Bandaháborúról értesítettek a Vad világban. Yuz remek lehetőségnek látta, hogy lecsapjon rájuk. Felvértezte magát, és vitte magával Ninát is, aki már talpig hollónemesként várt rá. Ahogy a felszerelés mellé elővette nagyapja másfélkezes pallosát, büszkén nézett végig rajta. Shingo egykoron ezzel védte a falakat a yuan-tik ellen és a lakosságot a beszivárgó földlidércektől. Nem tudott vele ugyan sok időt együtt tölteni, de sokat jelentett számára a vele való kapcsolat.
Ahogy fordult kifelé, megpillantott egy szemben álló nőt. Nem ismerte fel... amíg a jövevény el nem mosolyodott, és meg nem szólította:
-Szia, drágám.... Yuz szemei elkerekedtek a meglepettségtől:
-Anya? Elisir a nyakába ugrott, és megpuszilta:
-Olyan jó látni téged- végignézett rajta- egész komoly ifjúvá váltál. Az uralkodó megejtett egy megkönnyebbül mosolyt. Egy pillanatra félretette a bandaháború leverésének gondolatát, amíg anyja jelen volt:
-Muszáj vagyok. Meg akarom mutatni a helyieknek, hogy belevaló Serával van dolguk.
Végignézett ismét a nőn, emésztve némiképp a látványt amit az egyenes haj és a túlzottan laza ruhák nyújtottak:
-És veled mi történt? A második gyerekkorodat éled? Elisir jóízűen felkacagott:
-Csak némi életmód váltás. Meguntam a bizonytalanságot és a menekülést. Yuz kérdően nézett rá:
-Ezt nem értem. Apa mellett jó helyed volt, mindentől megvédett. A nő megpaskolta fia vállát:
-Épp ez az, hogy ő védett meg mindentől. Nekem is tudnom kell kiállnom magamért. Az uralkodó büszkén elmosolyodott, majd megölelte:
-Büszke vagyok rád- majd lassan elengedte- érezd nyugodtan otthon magad. Nekem még akad egy kis tennivalóm.
Elisir bólintott. Nézte, ahogy fia és a kis hollónemes távozik. Viszont nem maradt a palotába, hanem továbbment. Meg sem állt a kis mesterséges szigetig, ahogy a fekete márványból faragott Lilith szobor állt. Leült a a tövébe, és lassan átrévült az asztrál síkra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése