem látnak, a többségüket nem különösebben izgatja, hogy honnan jöttünk, és kik vagyunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése