Jaadran a tengermellék leghírhedtebb városa volt: a kis öblöt a legválogatottabb tengeri rablók lakták, akik nemcsak a gyanútlan hajósoktól, de egymástól is fosztogattak és olyan igénytelenek voltak, hogy a rossz nyelvek szerint még az istenek is kerülték őket a szaguk miatt.
Traxxnak igencsak résen kellett lennie, ahogy a herceget kísérte. Lépten-nyomon hol bunyóztak a népek, hol repült egy tőr, esetleg gurult egy hordó. Az egyik sarkon ráadásul egy részeg ocelot beléjük kötött:
-Mi van, úri népek? *hikk* Elvitte a cica a hajótokat? Egyikőjük se hederített rá különösebben. Épp kerülték volna ki, amikor a részeg kalóz megragadta Tzeg vállát:
-Hé, hozzád beszélek, lapátfülőkém! A következő pillanatban azonban Traxx olyan erővel vágott be neki, hogy elterült a földön. Az usagiai gyorsan úrrá lett remegésén, majd ránézett:
-Köszönöm. Testőre bólintott, majd folytatták az útjukat.
Útjuk a Vakmacska kocsmába vezetett... pontosabban a kocsma alagsorában. A hely nyüzsgött a zabolátlan, részeges kalózoktól, akik ha épp nem az italt töltötték magukba, akkor csépelték egymást. Maga az alagsor azonban egy különös társaságot rejtett: Jaadran legelvetemültebb kalózbandáját. A vasmag egy öregedő félben lévő leopárdból, egy sebhelyes fekete párducból, két hiúzból, és egy pumából állt. A kapitány leopárd végigmérte az érkező vendégeket:
-Lám lám... őnagypofájúsága mégiscsak letolta hozzánk azt a szőrös hátsóját. Hare Tzeg komolyan folytatta:
-Azt hittem, hogy a levelem elég világos.
Ahogy helyet foglalt, folytatta:
-Térjünk egyből a tárgyra. A kapitány helyet foglalt vele szembe:
-Inkább vegyük át még egyszer- hangja bizalmatlan volt- Komolyan arra számítasz, hogy mi fogunk neked szállítani? A nyúl bólintott, továbbra is kimérten folytatta:
-Ez nem csak kérés, hanem megállapodás- elővette a szerződést két példányba- és igen, számítok rátok. Mindezt feltételekhez szabva.
Ekkor a párduc megragadta a nyakát:
-Ki vagy te, hogy feltételeket szabj nekünk? A következő pillanatban azonban Traxx ellökte őt, olyan erővel, hogy szinte a falig meg sem állt. A tigris rávicsorított. A kapitány észnél maradt, felemelte kezét, ahogy társa felé fordult:
-Csigavér- visszafordult a herceg felé- mégis mik lennének a feltételeid? Az usagiai folytatta:
-Ugyebár a megbízás egy nagyobb tételű jáde szállítmány lenne, amit Shaiola szigetére kéne vinnetek. Előlegként megtarthatják a szállítmány 5 százalékát. Valamint ezt. Ezzel a szavakkal egy súlyos erszényt hajított feléjük. A puma mohón előkapta tőrét, és felhasította. Lomhán buggyant ki belőle a sok ezüstérme. A kapitány felé fordult:
-Csábító... A leopárd visszapillantott a nyúlra:
-És a fizetség többi része? Hare Tzeg sejtelmesen elmosolyodott:
-Majd akkor, ha a szerződés szerint teljesítettétek a leszállítást.
-Nekem ez nem tetszik- vágott közbe a fekete párduc, közelebb lépve- miért minket kér meg? Az usagiaiaknak van egy kisebb flottájuk. Bármelyik bugrisát megkérhetné. A kapitvány megvakarta az állát:
-Csakugyan...- halkan morgott- Miért minket? A nyúl teljes természetességgel folytatta:
-A flotta csak védelmet szolgál. Kereskedelmi hajók pedig nincsenek elegen- végigmutatott rajtuk- ti viszont Jaadran legnevesebb kalózai vagytok, gyors hajókkal, és nem felétek semmi veszélyt. Ilyenekre van szükségem, hogy a szállítmány épen és gyorsan célba érjen. A másik hiúz a szerződést bogarászta fél szemmel:
-Ez rengeteg áru- félig a kapitányra sandított- be kell szerveznünk másokat is. Ezt hallva a herceg gyorsan hozzátette:
-Természetesen a fizetség ezzel arányosan lesz kifizetve.
Még egyszer kérdően végignézett rajtuk:
-Nos? Megállapodhatunk? A leopárd magabiztosan elmosolyodott:
-Azt hiszem, nyúl, egész szépen ráéreztél a nyelvünkre- kezet nyújtott- leszállítjuk a jádét. Hare Tzeg kezet fogott vele, közben félig testőrére sandított, megejtve a bizalmas és hálás pillantást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése