trip of Yuz

Nyílt titok volt Yuz számára, hogy a családja honnan származik. Viszont egészen mostanáig nem volt alkalma ellátogatni a Vad világba. Apja tanácsát megfogadva nem emberi, hanem a bestiális alakját vette fel a látogatáshoz. Úgy nagyon nem akadt elképzelése, hogy mire számítson... csak látni akarta magát a helyet... és még valakit...

Ahhoz képest, hogy a Vad világ is istenes méretekkel büszkélkedett, rengeteg átjárón át vezetett az út. Yuzt felvilágosították, hogy ezzel számolnia kell. A bonyolult rendszerre azért volt szükség, mert a Serákat - akik mégiscsak abból a világból származtak - évezredekig nem látták szívesen máshol, és kerülték őket. Rettegtek tőlük a barbár és állatias természetük miatt - ez velejárója volt, ha már a klán tagjai a Sötétség leszármazottjai voltak.

Végül rengeteg megtett kilométer és az átjáróknál töltött hosszadalmas órák után a kölyök célba ért. Egy sötét erdő mélyén meglátta a roppant falakat, melyek oltalmazó gyűrűként ölelték körbe a hatalmas várost. Nem látta sem az elejét, sem a végét... csak néhány tornyot. De valahol mélyen sejteni vélte a kiterjedését...

A kapuk félig nyitva álltak. Sehol egy őr. Felnézett az égre. Épp félhold. Talán azért nem vitték túlzásban sem az őrséget, sem a kapu szélesebbre tárását, mert későre járt. Ők sem lehettek a nap ebben a szakába túlságosan aktív népek. Tehát beslisszant... és megannyi különböző stílusú hát és sugárutak kereszttüzében találta magát. Bár a forgalom igencsak gyérnek bizonyult, őt ledöbbentette a birodalom nagysága. Csalódottan mérte fel, hogy a falak sokkal nagyobb területet ölelnek körbe, mint az először sejtette...

-Hé te! A hang a háta mögül szólalt meg. Felé kapta a fejét. Egy nála alig tíz évvel idősebb sárkányember állt ott- olyasfajta mint ő, annyi különbséggel, hogy bőre sötétkék volt, szemei és sörénye pedig fekete. Ruhái alapján magas méltóságnak tűnt: arany karpántok, amulettek rengetege a nyakában, méregzöld palást, fehér felső és nadrág, derekán három öv... és egy rövid kard. Amint elkapta az ifjú Sera tekintetét, folytatta:
-Hamarosan megkezdődik a kijárási tilalom. Nem ajánlatos ilyenkor elhagynod a várost. A vendég egy pillanatra megszeppent, majd elővette legjobb modorát, és válaszolt:
-Félreértesz- fejet hajtott- én nem menni készülök, hanem most érkeztem. A sötétkék bestia felvonta a szemöldökét:
-Valóban? Kissé közelebb lépett, és végigmérte őt:
-Halljam hát, mi célod a vad világban, idegen? A kölyök határozottan állta a tekintetét:
-Azért jöttem, hogy végre meglátogassam az őseim földjét... valamint Shingo Serát. Meghajolt, és hozzátette:
-A nevem, Yuz. Yuz Sera.

A név hallatán a méltóság szemei elkerekedtek, vonásai a szigorúból kifejezetten barátságossá, sőt, gyengéddé váltak... és szája mosolyra szélesedett:
-Édes fiam, hát miért nem ezzel kezdted?- kiáltott örömében, majd megölelte vendégét. Yuz nem tudta mire vélni a gesztust, és miután az alak elengedte, kérdőn nézett rá. A sötétkék tovább vigyorgott:
-Ezek szerint te szeretett Cosee húgom fia vagy- megragadta a karját- gyere, be kell mutassalak Assazy-nak is...

Megindult vele lelkesen a palota felé. Közben Yuz fejében vadul elkezdtek pörögni a kérdések: ő itt a nagybátyja lenne? És most mutatja be a nagynénjének? Különben meg anyja miért nem mesélt soha a testvéreiről? Arról már hallott, hogy apja rengeteg világot átjárt, hogy újra és újra megtalálja őt, de valahogy mégsem áll össze a kép...

Amíg ezen morfondírozott, be is értek a palota halljába. Vendéglátója istenesen felordított a csigalépcsőn:
-Assazy Proboujours, azonnal told le a valagad! Ne kelljen érted felmennem! A kölyök teljesen meglepődött ezen a megszólításon. Az első benyomásból egy merev és szigorú figurának ismerte meg a sötétkék bestiát. Most viszont teljesen átcsapott valami ötéves kis srác személyiségébe. Egy pillanatra megkérdőjelezte, hogy vajon tényleg ugyanazzal a személlyel tartózkodik. A lépcsőn egy másik sárkányember jött le: barna sörényű, zöld szemű, zöld bőrű, és nő létére kissé maszkulin testfelépítéssel és íjászruházattal, fején szkarabeuszos fejpánttal:
-Itt vagyok, Cez, ne óbégass már! Aztán meglátta a vendéget, és hangja kissé elszelídült. Rámutatott:
-Ő meg kicsoda? A bátyja elvigyorodott:
-Ő itt Yuz, drága Cosee húgunk fia- mesélte lelkesen, közben hátba csapva a srácot- eljött látogatóba. E szavak hatására a hirtelen jött nagynéni is felvillanyozódott, szája fülig ért:
-Ez csodás! Vonuljunk a hallba- majd az ifjú Serára nézett- te pedig mesélni fogsz nekünk. Yuz továbbra is értetlenül pillogott, de egy "oké"-t nagy nehezen kifacsart magából.

Pár perccel később már mindhárman a hallban ültek. A fények visszafogottan világítottak, a falak mentén különféle egzotikus páncélok és fegyverek sorakoztak, az egyik sarkot leszámítva, ahol ébenfa polcokon sorakoztak különféle könyvek és tekercsek. Rengeteg asztal és szék állt, ők az egyik lándzsához közelében lévőhöz ültek, Assazy pedig édes nektárt szolgált fel. Yuz belekóstolt a selymes italba... olyan volt, mintha finoman végigsimították volna a torkát. Aztán a másik kettőre nézett. Kissé zavarban volt a nem várt fogadtatástól:
-Ne haragudjatok, de nem tudok rólatok semmit- kezdte- anyám nem mesélt rólatok. Annyit tudok, hogy apám innen származik, és amíg anyám nyomában volt, ő négyszer reinkarnálódott. A jelenlegi neve Elisir Chiari, és egy ideig holdpapnőként tevékenykedett.

A hirtelen jött rokonok kíváncsisággal vegyes csalódással hallgatták őt. Végül Cez válaszolt:
-Mi Cez és Assazy Proboujours vagyunk. Cosee... vagyis, az anyád a testvérünk volt. Nem voltunk soha kifejezetten nemesi származásúak... Shakara döntött úgy, hogy ránk ruházza a hatalmat és ránk bízza a Vad világ kormányzását. Nagynénje folytatta:
-A város alsó közép rétegéből származunk. Cosee annak idején megmentette apád, és ezzel kezdődött el köztük a kapcsolat- ennél a pontnál szelíden elmosolyodott, úgy folytatta- remek párost alkottak, nagyon szerették egymást... Yuz bólintott:
-Biztosíthatlak, most is.

Cez folytatta:
-Mindazonáltal a Vad világ még mindig távol áll a tökéletességtől. Annak idején rengeteg bandaháború volt, ha ismered Tíát, akkor tudod, hogy ő is a része volt. Az ifjú Sera bólintott, nagybátyja pedig folytatta:
-Ezért vezettük be a kijárási tilalmat. Egyelőre enyhe, de máris kezdi elérni a kívánt hatást. Egy pillanatra elgondolkozott, maga elé is pillantott. Fejben valahol máshol járt, amikor ismét megszólalt:
-Assazy és én vagyunk az első nem-Sera uralkodók, mióta Vad világ a Vad világ... Igyekszünk példát mutatni, és - bár nem az összes Sera - de apád és nagyapád útmutatása szerint biztos, hogy vezetünk. Yuz kissé frusztráltan nézett vissza rá, nem tudta hová tenni a hallottakat. Visszakérdezett:
-Mi a gond a korábbi Serákkal? Hallottam már olyat, hogy féltek tőlük... azért kellett olyan sok átjárón keresztülvergődnöm magam.

Nagynénje a vállára tette kezét, és nyugtatóan elmosolyodott:
-Ezt jobb, ha a nagyapád meséli el. Ma már későre jár ugyan, de holnap megmutathatjuk, hol van. A vendég meglepetten nézett vissza rá:
-Ezek szerint nem a palotában van? Assazy enyhén megcsóválta a fejét, majd visszamosolygott kedvesen:
-Miután lemondott Shakara javára, viszont Shakara már elment, nem látta értelmét, hogy az udvarban maradjon, így csendes magányba vonult. De így érzi jól magát... Yuz megkönnyebbülve elmosolyodott, és bólintott.