2011. november 8., kedd

alkalmassági vizsga

Nina tudta, hogy azon a bizonyos napon megpecsételődött a sorsa. Innentől kezdve csak idő kérdése volt, hogy Sötétség mikor hívja őt szolgálatra, és mit kell teljesítenie. De eddig úgy érezte, hogy ez igazán nem nagy ár Yuz életéért cserébe. Valahol mégis félt. Ez az istenség számára sosem volt éppenséggel bizalomgerjesztő, ráadásul személyesen meg is tapasztalhatta, hogy az ereje milyen hatalmas és brutális.

A Napmecsetben folytatódó szolgálat valamelyest oldotta benne ezt a feszültséget. Amilyen szelíd és csendes természet volt, sokkal inkább tetszett neki ez a fajta segítségnyújtás. Azt a nézetet is vallotta, hogy szép szóval minden elérhető. Pont az egyik ilyen nap érezte az izzást a vállán lévő fekete félhold tetoválásban. Hát eljött az a bizonyos nap... az első alkalom, hogy Sötétség szolgálatra hívja. Alázatosan elkéredzkedett Amirától, és már sietett is, kifelé a városból.

Az istenség a sivatag határában várta őt. Nina már a teljes páncélzatban érkezett, hollószárnyon. Leszállt elé, és mélyen meghajolt:
-Itt vagyok, uram- zihálta. Sötétség sejtelmesen elmosolyodott:
-Pompás. Akkor végezz vele!- e szavakkal a távolba mutatott. A homoktengerből egy hatalmas, fekete, ötfejű hidra emelkedett fel, fenyegetően bömbölve. A lány érezte, hogy a látványtól egészen a szíve mélyéig érinti őt a félelem jeges lehelete. Elsápadt. A sötét úr látta rajta, hogy hezitál. Rászólt:
-Menj! A kis hollónemes megremegett, majd bólintott:
-Igen, uram!

Megindult, felszállt, és kivonta a kardját. Közeledett a bestia felé. A hidra meglátta őt, majd mind az öt fejével ráordított. Úristen... öt fej... öt száj... tele tűhegyes fogakkal. Amint ez tudatosult a lányban, ismét inába szállt a bátorság, és egész egyszerűen lelassított, majd megállt a levegőben. A szörnyeteg ekkor rohamosan megindult felé. Nina megremegett, a kardot is alig tudta tartani. Sötétség a távolból rákiáltott:
-Ne csak állj ott! Csinálj valamit!

Hangjára a kis hollónemes valamivel határozottabban fogott rá a kardra, amit aztán felemelt. Sikított, hogy kompenzálja félelmét, és nekilódult a fenevadnak. Azonban a hidra gyorsabb volt. Egyszerre két fejjel is a lányra rontott. Az elsőt Nina még épphogy ki tudta cselezni, viszont a másik a szárnyára harapott, és annál fogva megrázta. Ismét sikított, majd kardját a szörnyeteg orrába vágta. Ahogy a hidra a fájdalomtól felordított, úgy engedte el a hollónemes szárnyát. Amaz pedig ijedten megfutamodott, visszarepülve.

Sötétség sem hagyta annyiban. Amint a lány a föld közelébe került, megragadta a csuklóját, és magához rántotta:
-Te meg mi a fenét művelsz?- rivallt rá. A kis szöszi reszketett, és sírt. Szégyenkezve lehajtotta a fejét:
-Én ezt képtelen vagyok megcsinálni- szipogta- túlságosan félek, sosem ment nekem az ilyesmi. Az istenség szemei elkerekedtek, majd megfogta Nina vállait:
-Tisztában voltál vele, hogy ez lesz a következménye, nemde?- folytatta nyugodt hangon- akkor miért tetted? A hollónemes felemelte fejét:
-Azért, hogy megmentsem Yuzt. Az épp elég ok volt rá. Az istenség folytatta:
-Pedig az önfeláldozás sokkal több lelki erőt kíván, mint az, hogy legyőzd ezt a szörnyeteget- lassan elengedte- hatalmas erőt adtam neked, Nina. Azért, hogy az én parancsomra másokat megvédelmezz. Neked csak annyi a dolgod, hogy használd. A lány némileg összeszedte magát, majd bólintott:
-Igen, uram... Sötétség elmosolyodott:
-Akkor mire vársz még? Használd a tőlem kapott hatalmat, és pusztítsd el ezt a fenyegető veszélyt.

E szavakra Nina már egészen felbátorodott. Ismét előhúzta kardját és felrepült. A hidra ismét megpillantotta őt a távolból, és fenyegetően bömbölt. A kis hollónemes viszont nem riadt meg. Nagyobb sebességre kapcsolt, és azonnal lecsapta az egyik fejet. A szörnyeteg felordított, majd ahogy fordult volna utána, a lány már keresztül is vágta a bordáit. Furcsa... ez most érezhetően könnyen ment. A szőkeségnek feltűnt, hogy így, felbátorodva mennyivel egyszerűbbnek tűnt a feladat. Ahogy hallotta a hidra halálhörgését, és felpillantott rá, megértette, hogy miért.

A szörnyeteg lassan felszakadozott, mint egy füstfelhő... csak egy illúzió volt. A következő pillanatban pedig hallotta, ahogy Sötétség mögé lép, és lassan, elismerően tapsol:
-Gratulálok, drágám! Sikerült legyőznöd a félelmed. Nina értetlenül fordult felé:
-Te átvertél... Az istenség csóválta a fejét:
-Tévedés- mondta a már megszokott sunyi stílusában- nem vertelek át. Csak próbára tettelek. Tisztában voltam vele, hogy távol áll tőled ez a vérengzés. De mint hollónemesnek, pontosan ilyen feladatokkal kell megbirkóznod. Tedd csak fel magadnak a kérdést: így, hogy most már tisztában vagy a képességeiddel, és átlépted a korlátaidat, hogy érzed magad? A lány eltette a kardot, és megkönnyebbülten elmosolyodott:
-Sokkal jobban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése