2013. november 4., hétfő

invitation to relive the lost times

Jena úton volt a Di világban. Vele szembe épp kifelé ment Elisir. Még futólag üdvözölték egymást, de nem tudta mire vélni a dolgot. Nem is kerített nagy feneket az egésznek. Elvégre más célja volt....

Ismét az apjához ment. A Semifar jégpalotájában látott álom nem egészen hagyta nyugodni. Valahol az sem, hogy a szülei- a második életben is vér szerinti apja és anyja- szinte drasztikus élességgel tartják egymástól a távolságot. Mindkettőjüket szerette... és nem látta a házasság szentségét, mint akadályt, inkább úgy fogta fel, hogy ettől függetlenül ők ketten még tarthatják a kapcsolatot. Különben is, ő, mint rocker, tesz magasról a korlátokra és a szabályokra. Lám, mégsem válik vízzé Sötétség vérvonala...

Shakara örömmel fogadta őt, mint mindig. Szorosan a karjaiba zárta. Jena arca szinte elveszett abban a hosszú, bestiális sörényben. Néha játékból bele is fújt.
-Ezt hagyd abba- nevetett az apja, és elengedte őt. Érdeklődve végigmérte:
-Mi járatban? A legifjabb Sera belé karolt:
-Szeretném, ha kimozdulnál. Már előkészítettem mindent- mesélte sokat sejtető mosollyal. A félisten halkan nevetett:
-Mégis hová? És mire készülsz? Lánya vigyora sejtelmesebben tovább szélesedett:
-Te, én és anyám. Még ma. Senki más nem lesz.

Shakara ezt hallva elkomorodott, és kihúzta karját lánya szorításából:
-Nem tartom jó ötletnek. Tudod, hogy Kicsi és én... Jena enyhén vállba ütötte őt:
-Jaj, ne csináld már! Nem lesz semmi vérengzés. Csak beszélgetünk. Kissé halkabbra vette, tekintete mélyebbé, titokzatosabbá vált:
-Te is emlékszel, mi történt a világok hajnalán, nemde? A félisten sokat mondóan felpillantott felemás szemeivel. Hogyne emlékezne... viszont olyan rég történt minden. Mostanra már olyannak hat, mint valami távoli, ismeretlen helyről származó álom. Hogy is talált oda? Mi is történt? Előtte honnan is jött? Milyen is volt a már idők kezdetén lévő háború? Érezte, hogy végigfut a hátán a hideg...

-Nos? Jena érdeklődve nézett rá. Mind tartásában, mind a tekintetében látszott, hogy nem fog ellentmondást tűrni... még tőle sem. Talán nem lehet olyan rossz, ha felelevenítenek néhány emléket. Shakara megejtett egy enyhe mosolyt:
-Mehetünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése