Néhány napja megindult egy sorozatmészárlás az emberek világába. Az áldozatok mind egyedül voltak, mikor lelőtték őket... és valószínűleg nem is sejtették, hogy a gyilkos a közelben lehet. Minden gyilkosság gyors volt, észlelhetetlen, és talán viszonylag fájdalommentes. A rendőrség kereste a kapcsolatokat az áldozatok között, de nem talált semmit az ég világon... semmi közös jelet.
-És tudod, hogy miért nem?- Darien Vada épp előre dőlt, hogy meggyújtsa a cigarettáját, majd eltette az öngyújtót, és hűvös kényelemmel hátradőlt- Mert a zoolookokat senki nem vette emberszámba. És, mint láthatod, ilyen szinten, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy talán ez a kulcs... Zoé, a színes bőrű sámán állt vele szemben, fehér ruháiban, botjával a kezében, komor, elítélő tekintettel nézve vissza rá:
-Akkor sem helyeslem, amit teszel. Ezzel csak belefolysz az értelmetlen gyilkolás körforgásába, és olyanná válsz, mint ők.
Darien ridegen felpillantott a lányra, majd ismét előre dőlt. Fújt pár füstkarikát, egy hatalmasat szívott a slukkból, majd válaszolt:
-Tévedsz, cicám- hangja rekedtes volt a bagófüsttől és kimértségétől- ők voltak azok, akik értelmetlenül gyilkoltak. Az én drágaságomat is ok nélkül vették el tőlem... Vagy talán ő, esetleg más zoolook keresztbe tett valaha a többi embernek? Zoé szóra nyitotta a száját, azonban az öreg Vada félbevágta:
-Persze, hogy nem! Mind értelmetlen halált haltak, csak azért mert mások. Éppen ezért, nemcsak megbosszulom őket, de jó leckével is szolgálok, hogy az emberiség soha, de soha ne merészeljen ilyen tettet elkövetni... Nagyot szívott ismét a slukkból. A sámán ismét szóra nyitotta a száját, de Darien közbeszólt:
-Az egész bagázs menthetetlen. A zsidó holocaustból sem okultak, pedig ott is hasonló volt a felállás...- majd ridegen a lányra pillantott- most már szólhatsz. Mondd csak, hogy nincs igazam. Mondd csak, hogy tanultak belőle, és megváltoztak...
Zoé azonban most elhallgatott. Végiggondolta a közelmúltban történteket, és az öreg szavait. Aztán nagy levegőt vett, és komoly hangon megszólalt:
-Szenegálban sok évtizedig rabszolgaság volt. Úgy bántak az őseimmel, mint a kutyákkal. De nem álltunk bosszút. Mert hittük, hogy az univerzum megadja, ami jár nekik. Az univerzum mindig azt adja mindenkinek, ami jár, amit érdemel. És ha nem vetsz ennek mihamarabb véget, az univerzum téged is megbüntet. Az öreg Vada felvonta a szemöldökét, és kivette szájából a cigarettát:
-Ezt vegyem fenyegetésnek? A sámán válaszolt:
-Vedd figyelmeztetésnek. De az utolsónak. Ugyanis, ha ezután sem változtatsz, az univerzum már cselekedni fog. Azzal megfordult, és angolosan távozott az irodából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése