Traxx a megbeszélteknek megfelelően járt el. Korán felkelt, és rendbe szedte magát. A jégkék szolgálati páncélt már kikészítették az udvari nyulak. Felöltötte magára, végigsimította, megnézte magán... Határozottan más érzés volt. Soha nem érezte szükségét nehéz, külső védelemnek, hisz az ereje és reflexei mindig a szolgálatára álltak. Kissé gyávaságnak hatott ekkora vértezet mögé bújni. Leírt néhány mozdulatsort. Meglepetésére a páncél csak minimálisan hátráltatta, mégiscsak jelentős súllyal bírt. Nem lesz itt gond.
Hare Tzeg szobája a kastély egy felsőbb szintjén helyezkedett el. Valóban előre odaért. Mikor az uralkodó kilépett az ajtón, már ott találhatta őt. Elégedett mosollyal is nyugtázta:
-Remek!- egy pillanatra magát, hogy ellenőrizhesse újdonsült testőrét, majd elindult, intve neki- Kérlek, csatlakozz hozzám. A tigris követte az usagiat:
-Mihez? Tzeg félig felé sandított:
-Hát mi máshoz? Reggelihez!- összecsapta két tenyerét- Megbeszéljük a mai napot.
Traxx nem tudta hová tenni a gesztust. Utólag jött rá, hogy amit a nyúl mondd, nem is hülyeség abban a környezetben vázolni a helyzetet. Az asztal gazdagon meg volt terítve különféle gyümölcsökkel, aprósüteményekkel és forró italokkal. A protokollnak megfelelően ugyan tartotta a távolságot, ám azt vette észre, hogy Hare Tzeg noszogatja őt:
-Ne szerénykedj, vegyél csak amennyit szeretnél. Hát... az uralkodó szava szent és sérthetetlen. Ahogy kimérten szemezgetett a sok földi jóból, a nyúl tisztázta a napi menetrendet:
-Alapból utálnak. Volt már alattvalóm is, aki alaposan kitolt velem. Viszont a közeljövőben esedékes terveim még ennél is meredekebbek, és itt van szükségem rád. Ugyanis a Tengermellék egyik hírhedt városában, Jaadranba készülök utazni. Letette a csészéjét:
-Hallottál már Jaadranról? Traxx szenvtelenül felpillantott:
-Nem, felség. A herceg folytatta:
-A legelvetemültebb kalózok élnek ott. Viszont rájuk van szükségem, és tárgyalnom kell velük- a tigrisre mutatott- te jössz itt a képbe. Meg kell védened, hogy a tárgyalást le tudjam folytatni.
A testőr meglegyintette enyhén a füleit. Jól hall? Úgy tűnik, ő maga is félreismerte az usagiaiak fejét. Pedig ők különösen kétszínű népség hírében álltak. Az a korábbi is, akivel a rögtönzött tengeri utazásuk alatt találkozott: egyszer meg tudta volna őt fojtani egy kanál vízben, utána pedig elkezdett vele jópofizni. Akárhogy is, már egy jó pont, hogy nem akarja őt megölni... és cserébe csak jó szolgálatot kell teljesítenie. Bólintott:
-Biztosíthatlak afelől, hogy a hajad szála se görbül. Hare Tzeg szélesen elvigyorodott:
-Ez a beszéd, öreg harcos! Tudtam én, hogy nem fogok benned csalódni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése