2013. november 12., kedd

a gála

Elérkezett a várva-vár esemény. A kettős birodalom palotája csak úgy úszott a pompában, a gárdisták páncélja és fegyvere úgy ki lett fényesítve, hogy a fényük a távolból szikrázott, és az udvar népe is csodásan kiöltözött.

Valóban rengetegen jöttek el: Nendi Nandun apró királyságából, Anja Starghost és a sámán a Vér-tó indiánjai közül, Arklan és Jena az arab negyedből, Shah és Charmina Shaiola szigetéről, Deen és Phillie a zooklook negyedből, Kai egyedül képviselte a keletet, Fabry Falcone a kanyont, Hare Zheg Usagiát, Baaren és Tatjana pedig Északot. Ha ki is mentek más kis birdalomakba a meghívók, nem mind jöttek el. A királyi pár személyesen fogadott minden vendéget és kísérőt. A teremben halk szimfonikus zene szólt. Sheo és Mora is uralkodói ünnepi ruhájukban díszelegtek. Sheo odasúgott húgának:
-Jó, hogy ikrek vagyunk, legalább nem kell amiatt aggódnunk, hogy ki legyen a kísérőnk ezen a partin. Testvére halkan kuncogott:
-Aztán nehogy mégis valamelyik kuka azt higgye, hogy járunk. Ott fogok kitérni a hitemből.

Ekkor megpillantották nagybátyjukat. Mao Zhu fogta a kislánya kezét, aki a ruhácskájában úgy festett, mint egy kis porcelánbaba. Mao Lin kissé meg is szeppent a tömegtől. Apja megsimogatta óvatosan a fejét:
-Ne aggódj, kicsim. Ők is ünnepelni jöttek. Egyik sem fog megenni. A kislány biztonságot keresve nézett apjára. A harcművész biztatóan visszamosolygott:
-Csak viselkedj úgy, ahogy apától tanultad. Meglásd, jó lest. Mao Lin viszonozta a mosolyt. A megerősítés némi bizalmat adott neki.

Phernai viszont még mindig a kapunál várt. A saját vendégét várta. Rajta a vörös hercegi ruha, és a trónörökösnek járó királyi ékszer a fején. Na igen... nem elég, hogy szülei tanítására már a neve megelőzte, még a ruhájának is arról kell árulkodnia, hogy ő királyi vérből származik. Valahol ez kényelmetlenséggel töltötte el... mintha már nem lenne kinek bemutatkoznia, hisz úgyis mindenki ismeri. Jó lenne néha egy kicsit "senkin"-nek lenni.

Ahogy a gondolataiba mélyedt, először fel se tűnt neki, ahogy lassan odalép hozzá egy hölgy... egy korabeli, fekete macskalány, világos borostyánszemekkel, szőke göndör haj zuhataggel, elegáns, zöld liáncirádás ruhában.  Egy ideig csak állt mellette, remélve, hogy a herceg észreveszi. Phernai valóban látta a szeme sarkából... de hogy észlelje is, hogy valóban áll ott valaki a hús-vér valójában, ahhoz némi fáziskésés is kellett. Felkapta a fejét, egyenesen a lányra:
-Mi az? Nem tűnt ismerősnek a hölgyemény... jobban belegondolva nem is emlékszik rá, hogy látott-e valaha fekete macskát. A lány félszegen elmosolyodott, ahogy zavartan eltűrte göndör haját:
-Phernai? A herceg bólintott, majd elfordult, kifelé nézve tovább:
-Igen, én vagyok. A jövevény továbbra is félszeg maradt, de folytatta kimérten:
-Ó... remek. Féltem, hogy nem talállak meg. A trónörökös látta maga előtt a képet: valószínűleg egy újabb csitri, aki a hírneve miatt akarja végigtáncikálni vele a fél estét... aztán elmondhatja apucinak és anyucinak, hogy sikerült bevágódnia egy királyi tagnál. Halkan válaszolt:
-Ne haragudj, de más várok... Ezen a ponton a lány félénk hangja hirtelenjében cserfessé vált:
-Hogy várhatnál mást, amikor te hívtál meg?

Phernai szemei elkerekedtek. Hatalmasat koppant a tantusz. Lehetséges volna? Ismét a jövevényre kapta a fejét. A zöld liáncirádás minta... a szőke göndör haj... viszont ha egy bizonyos álarcot kiveszünk a számításból...
-Drina?- fakadt ki belőle? A fekete macska szélesen elmosolyodott, és egy aprót pukedlizett:
-Igen! A herceg két kézzel fogta fejét. Annyira az agyába égett a liánmintás maszk, hogy sosem merengett azon, hogy vajon Drina arca hogy is nézhet ki alatta. Érezte, hogy zavarba jön... és ennek hatásaként, nemhogy vér szökik az arcába, de a beszéde is akadozik:
-Aztajóédes... nem gondoltam volna, hogy te egy... Te magasságos egek! Tényleg te vagy Drina? Nem tudtam, hogy fekete macska vagy... sőt, egyikőtökről se tudtam, mik vagytok, olyan jól takart a maszkotok. A füves hölgy ismét szélesen elmosolyodott:
-Kösz... ezt azt hiszem bóknak veszem. Minden esetre Hassannak és Mafananak átadom.

Phernai kínjában röhögött most. Kellemes csalódásként érte ez a látvány, hogy Drina valóban ilyen gyönyörű a maszk alatt. De hát hová tette a modorát? Úgy látszik a váratlan meglepetés az eszét vette. A karját nyújtotta felé:
-Hölgyem... A lány elmosolyodott, és belé karolt:
-Köszönöm, hogy elhívtál- mondta hálásan, ahogy haladtak egyre beljebb. A herceg visszamosolygott rá, majd egy csókot lehelt a homlokára:
-Igazán nincs mit. Nélküled sivár lenne ez az este...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése