Filandaka Sera

Az Ősatya szentélye...
A Sera kastély egy rejtett zugában helyezkedett el, ahová a kán tagjai mehettek, segítséget kérve Sötétségtől. A termet csak homályos sötétzöld fény világította be... épp annyira elég, hogy egy halandó láthasson.

Yuz is ide tért vissza. Az istenség elfedte, és ápolta sebeit:
-Ilyen sérüléseket hosszú ideje nem láttam- jegyezte meg- a saját fajtánkon kívül nem ejt más ilyen nyomokat. Leszármazottja felé fordította fejét:
-Nem akarsz kicsit bővebben mesélni? Az uralkodó bólintott:
-Épp ez volt az indíttatásom. A gyógyítás csak mellékes.
-Csakugyan...- Sötétség szemei kíváncsian elkerekedtek. A smaragzöld szempár így inkább már két jól megtermett tányérra emlékeztetett.

Yuz sóhajtott. Lassan visszaidézte magában a képet, és próbálta összeszedni a megfelelő szavakkal, amivel leírhatja:
-A sharkaalt tanítottam. Amikor hárítottam az egyik támadását, akkor villant be a kép...- látta maga előtt a sötétzöld alakot, ahogy újra és újra belé mar- Az a valami, amit láttam... úgy nézett ki, mint én. De nagyobb, és vadabb... a bőre, a sörénye, a jellegzetes szárnytollak... Felkapta a fejét:
-Egy Sera volt. Sötétség teljes nyugalommal bólintott:
-Kétségem sincs efelől. Éreztem a kölykön, mikor behoztad. Elengedte lassan a leszármazottját:
-Csak idő kérdése volt. Az uralkodó felkapta a fejét:
-Mi? Te tudtad? Mégis mi folyik itt? Sötétség meglépte a szokásos távolságot, amit minden halandóval felvesz. Csak azután folytatta:
-Az a kölyök Filandaka Sera, az egyik távoli ősöd reinkarnációja. Mivel egy erősen pszichikus képességű lényről van szó, ráadásul nagyon fiatal, így a kapu még résnyire nyitva áll a jelenlegi és az előző élete között. Hunyorított. Zöld szemei szinte fenyegetővé szűkültek:
-Még van némi képessége az előző életéből, de ebben a testben ő már nem Sera tag. Ezáltal a kiváltságos körömnek sem a része, azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Yuz komoran felpillantott:
-Tartom magam az elhatározásomhoz. A kölyök a pártfogoltam. Ellenőrizte sérüléseit. Nyomuk sem maradt. Meghajolt az istenség előtt, majd elindult kifelé:
-Köszönöm Ősatya. Sötétség elfordult a másik irányba:
-Szívesen kölyök- majd a bajsza alatt mormolta- de ha a helyedben lennék, én megölném...

Már kezdett sötétedni. Az ifjú fejében az járt, hogy védence és Nina talán már végezhettek is. A legjobb lesz ellenőrizni, hogy a kölyök hogy van. Épp vette a szobája felé az irányt, amikor a trónterembe toppanva megállt benne az ütő is. A trónon ott ült maga a sharkaal. Testtartása nem tűrt ellentmondást, a karfát határozottan markolta, szemei pedig tágra nyíltan, sárga izzásban meredtek vissza rá. És ha mindez nem lett volna elég, még meg is szólította:
-Már láttalak, te kölyök. A helyemre merészeltél ülni- hangja egyáltalán nem egy 5 évesére emlékeztetett. Inkább egy makacs és öntudatos, érett felnőttére. Yuz ekkor már megértette. Visszanyerte lélekjelenlétét, felvéve egy laza hangnemet:
-Filandaka Sera, ha nem tévedek- közelebb sétált- Neked aztán van pofád visszakövetelni, ami már rég nem a tiéd. A trónoló alak összeszűkítette sárgán izzó szemeit:
-Mégis ki vagy te, hogy ilyen hangot meg merészelsz engedni.
-Yuz Sera- vágta rá az uralkodó- a leszármazottad. Jelenleg én képviselem a családot. A médium a karfára csapott:
-Ez lehetetlen! Filandaka Sera örök és halhatatlan! Felállt a trónon, tartása kifejezetten fenyegető volt:
-Megöltem a testvéreimet, és egy kivétellel minden kölykömet, hogy egyik se bitorolhasson! Te aztán végképp nem jelenthetsz nekem gondot!

Ez volt az a pillanat, amikor Yuzban másodszorra is megállt az ütő. Nagyapja említette, hogy a Serák nemcsak kegyetlenek, de az elején lévő vérfertőzések miatt kifejezetten elmebetegek voltak. Valószínűleg ez az előd is ezt a csoportot erősíti.
-Te aztán nagyra tartod magad- vágott vissza pimaszul, összefonva karjait- mégis mi oka van rá Filandaka Serának, hogy ilyen nagy legyen a pofája? A bitorló fenyegetően felé mutatott:
-Vigyázz a szádra, taknyos! Az én apám, Agbar Sera építette fel ennek a városnak az ősét. Én pedig az első Sera, aki egyesítette a Vad világ sárkányembereit. Előrébb hajolt:
-Úgyhogy ha még egy tiszteletlenség elhagyja a szádat, saját kezűleg tépem ki a nyelved. Az uralkodó továbbra is megőrizte hidegvérét. Lazán bólogatott:
-Na, most már teljesen biztos, hogy nem halok meg hülyén. Még közelebb lépett:
-Most, hogy túlestünk a formális bemutatkozáson, meg is kérlek, hogy fáradj el.

Ez olaj volt a tűzre. A lény nekiugrott. Mindketten a földön kötöttek ki, akkora lendülettel érkezett. Yuz képébe ordított:
-Filandaka Serának nem parancsol senki! Az uralkodó elvigyorodott:
-Dehogy nem, apafej. Csicsikálj! Akkorát bevert neki, hogy ájultan terült el a földön. Az ifjú Sera felállt, majd lassan felnyalábolta a sharkaal kölyköt a földről:
-Ne haragudj rám- mondta halkan- de máshogy nem tudtam elhallgattatni a nagypofájú ősömet. Azzal elindult vele a szobája felé...