Elege van a bajbajutott hölgy szerepéből, hogy háromszor is meghalt egy emberöltő alatt, hogy úgy viselkedjen, ahogy elvárják tőle: a Holdudvarban alázatosan, a kék fővárosban szolidan, Sötétséggel szemben pedig meghunyászkodva. Elege van a szabályokból, elege van az állandó félelemből... most Sötétség fenyegetéséből, előtte a lidércekből, részben Argaiéból és abból is, hogy félt, hogy megbántotta Gatét - még ki is derült végül, hogy egykori csatlósa nem is haragudott meg rá, és mind a mai napig szeretettel gondolt rá vissza.
Párszor visszagondolt arra a jótékony álomra, közvetlenül az előző életéből, az emberek világából. Akkor csinálta jól: tett magasról mindenre, kijátszotta a szabályokat, és teli vigyorral röhögött bele a a mindenségbe. Mégis kit érdekelt, ha tiszteletlen? Istenien érezte magát... még soha úgy.
Azt a napot egyből a fürdőben és a gardróbban kezdte: kiszórt egy csomó ruhát, vadul válogatott köztük. Szinte mind konszolidált vagy elegáns - mily meglepő. Túrta őket félre és minél lazábbat próbált elővakarni a kupac aljáról. Hosszas bogarászás után talált egy szakadt farmert, egy enyhén bő szürke pólót, és egy pár fekete, enyhén magassarkú cipőt. Felöltötte, megfordult benne párszor, végigmérte magát. Határozottabban más érzés. Ez elégedett mosolyt csalt az arcára.
Aztán a tükörbe nézett...
Fekete haja göndör afro frizurában. Ebben az életében, mióta az eszét tudta, ez semmit nem változott...
Mostanáig! Kapta a fésűt, és a hajkenőcsöket. Nem lesz többé az ijedt, és folyton segítségre szoruló Elisir Chiari... sokkal inkább a tökös és "ne merj velem kekeckedni" Elisir Chiari. Tud harcolni, ismeri a holdmágiát... és most olyan külsőt varázsol magának, amiben határozottabbnak érzi magát. Ami nem csak belülről, de kívülről is új embert varázsol belőle. Kiegyenesítette a haját. A hajzuhatag súlyosan omlott a vállára, mintha csak fekete márványból faragták volna. Frufrut is varázsolt magának, ajkait élénk mélyvörössel kikente, szemeit pedig fekete tussal.
Visszamosolygott a tükörképére, végigmérve magát. Igen... ez már egy teljesen új nő. Határozottan elégedett a végeredménnyel. Gyönyörködött is egy ideig a látványban, szokta az új külsejét. Nem is vette észre, mikor Shakara elhaladt az ajtó előtt... amaz se egy pillanatra, hogy valami nem stimmel. Épp csak futólag látott be. Aztán némi fáziskéssel leesett a tantusz... biztos, hogy Elisirt látta a szobában? Visszafordult, és alaposabban megnézte a tükör előtt ácsingózó nőt. Mi a manó? Házszámot tévesztett volna? Bár a Di világban erre elég kicsi az esély. Közelebb sétált lassan, majd vonakodva rákérdezett:
-Elisir? A nő azonnal felkapta a fejét. Szemei a csodálkozástól elkerekedtek - olybá tűnt, nagyon belemerült saját átváltozásába. Észre se vette, hogy férjura belépett.
-Hello...- szólt vissza végül, majd szélesen elmosolyodott, és teljes testével felé fordult- Na, tetszik, amit látsz? A félisten alaposan végigmérte feleségét. Igaz, ami igaz... nem éppen a megszokott látványt nyújtotta. Ezzel persze nem volt semmi gond, sőt...
Ahogy tekintetük ismét találkozott, meglepetten kérdezett rá:
-Hát ezt meg hogyhogy?- majd észbe kapott, és nekiállt magyarázkodni- nem, mintha nem tetszene... nagyon is tetszik... mi több, csodálatos... A sörényébe túrt, ahogy ismét végigmérte a nőt:
-Csak hát... hatalmas változás. A tengerkék ég alatt nem ilyennek ismertelek meg. Elisir elmosolyodott:
-Tudom. Épp ezért is akartam más lenni... olyasvalaki, mint például amilyen Coritoként voltam. Shakara felpillantott. Hogyne emlékezett volna az emberek világában lévő találkozóról. De mindketten jóval fiatalabbak voltak... kiváltképp a szeretett lény. Jóformán egy pimasz gyerek, nem több. Viszont most, ahogy így áll előtte... nem éppen pimasz gyerek. Inkább egy belevaló, határozott, mindenre elszánt nő. Halkan nevetett, majd összecsapta mancsait:
-Holdsugaram... egyszerűen csodálatos vagy!- fakadt ki örömtelien végül. Nem látta értelmét ragozni, hogy mindig is szépnek tartotta, de a régi önmaga milyen félénkséget és magabizonytalanságot sugárzott, a mostani meg... hát... mind a kettejük számára világossá vált a változás miértje.
Bónuszként Elisir ment oda hozzá, és átkarolta a nyakát. Érezte, hogy feleségének mintha az egész lénye megváltozott volna egyfajta pozitív irányba... és ez neki is tetszett. Átkulcsolta a derekát, és megcsókolta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése