Az admirális a lakásába vitte az utazókat... azon belül az irodájába. Az ablak a tengerre nyílt, maga a helyiség tele volt térképekkel, és az asztal mellett egy hatalmas földgömbbel. Valóban olyan rend és tisztaság uralkodott, ahogy azt egy admirálistól el is várta volna a jó nép. Miután leültette vendégeit, íróasztala mögé ült, és azonnal feléjük szögezte a kérdést:
-Miért küldött titeket Bászt? Miért jártok el a nevében hozzánk?
A köztéren megesett fagyos hangulat után meglehetősen szokatlan váltással szembesült a páros. Zavartan egymásra néztek, majd Phernai lassan belekezdett:
-Igazából csak részben Bászt- észrevette magát, mancsával legyintve azonnal javított- pontosabban Bászt egy magasrendű alattvalója küldött minket... az első holdpapnő. Az admirális értetlenül felvonta szemöldökét. A szürke macska megrázta a fejét, hogy összekapja magát, majd folytatta:
-A lényeg, hogy tudja, miként bánik veletek a vízistennő, és van megoldás a problémátokra. Felállt:
-Meg lehet szelídíteni a hullámokat.
Ezt hallva a tengeri macska sóhajtott, és lejjebb hajtotta füleit. Az ablakhoz sétált:
-Tudod, már hányan ringattak minket ebbe a hitbe az évszázadok során?- kezeit hátratette- Őseinket gyakran látogatták mindenféle vándorok, vajákosok, papok... és mind azt mondták, hogy meg tudjuk szelídíteni a tengert. Komoran visszafordult vendégei felé:
-Csakhogy bármit tettünk, nem használt- megragadta sálját- Látod ezt? Már egészen fiatalkorunktól kiérdemeljük. Ez annak a jele, hogy hét évet szolgáltunk egyhuzamban ezeken a veszélyes vizeken. Ugyanis a tenger még mindig követel tőlünk áldozatokat. Mióta a fajtánk létezik, mást se csinálunk, csak harcolunk a hullámok ellen. Úgy közünk, ahogy más vízi nép álmában sem. Phernai szintén felállt:
-Én ezt mind értem, és tiszteletben tartom. De hinned kell nekem. Közelebb lépett hozzá:
-Echónál nem találnátok süket fülekre. Ő a holdistennő. Magam is láttam, hogy a Hold hogy irányítja az árapály tevékenységet, még a tengerkék ég alatti tengermelléket. Úgyhogy garantálni tudom, hogyha ő hozzá szóltok, biztosan segít.
Szónoklatát hatásvadász csend követte...
Ami lassan kényelmetlenbe fordult. Az admirális csak tátott szájjal, elkerekedett szemekkel nézett rá... míg végül ki nem bökte:
-Mi az a Hold? Phernai és Drina egyszerre kapták fel a fejüket:
-Hogy? A tengeri macska továbbra is kérdően nézett rájuk:
-Mi az a Hold? Sosem hallottam még róla... A páros ismét egymásra nézett meglepetten, majd a varázsló válaszolt:
-Az éjszakai égitest. Fázisai is vannak: félhold, holdsarló, újhold, telihold... És ahogy már mondtuk, irányítani tudja az árapály tevékenységet. Az admirális úgy nézett rájuk, mint két baltás gyilkosra. Elhűlten válaszolt:
-Mi... A tengeri macskák... sosem láttuk még a Holdat. Phernai a fejére csapta a kezét:
-Akkor mégis hogy hívhatják az otthonotokat Félhold-öbölnek? A tengeri macska vállat vont:
-Még az őseink, az első lakosok adták neki ezt a nevet. Mi csak átvettük tőlük. De az éjszakai égen soha nem láttunk semmit, csak csillagokat.
A páros ismét összenézett. Drina sóhajtott:
-Ez a küldetés nehezebb lesz, mint gondoltuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése