Teljes volt már a kép az emberek világában: Shakara megtalálta a szeretett lényt, elhelyezkedett munkával, barátokkal. Albával és Mauróval gyakran összejártak, Corito pedig hozta a formáját. Nem egészen a megszokott szelíd és visszafogott volt, mint annak idején a Vad világban... inkább szókimondó és tökös. De a félisten egy pillanatra sem bánta... tudta, hogy ő az, viszont akárcsak őt, a lányt is egy kicsit megváltoztatták a körülmények. Ahogy a lokálban ücsörögtek a herceg elvigyorodott, miközben őket nézte:
-Helyesek vagytok... mintha az idők kezdete óta együtt lennétek. Shakara visszamosolyodott, miközben átkarolta a lány derekát:
-Kösz...- majd Corito felé fordult- valószínűleg az istenek is valami ilyesmit láthattak, ha megadták azt a lehetőséget, hogy rátalálja újra és újra. A lány sejtelmesen elmosolyodott, majd visszanézett a többiekre:
-Apropó, skacok. Nem akarjuk valakinek ma este szétrúgni a seggét?- ököllel a bal tenyerébe csapott- én már ki vagyok éhezve egy jó kis balhéra. Mauro felvonta az egyik szemöldökét:
-Hé, mama, csillapodjál, nem ég a ház.
Ekkor a távolból valami tompa robbanás hallatszott. Mind felálltak. Corito izgatottan elvigyorodott:
-Éljen! Kérjetek, és kaptok, mondotta az univerzum! Már indult is volna nagy lendülettel, azonban Shakara vállon ragadta:
-Te itt maradsz- és a Baziliszkusz felé fordult- talán semmi komoly, de szerintem nem árt utána járna. A biztonság kedvéért szólj Elizisnek. Mauro némán bólintott, és előre indult. Alba és Tía értetlenül néztek, végül a herceg visszakérdezett:
-És mi? Az ifjú Sera elindult, majd félig visszafordult, és társnőjére mutatott:
-Vigyázzatok Coritóra- majd nyomatékosan hozzátette- tudjátok, hogy nem kockáztatom meg, hogy ismét elveszítsem. A kölyök durcásan nyelvet öltött, a másik kettő pedig mellé ült.
A csapat másik fele az utcákat rótta. Távolban valahol keskeny füstcsík szállt felfelé. Elizis arrafelé mutatott:
-Nézzétek! Ez minden bizonnyal a detonáció következménye. A már gyíkpikkelyes Mauro elvigyorodott:
-Jó szemed van, édesem- majd intett a másik pasinak- menjünk! Shakara feszült volt... még a szárnyait is idő előtt kiengedte, ökle már szikrázott az elektromosságtól. A Baziliszkusz értetlenül végig is mérte őt:
-Nem gondolod, hogy túl nagy feneket kerítesz neki? Ez csak egy kis füst... A félisten sóhajtott, majd kinyitotta öklét, a sziporkázás abbamaradt:
-Igen, igazad lehet. Csak olyan rossz előérzetem van... nem is tudom hová tenni... A gyík srác halkan nevetett:
-Mindig is mondták, hogy jobb félni, mint megijedt.
Alig, hogy végigmondta, azonnal ráugrott valami nagy, és a földbe döngölte. Elizis kapcsolt elsőként, ahogy egy átkot bocsátott rá. A támadót a falba döngölte, mire felkapta a fejét... Argai volt az. Shakara szemei elkerekedtek. Ezek szerint félelme mégse volt hiábavaló. Intett:
-Aco, balról! A griff azonnal engedelmeskedett gazdája utasításának. Az ifjú Sera pedig jobbról támadt, tüzes öklökkel. Az oroszlán morrantott, és félreugrott. Támadói csúnyán eltalálták egymást. Ezt követően elvigyorodott, és végignézett rajtuk:
-Egy ideje nem találkoztunk. Nekem ez tökéletesen elég volt, hogy egy kicsit felfejlődjek. A háta mögül jött a válasz:
-Akkor ezt fejlődd fel, te görény!- Mauro nekiesett, és végigkarmolta a pofáján át végig a nyakát. Argai ordított, majd megragadta ellenfele torkát, és egy lendületes ívben a betonba nyomta. Ekkor női üvöltésre lett figyelmes... Elizis ugyanis egy másik oldalról támadt. Argai morgott:
-Mocskos boszorka... Akkorát lekevert neki, hogy a kobra erősen megtántorodott, beleszédült az ütésbe. Ezt követően megragadta a nyakát, és elkezdte szorítani...
Shakara ismét ugrott:
-Ne merészeld bántani! A hátának esett, kezeit a fülére helyezte, és egy szonikus támadást vetett be. Argai felordított, ellökte magától a fekete mágust, és a félisten felé fordult:
-Benned aztán van kurázsi, Sera. De nem fog sokáig tartani! Azzal ugrott, kivont karmokkal. Aco azonban oldalról fellökte. Kapva az alkalmon, Mauro felszedelőzködött, és karmaival ismét nekirontott. Azonban az oroszlán figyelmét nem kerülte el. Látva közelgő ellenfelét, Argai akkorát rúgott a griff csőrébe, hogy az megrepedt. Aco fájdalmas ordítással kapta el a fejét. Ezt követően a Baziliszkusznak esett, a földre teperte, majd egy határozott lendülettel a torkára lépett.
Shakara szemei elkerekedtek, úgy elszörnyedt.
-Ne!- kiáltotta, majd dühödten megiramodott felé, kezei szikráztak az elektromosságtól. Argai felé kapta a fejét, és elvigyorodott:
-Csodálatos, ifjú Sera. Végre, elvakított téged a düh... Azzal megfordult, kicselezte, majd a nyakszirtjébe harapott első körben, második körben pedig mélyen a bordái közé várja karmait.
A félisten érezte, hogy elakad a lélegzete, mind a nem várt támadástól, mind azért, mert a vér elzárta a levegő útját. Épp csak annyit észlelt még, hogy tompán a földre zuhan, majd Elizis kiáltását valahol a távolban... egy csattanást... és Argai bosszúszomjas hangját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése