dark vision

A sharkaal kölyök először fel sem ismerte, hogy hol van. Az utca után filmszakadás, másra nem emlékezett. Szokatlan is volt a kényelmes ágy, és a meleg. A szokatlan környezettől megriadtan kapta fel a fejét. Nina ült vele szembe, ezúttal hollónemes vértje nélkül, egyszerű mégis elegáns zöld ruhában.
-Hello - mosolygott felé barátságosan. A szörnyetegnek némi fáziskésésbe került, de beugrott neki:
-Te vagy az a nő! Az, akit nem láttam! végigmérte:
-Hol van a páncélod? A szőkeség átnyújtott egy csészét:
-Most Sötétségnél. A hollónemesei között különös bánásmódban részesülök. Nem muszáj állandóan viselnem a páncélt. A kölyök átvette a csészét. Idegenkedve beleszagolt, majd lassan nekiállt kiinni. Közben a lány felállt az ágya mellől:
-A szekrényedben találsz új ruhákat. Válassz valami kényelmeset, és menj az udvarra. Yuz mát vár rád. A sharkaal nem tudta mire vélni az újonnan kialakult helyzetet. De egyáltalán nem vette rossz néven, hogy valaki figyel rá. A kastély lakóival nem okozott kellemetlenséget beszélni. Maga a környezet annál jobban zavarba hozta.

Nina útmutatása szerint eljárva megjelent az udvaron. Meglepődött, mikor magával az uralkodóval találta magát szembe... még inkább attól, hogy az uralkodó nem teljes fennkölt harci díszben, hanem egyszerű ruhákban mutatkozik. Mikor megpillantotta a kölyköt, elmosolyodott:
-Na, kialudtad magad?- intett- Gyere bátran, nem harapom le a fejed. A szörnyeteg érezte, hogy a sörénye égnek áll, és önkénytelenül is támadóállást vesz fel. Yuz teljes természetességgel folytatta:
-A társam alig bírt veled a minap. Gondolom, van némi felesleges energiád, amit levezetnél. Ő maga is felvette a támadóállást:
-Először csak támadj... amilyen erővel csak bírsz.

A sharkaal érezte, hogy zöld jelzést kap. Majd ő megmutatja, hogy le tud győzni egy uralkodót. A bandában lenézték többször, megverték, sose tudta megvédeni magát. Most viszont, ha elég erős és ügyes, akár egy Serát is térdre kényszeríthet. Ordított, és ütött, rúgott, ahol csak érte. Yuz végig hárított. Pártfogoltja ugyan nem tudott harcolni, viszont a fogai és karmai így sem voltak veszélytelenek. A kölyök újra és újra lecsúszott, de mindig visszaugrott, becélozva hol a nyakat, hol a vállat... de bármi, amit ért, megfelelt neki. A sárkány keze nem egyszer esett áldozatul a tűhegyes fogaknak. Nem foglalkozott vele különösebben, megvárta inkább, amíg a kis bestia kiad magából minden, és kifáradt.

Terve hatni látszott. A sharkaal lendülete fogyott, támadásai egyre gyengébbekké váltak, mindig több és több időt tartózkodott a földön, vagy távolabb tőle. Végül lihegve megállt vele szembe. Most látta igazán a kitörésének az eredményét: Yuzt jóformán meg se karcolta, csak a kézfejéből, karjából szivárgott a vér. Ezt leszámítva olyan stabilan állt, akár egy szikla. Odalépett hozzá ez a hatalmas ellenfél, és a vállára tette a kezét:
-Minden rendben. Most elkezdhetjük az alapokat. A kölyök némileg összeszedte magát, majd az uralkodóra pillantott. Ő folytatta:
-A gyorsaság és az erő nem minden. Koordinálni is kell- elengedte védence vállát- az ellenfeled láthatja, hogy hova támadsz. De ha az utolsó pillanatban, egy gyors mozdulattal módosítod a célt, akkor eltalálhatod. Meg akarod próbálni? A sharkaal bólintott. Yuz felvette a támadóállást. A kölyök bemérte a vállát, ám mikor elég közel ért, a gyomrába próbált beleütni. A sárkány hárította még így is.
-Próbáld meg egy kicsit gyorsabban- tanácsolta.
-Rendben- bólintott a szörnyeteg, és ismét nekileselkedett. Most mellkasra célzott először... majd kicsit megemelte a fejét...

Találat. Sikerült az ifjú Sera nyakába harapnia. Ugyan szinte azonnal hárítva lett, de a sikeren úgy felbátorodott, hogy ismét megpróbálta.Yuz engedett a kísérletnek. Kivédte a fejtámadást...

A következő pillanatban viszont egy hatalmas, hozzá hasonló sötétzöld, fekete sörényű, fekete-vörös tollas sárkányember tornyosult fölé. Még ledöbbenni sem maradt ideje, a lény a vállába mélyesztette fogait. Felordíott, érezte a vér forróságát, a csontok ropogását. Az a hozzá hasonló valami itt nem hagyta abba: elkezdte szaggatni Yuz szárnyait, végigkarmolta a pofáját. Az ifjú Sera tovább kiabált pánikolva. Próbálta védeni magát, visszaütni. Minden próbálkozása hiábavalónak tűnt, levegő után kapkodott rémületében.

Aztán kitisztult a kép... szinte minden átmenet nélkül. Nina hajolt fölé aggódva. Holtra sápadt az arca. Az uralkodó próbálta visszanyerni lélekjelenlétét... de ahogy leperegtek szemei előtt azok a képek, úgy különösen nehezére esett. Nem is beszélve a fájdalomról, ami viszont teljesen valós volt: a válla, a szárnyai, a mellkasa vérben ázott, a karmolás nyomát is érezte pofáját.
-Mi történt?- nyögte ki végül.
-Esküszöm, nem én voltam!- hallatszott a sharkaal kölyök hangja. Valamivel távolabb állt tőlük, merészen sárga szemei most halvánnyá fakultak a riadalomról:
-Még eltaláltam a vállad... aztán ordítottál, és erősen véreztél több helyen. Azonnal szóltam a hollónemesnek... Yuz visszanézett barátnőjére. Nina aggódva pillantott rajta végig:
-Mi történt?

Az ifjú Sera lassan összerakta. Valószínűleg egy látomás lehetett, amit azért élt meg ilyen hitelesen, mert a sharkaal kölyök jelen volt. Lassan feltápászkodott, helyreigazította magát, és végignézett a másik kettőn:
-Nina, kérlek folytasd vele az alapok tanulását. Társa bólintott. Bízott Yuz ítélőképességében. Ő és a kis szörny felálltak egymással szembe. Az uralkodó pedig elvonult a kastély mélyére tanácsért...