2011. november 10., csütörtök

Silver Bullet

Elképesztő robaj rázta meg Ny-Uraniborgot. Rejazz azonnali készültségbe parancsolt mindenkit, és kivonult a sereggel együtt. A látvány mind a ráják, mind a mechák számára elképesztő volt... 
Hadihajók... egy egész flotta, egy gigászi anyahajóval. A járművek lassan, baljósan landoltak, majd az anyahajó kinyílt. Furcsa szerzetek léptek elő belőle: olyanok voltak, mint a békák, annyi különbséggel, hogy nem csupaszak voltak, hanem rozsdavörös bunda borította őket. Mind állig felfegyverkezve... a középen lévő rangjelző kalappal és kitüntetésekkel. 

A rájakirály épp, hogy felismerni vélte a jövevényeket, és el is képedt, mire a békaszerű vezér elkiáltotta magát:
-Azt hittétek, hogy megtorlás nélkül marad, amit tettetek a bolygónkkal?- majd intett- támadás! A gyalogság azonnal meg is indult. Mások a hadihajókba maradtak, és onnan lőtték. A mechák megrémültek, és míg a többi rája és az oroszlánok a seregnek rohantak, viszont támadva, ők menekültek. Az egyik katona utánuk nézett:
-Ti meg mégis mit műveltek? Védjétek magatokat? A saját robotja visszafordult felé, és válaszolt:
-Sajnálom uram... de az erőszak nincs belénk programozva. 
-De itt a saját védelmetekről van szó!

Rejazz annál elfoglaltabb volt, hogy nekiálljon vitázni a mechákkal. Mint uralkodó, felelős volt Ny-Uraniborg városának teljes lakosságáért. Úgyhogy nemcsak előre rohant, de elég masszívan harcolt is. Habár a látogatók fegyverei rengeteg okot adtak a félelemre, a ráják nem voltak azok a típusok, akik egykönnyen megadták magukat. Annak ellenére sem, hogy a létszámuk fogyatkozni látszott... 

Ekkor valami ezüstös fénnyel elsuhant a rájasereg mellett... be az ellenséges csapotok közé. A következő pillanatban már robbanások sorozata látszott, majd röpködő katonák. Rejazz és társai elképedtek. Egy pillanatra még meg is álltak, hogy jobban kivegyék, mi az. Ekkor felrobbant az egyik hadihajó... és egy ezüst színű, filigrán alak ugrott le róla látványos szaltóban. Amint földet ért, máris megrohamozta az egyik békaszerű katona. Ő átfordult, és pár villámgyors ütéssel a hasba és a fejre harcképtelenné tette. Fémnek tűnt, határozottan... fehér copffal? Miféle mecha lehet ez?

Az ezüst jelenség ekkor felugrott egy másik hajóra, és elkiáltotta magát:
-Figyelem mechák!- hangja gépiesen, vérfagyasztóan torz volt. A pánikoló robotok azonnal felkapták a fejüket. Furcsa... még a frekvencia, amit észlelnek ettől a harcostól, olyan bizalmas és megnyugtató. A filigrán alak folytatta:
-Mestereitek védelmében, rohamozzátok meg az ellenséget. Csak fegyverezzétek le őket, így nem lépitek át az élet védelmére írt programot. A gépek egy pillanatig haboztak, de úgy tűnt, hogy ez az érv elég meggyőzőnek tűnt. Azonnal munkához is láttak. A ráják így elképesztő túlerőben voltak. Az oroszlánok két pofon között, vágásoktól tarkítottan szúrták ki az új harcost. 
-Ez meg ki a fene lehet?- lihegett Jiggin. 
-Nem tudom- mondta Ferlex, miután egy újabb vörösbundást küldött fejbe- de meg kell hagyni, nagyon érti a dolgát. Úgy megy mint a kilőtt golyó... 

Ny-Uraniborg lakói lassan fölénybe kerültek ellenfeleikkel szemben. A támadók lassan hátráltak, de a vezér nem nagyon hagyta saját csapatait megfutamodni. Maga is elég kitartóan harcolt tovább. Rejazz ezt jól látta. Célbe is vette a másik vezért, áttörve a tömegen. Azonban amint odaért volna, az ezüst harcos a vezér mögé ugrott, és átkulcsolta a nyakánál fogva, erősen szorítva. A békasereg azonnal leblokkolt. A vezető ordibált:
-Ne csak álljatok ott, szerencsétlen! Lőjjetek tovább, a ráják tette nem maradhat büntetlen!- közben próbálta lefejteni magáról a filigrán alak karját- igazi is... olyan törényenek tűnik ez a figura. Hogy lehet ilyen erős a szorítása? Az ezüst harcos odahajolt hozzá:
-Vondd vissza a csapataidat, de azonnal- kicsit jobban rászorítok- vagy kitöröm a nyakad...  Igen csak feszült volt mindkét csapat- hát még a csapdába esett vezér, aki egyre nehezebben jutott levegőhöz. Ráadásul úgy találta, hogy a szorító fémkart képtelenség lehúzni- egyszerűen túl erős. 

Végül beadta a derekát:
-Rendben- krákogta már erősen kékülő ajkakkal, majd felemelte a kezét- vissza! A csapatai megindultak visszafelé, az ezüst harcos pedig elengedte őt. A vezér fellélegzett, és térdre rogyott. Kicsit megszédült a szorítástól. A filigrán alak arcnélküli fejét lehajtotta, mintha csak ránézne:
-Meg ne lássalak itt még egyszer- mondta torz hangján. A jövevény morgott, majd feliszkolt a hajójára. Amint mindenki visszavonult, a flotta elhagyta Kaaelidascht. 

A ráják fellélegeztek, örvendtek, majd a király a két oroszlán kíséretében odalépett az ezüst figurához:
-Köszönöm a segítséget- mosolyodott el hálásan, ahogy a vállára tette a kezét- nélküled nem ment volna, még a mechákat is meggyőzted. Kinek fejezhetjük ki hálánkat mindezért? Ekkor a páncél lassan, ívenként felcsúszott először a jövevény arcáról, majd testről... majd fény kíséretében eltűnt. Az arabszerű ruhában lévő C4 volt ez, kiengedett hajjal. Fejet hajtott, majd egész egyszerűen ennyit válaszolt:
-Csak a kötelességemet végeztem. Mindenki elképedt a látványtól... a mechák pedig vad elemzésbe kezdtek, hogy ezt a jelenséget nem tudták hová tenni. A hatásszünet után Rejazz kifakadt:
-Ezt meg hogyan? A lány zavarában eltűrte a haját:
-Rengeteg energiagyakorlat ráment. Machuu ráébresztett, hogy koncentráljak... hogy állítsam valaminek a szolgálatába a képességeimet. És mivel mechaként is szolgáltam, így kifejlesztettem ezt a páncélt. A király bólintott, tudomásul véve a tényeket. Úgy látszik ebbe az egykori robotba sokszor belefut a napokban. Aztán elmosolyodott:
-Szeretném, ha Ny-Uraniborgban laknál a romváros helyett. Saját lakást biztosítok neked, amivel csak szeretnéd. C4 kínosan körbenézett. A tömegben Ferlex mosolygott rá vissza látványosan... és bizalmasan bólintott felé. A lány elmosolyodott, majd visszanézett az uralkodóra:
-Az enyém lenne a megtiszteltetés... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése