2013. november 25., hétfő

scappare fino a Martem

Mintha csak tegnap járta volna végig ezt az utat... annyi különbséggel, hogy a tétlen bóklászás helyett most egyenesen tudta, hova kell mennie. A fák rejtekében, túl a földúton végül meglelte a világ végén jobbra álló falut. Valóban, mintha kissé színesebbé vált volna a múltkori óta. Phernai a határban leállította táltosát, lecsúszott a hátáról, majd megpaskolta a nyakát:
-Köszönöm, Rosina- hálásan rámosolygott- Én már végleg itt maradok. Menj vissza nyugodtan az udvarba, anyám mellé. Azonban az unipegazus megrázta a fejét. Gondolatai hallatszódtak a herceg fejében:
-Veled maradok, a hűségem úgy kívánja... akár az udvarban élsz, akár nem. Mégiscsak az első gazdám fia vagy. A szürke macska elmosolyodott, és megölelte hátasát. Ezt követően elindultak a faluba.

Elég barátságtalan volt az idő, nem sokan tartózkodtak az utcán. Nem számított... egyedül az, hogy annál a bizonyos falu túlvégén lévő háznál otthon legyenek. Az univerzum a kezére játszott: a mágus testvérek nemhogy otthon voltak... egyenesen kinn bóklásztak a verandán. Hassan a sáros csizmáját zárt cipőre cserélte, majd a köpenye után nyúlt - ahogy már húga említette, segít a földműveseknek, valószínűleg most ért véget a nap-, Mafana valamilyen halott madarat kopasztott... talán éppen csirkét, Drina pedig hagymát szeletelt. Folyt a családi élet, mintha mi se történt volna.

Szinte már pofátlanságnak érezte, hogy megzavarja őket. Félszegen mégiscsak odasomfordált, és üdvözölte őket:
-Sziasztok... Mindhárman felé kapták a fejüket. Némi fáziskéséssel ugyan, de Drina reagált elsőként... ahogy eldobott a kezéből mindent, és azonnal a herceg nyakába vetette magát:
-Phernai! Habár meglepetésként érte a lendületből jött ölelés, a szürke macska kifejezetten élvezte. Elmosolyodott, és a füves lányt is a karjaiba zárta. Hassan ennél kissé komolyabbra fordította a szót, ahogy visszakötötte palástját:
-Phernai herceg... minek köszönhetjük a látogatásod? Nem számítottunk rád. Ahogy a varázslólány elengedte őt, a szürke macska válaszolt:
-Igen, sajnálom, hogy minden bejelentés nélkül jöttem- vakarta meg zavartan a fejét, majd lassan lepillantott a földre- de... Mafana kérdően oldalra döntötte a fejét:
-De mi, kedvesem?

Phernai összeszedte a gondolatai, úrrá lett izgatottságán, és elmagyarázott mindent:
-Nem akarom többé azt az életet odaát. Itt szeretnék lenni, csendben, egyszerű életet élni- majd kissé pánikszerűen dőlt belőle- Hassan, segíthetek neked a kerti munkákban. Ketten hamarabb meglennénk. És nem lennék láb alatt, a szentélyben alszom... Mafana felállt:
-Fiam, hallod is, amit beszélsz?- mondta szinte anyai szigorral- Mert inkább úgy tűnik, mintha csak kamaszkori őrültséget csinálnál, mintsem átgondoltad volna ezt az egészet. Te másra rendeltettél, mint mi... Mondta volna tovább, de bátyja csendre intette. Ezután a szürke macska felé fordult:
-Átgondoltad, Phernai? Biztos, hogy meg akarsz válni mindattól, ami vér szerint téged illett? Gondolj a szüleidre... a testvéreidre... A herceg sóhajtott, majd merengve nézett maga elé:
-Szeretem őket- majd felpillantott a nekromágusra- de nem akarom azt az életet. Nem akarok többé herceg lenni. Nem akarom a kötelező protokollt és a kényszerű arcoskodást. Magam akarok lenni, olyan élettel, amit én választok. Félig Drinára fordította fejét. A lány még a liáncirádás maszkja alatt is meg volt illetődve. Nem zavarta, amiért nem szól most hozzá - hamar megtanulta, hogy a testvérek között igen erős hierarchia uralkodik: az idősebbeknek több szava van, Hassannak automatikusan a legtöbb. Drina pedig egyenesen udvariatlanságnak tartaná, ha akár egy szóval is beleszól az ügyükbe. Azonban a szemkontaktus a nagy testvér előtt nem maradt rejtve. Ismét a szürke macskára nézett:
-A húgom elmesélte a levelezéseteket. Netán az is közrejátszik a döntésedben? Phernai érezte, hogy arcába tódul a vér. Egy futó pillantást vetett Drinára, majd vissza Hassanra:
-Csak részben. Hassan bólintott, majd méltóságteljesen folytatta:
-Tudnod kell, hogy ha maradsz, akkor semmit nem fog meghatározni az, hogy honnan származol. Csak és kizárólag az, ha bizonyítod a rátermettséged. Nálunk egyszerű népeknél nem az számít, hogy ki milyen családból való... hanem hogy elég talpraesett. Világosan fogalmaztam? A szürke macska bólintott:
-Mint a Nap. Ekkor levette fejéről az uralkodói ékszert, majd átnyújtotta:
-De előbb ezt szeretném átadni. Egyfajta látogatói ajándékként. Mafana sóhajtott:
-Nem fogadhatjuk el. Ez már tényleg vér szerinti presztízs. Phernai kitartóan nyújtotta:
-Ragaszkodom hozzá. Elvégre... sokáig fogok még itt tartózkodni. A testvérek összenéztek, végül Hassan átvette az ékszert.

Vacsora után a szürke macska valóban a szentélybe ment... viszont minél távolabb az oltártól, az egyik ajtó közeli sarokba. Mindabból, amit összepakolt magának, volt hálózsák is, azt terítette ki magának. Jobban belegondolt, pár hercegi gyűrű, egy uralkodói amulett, egy tőr, és jó pár váltásruha volt még nála. Ahogy kipakolt, ismerős hang csapta meg az ajtóból:
-Hé... Felkapta a fejét. Drina volt az. Letérdelt a hálózsákra, egyenes háttal, ahogy látta őt bejönni:
-Hello... - mondta kicsit bambán- hát te? A lány leült mellé, majd levette a liáncirádás porcelánmaszkot. Ismét láthatta az arcát - smink nélkül ugyan, de a maga szépségében. Szerényen rámosolygott:
-Csak látni szerettelek volna még lefekvés előtt. Phernai visszamosolygott:
-Örülök, hogy jöttél. Egyelőre csak ennyit tudott kipréselni magából. Végigmérte a fekete macskát... végül tekintete a borostyán sárga szemein állapodott meg. Kicsit elbizonytalanodott:
-Ugye nem vetsz meg ezért, hogy én most itt.... Drina felkacagott, majd legyintett:
-Dehogyis! A szürke folytatta:
-Csak... nem igazán szóltál hozzá. Azt hittem, hogy ellenzed az idejövetelem, esetleg... Nem tudta végigmondani. A lány közbevágott:
-Valóban bizarr, amit tettél. Eldobtad magadtól az egész eddigi életed- láthatóan megborzongott- amiben nevelkedtél... a hely... a családod...Phernai bólintott:
-Igen, tudom. De már elegem van. Ismét a lányra pillantott... a szemeibe:
-Ezért... szeretnék... - nagyon nem akartak a szavai összeállni- valami mást...

Észre se vette, hogy közben folyamatosan közelebb csúszik hozzá. Ahogy a keze érintette Drina kezét, arra már észbe kapott. Elvörösödött, és sietve elkapta a kezét. Úgy tűnt, a füves lánynál ez kölcsönös. Ő még a maszkot is magára kapta, hogy még jobban leplezze a pírt:
-Már későre jár- felállt, viszont megállt egy pillanatra az ajtóban- most... mennem kell. Phernai helyeslően bólogatott:
-Igazad van, már aludni kéne. Az egész falu alszik. A csend ezután kínossá vált. Valamivel le kellett zárni ezt a beszélgetést... valami épkézlábbal. A szürke macska hozzábiggyesztette:
-Jó éjszakát! Drina meghajtotta enyhén a fejét:
-Neked is... Majd eltűnt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése