Az volt az utóbbi idő legnagyobb kapása. Yuz maga is meglepődött rajta, hogy sikerült. Nem tudta pontosan, hogy az ő vezetése segítette őket győzelemre, hogy Nina hollónemesként állt mellette, vagy a puszta szerencse, esetleg némi égi áldás, de megcsinálták végre azt, ami még a Proboujours testvéreknek sem sikerült: elkapták az egyik legnagyobb bűnbandát. Soha nem értették, miként tudtam folyton meglépni előlük, de ahogy most rajtaütöttek több oldalról - meglepetésként maga Yuz egy oldalsó, Nina pedig egy hátsó irányból - most végre rajtuk üthettek.
Erős volt ugyan az ellenállás, de nem tartott sokáig. Amint az első védelmi vonal megbomlott, más személyesen elérhették bandavezért. A rajtaütés megkövetelt néhány életet az ellenállók részéről, a fejest az uralkodó saját kezűleg verte bilincsbe:
-Most már vége a játéknak- zárta a fémet a kezeire- nincs több rivalizálás, fosztogatás, csempészés, és gyilkosság. A bandavezér gúnyosan elhúzta a száját:
-És pont egy Sera mondja mindezt. Yuz erősen megrántotta foglya karját:
-A Sera névnek már semmi köze ilyesmihez, mióta nagyapám szakított az elődei módszereivel- körbenézett a többieken. Katonái vagy a banda többi tagját bilincselték meg, vagy épp elszállították őket, mert olyan sérüléseket szenvedtek. Hozzátette:
-Mind kerítsétek kézre, amíg mozognak. Egy sem menekülhet...
Nina ekkor kapta fel a fejét. Sötét sisakjától nem lehetett kivenni, de határozottan úgy tűnt, mintha látott volna valamit... valamit, ami a többiek figyelmét elkerülte. A következő pillanatban megiramodott, ki a bűnbanda rommá vert tanyájából. Érzékei nem csaltak... valóban látott egy menekülőt. Nem volt ideje kivenni az alakot, csak arra koncentrált, hogy megállítsa. Rávetette magát, mindketten hatalmasat bucskáztak a macskaköves úton. Akármi is volt az, elég kicsinek és kecsesnek bizonyult ahhoz, hogy két karral rá tudjon kulcsolni... és még így is ficánkolt. Jobban rászorított:
-Nyughass már!- rivall rá, és próbálta kivenni a szökevényt. A lény meglehetősen kölyöknek tűnt a méreteiből adódva. Kecses, kissé kígyószerű testét rövid sötétkék szőr borította, fejét fekete sörény, és a sakáléhoz hasonlatos hatalmas, hegyes fülek, szemei sárgán izzottak. Zöldes, egyszerű ruhát viselt, mindkét lábával és karjával próbálta magát eltolni a hollónemestől:
-Engedj el, te szörnyeteg!- kiáltotta- Hogy lehet, hogy nem láttalak? Nina ismét megragadta, jobban rászorítva:
-Hogy érted azt, hogy nem láttál? Ekkor a kölyök kiszabadította egyik karját, és végigkarmolta a hollónemes arcát. A lány nem hagyta annyiban. Ismét megragadta, most a két vállánál, és jó erősen megrázta. Olyan törékenynek látta, hogy nem merte megütni. Viszont az erőteljesen rángatás szerencsére megtette a kívánt hatást: a kölyök szörnyeteg megriadt. Így, hogy stabilan állt, a hollónemes jobban kivehette a lényt: hosszúkás pofáját, karjait, és helyenként a farkát hosszú, halványkékes csíkok tarkították... mint akit megkorbácsoltak, vagy szíjjal vertek el. A döbbenettől leesett az álla:
-Magasságos egek...
Yuz pont akkor érte őt be. Lihegve megállt mellette:
-Kit találtál, Nina? Láttam, hogy megiramodtál... A lány nem szólt semmi. Némiképp társa felé fordította a még mindig megkukult kölyköt. Az uralkodó ugyanúgy elképedt a sebhelyek láttán:
-Ősatya mindenek felett, hát ez mi? Megfogta a bestia állát. Ő kevésbé tolerálta a gesztust. Tett egy kísérletet, hogy megharapja Yuz mancsát, de ő még időben elkapta:
-Na, nyugalom kölyök. Nem fogunk bántani.
-Kik vagytok?- fakadt ki a szökevény- Miért nem láttam ezt a nőszemélyt közeledni? Elkezdett ismét kapálózni erőszakosan a hollónemes kezei között:
-Azonnal engedjetek el! Az uralkodó azonban hatalmas mancsával megragadta a kölyök arcát, lefedve vele szemeit, majd némán elmormolt egy kábító varázslatot. A szörnyeteg teste azonnal elernyedt, feje előrebukott. Az ifjú Sera óvatosan átvette társától, és elindultak vele visszafele.
Nina kérdően nézett rá vissza:
-Soha nem láttam még ilyen lényt. Mi ez?
-Egy sharkaal- magyarázta Yuz- magam se gondoltam volna, hogy találkozok eggyel. Még a családi könyvtár írt róluk a kastélyben. Ők ritka, látnoki képességekkel bíró lények. A lány felé fordult:
-Őt itt valószínűleg ez a banda birtokolta. Ezért tudtak folyton megszökni előlünk mert a sharkaal kölyök előre látta a veszélyt. Ekkor szöget ütött valami a hollónemes fejében:
-Szóval ezért mondta, hogy engem nem látott. Viszont hogy lehet, hogy nem? Én is jelen voltam ugyanúgy... Az ifjú Sera rápillantott:
-Hollónemes vagy. Őket a Sötétség vértezete elrejti mind térből, mind időből. Ezért nem lehet nekik jövendőt mondani, és ezért nem látják őket a látnokok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése