Traxx remekül alkalmazta az Északi szigeteken tanultakat. Kai mester egészen elámult az eredménytől, amikor legelőször látta. Ahogy tanítványa próbálta a jeges hatalmat ötvözni a régi technikákkal, a róka segített neki összehangolni a lépéseket: a hagyományos mozdulatsorokat a jégvarázslattal. A tigris kifejezetten élvezte a váltást, és hogy tanítója érdeklődést mutatott mind a segítségben, mint az új technika forrásában.
Így teltek el újabb hónapok, miután a kalózok hazavitték őt és Levát. Viszont egyik szeles, csípős hideg nap váratlan vendég érkezett hozzájuk. A kapun kopogás hallatszott. A harcosok mind értetlenül kapták fel a fejüket. Nem számítottak látogatóra - alapjáraton is nagyon ritkán téved hozzájuk bárki is. Kai felállt a teázó asztaltól, majd sietve ment, hogy beengedje a látogatót. Ahogy nyitotta a kaput, a kellemetlen meglepetés egyfajta hideg döbbenetként rázta végig a gerincét. Hare Tzeg érkezett... katonai kísérettel.
-Jó estét, nagymester- köszönt komoran- remélem, nem zavarunk meg semmit. A róka megőrizte lélekjelenlétét. Tudta, hogy az usagiaiak jáde bányája a közelben áll... és hogy Le van-Te tanítványa nem nézi jó szemmel az ott folyó tevékenységet.
-Netán valami baj van a bányát illetően?- kérdezett vissza nyugodt hangon. Az uralkodó legyintett:
-Nem egészen a bányáról van szó. Bemehetünk?
Nem a bánya. Talán a látogatás célja nem is olyan hátborzongató, mint ahogy feltételezni vélte. Szélesebbre tárta a kaput. Míg a nyulak kíséretestül besétáltak az udvarba, rákérdezett:
-Akkor mi járatban errefelé, felség? Hare Tzeg visszafordult a mester felé:
-A tigris... Hol van? Kai nem értette a kérést. Szemei kíváncsian elkerekedtek:
-Parancsolsz? A nyúl most már teljes testtel fordult felé:
-Apám Tzog ide száműzött egy tigrist. Tudom, hogy életben van, a katonáim még egy jó ideje látták a bányáimnál. Kissé konszolidálta hangját:
-Kérem vissza a tigrist. Apám meghagyása szerint ha nem bírsz vele, akkor a mindenkori usagiai uralkodónak jogában áll dönteni a további sorsa felől.
Kai sóhajtott komoran. Hát hiába próbálkozott, a nyulak mégis meg fogják ölni Traxxot? Pedig ha tudnák, mennyit változott... hogy milyen remek személlyé vált. Már nyoma sincs az egykori dühöngő gyilkosnak. Amint szólhatott volna, Le van-Te már az usagiaiak elé ugrott támadóállásba:
-Csak a testemen keresztül? A róka megrémült a váratlan fordulattól. További olaj volt a tűzte, hogy a nyúlsereg már készítette elő a fegyvereket. Rászólt tanítványára:
-Leva! A gepárd visszafordult mestere felé:
-Nem hagyhatod, hogy elvigyék!- kiáltotta elszántan- Tudod, hogy már megváltozott! Meg fogják ölni... Hare Tzegnek azonban a szeme se rebbent. Ismét a róka felé fordult, nyugodt hangon:
-Nem mondom kétszer, Kai... A tigris kérem.
A mester mérlegelt: állja a több évtizedes paktumban megírtakat, és állja a szavát, kiadva Usagia népének egykori gyilkosukat, vagy pedig elárulja Traxxot, akit ugyan nehézségek árán, de megreformált, megtanította az élet megbecsülésére, a figyelmességre, és fegyelemre? Próbált az eszére hallgatni és nem érzelmi alapon dönteni. De amint szóra nyitotta volna a száját, a tigris már be is lépett a képbe:
-Itt vagyok- szólt komoran- ne zaklasd tovább a nagymestert. Az uralkodó bólintott, majd intett a kíséretnek. A katonák elindultak a harcos felé. Kai felpillantott rá:
-Fiam... nem kell, hogy ezt tedd. Traxx bólintott:
-Nem lesz semmi gond, nagymester. Ne aggódj miattam. Lépett volna a katonai sorfalba, ám a gepárd megragadta a karját:
-Ne csináld! Te is tudod, hogy ehhez nincs joguk!- sírta elkeseredetten- tudod, hogy nem ők ítélkeznek feletted... A tigris szemei meglepetten elkerekedtek, ahogy meglátta társnője szemében a könnyeket. Komolyan elkezdett aggódni miatta. Ha most itt hagyja.... Megfogta először a vállait:
-Szeretnék tőled kérni valamit, Le van-Te. Leva csak bólintott. Keserűsége nem hagyta beszédhez jutni. Társa folytatta:
-Ne gyere utánam. Viszont nagyon vigyázz magadra. E szavakkal megsimogatta az arcát. A gepárd bújt a hatalmas mancshoz. Traxx érezhette tenyerében a könnyeit. Még egyszer végigsimította a haját, majd hagyta hogy a katonai kíséret közre fogja. Ahogy elindultak vele, még hátranézett. Soha nem mondta Levának hogy szereti. Képtelen volt rá. Viszont ha meg kéne fogalmaznia, hogy mi köti őt hozzá... akkor az határozottan a szeretet lenne. És Kai nagymester. Szigorú volt vele, de alapos. Más személyt faragott belőle. Hálás neki. Sosem fogja őket elfelejteni...
Bezártul mögöttük a kapu...
Ahogy elindultak a tenger felé, vissza Usagia szigetére lassan azon kapta magát, hogy a kíséret finoman egyre előrébb kényszeríti őt... egészen az uralkodó mellé. Talán intéz hozzá még pár utolsó szót a kivégzés előtt? Hare Tzeg megőrizte hidegvérét, félig a tigris felé fordult, épp annyi érdeklődést mutatva, hogy érzékeltesse, hogy hozzá beszél:
-Tudok rólad mindent: a zűrös múltad, a Kaitól kapott kiképzést, és azt is, hogy mit műveltél a jáde bányában. Alig vártam, hogy az alattvalóim jelentsék, hogy mikor érkezel vissza a hajóutadról. Ekkor szája sejtelmes mosolyra görbült, és teljesen Traxx felé fordította fejét:
-Te aztán semmit sem félsz, még a halált sem. Pontosan ilyen bestia kell nekem. Te leszel a személyes testőröm. A harcos felkapta a fejét. Jól hallotta? Ez nem egy kivégzés? Meglepettségét igyekezett leplezni, úgy nézett vissza a nyúlra:
-Hogy mondod? Hare Tzeg határozottan bólintott:
-Úgy bizony!- majd ellentmondást nem tűrő hangon folytatta- úgyhogy ma este a szállásodon aludd ki magad, holnap reggel pedig állig felfegyverkezve jelenj meg a trónterembe. Nincs apelláta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése