Phillie épp oroszlánalakban volt. Úgy ment be a matriarcha lakásába, és ment fel nyugodtan, komótosan az emeletre. Deen is állati alakjában mutatkozott. Az erkélyen ült, szokásos hosszú leplében, tollas fülbevalóival, és fejdíszével. A szerelő lekuporodott mellé, átkarolta a hátát. A rőt macska rápillantott jégkék szemével:
-Merre jártál? A másikl bestia közömbösen vállat vont:
-Erre-arra- kissé fürkészte az arcát- és te mi jót csinálsz? Kémleled a távolt, hogy talán jön valaki?
Deen ismét előre meredt, és válaszolt:
-Elgondolkoztam azon, amit a bátyáim mondtak. Nemrég voltak odaát, mind a ketten azért, mert a barátnőiket kísérték. Halvány, játékos mosoly jelent meg az arcát:
-Tetszett, amit Manu mondott. Ő sosem tapasztalta az odaát lévő hierarchiát és kultúrát. Annyira új volt neki minden- majd elkomorodott- de Darko úgy látta, hogy Tara még mindig fél. Még annak ellenére is, hogy hősként ünnepelték, miután felismerték. Visszanézett Phillie-re:
-Kicsit mi is ilyenek vagyunk, nemde? Még mindig túlságosan félünk. Az az időszak nagyon rányomta a bélyeget az emberiség iránta bizalmunkra. Úgy látszik, hogy mindig megkülönböztetik egymást, és ha nem kisebb csoportba verődve, maguk közt csinálják, akkor olyanba keresnek közös ellenséget, ami számukra természetellenes. Valóban... nem hiszem, hogy valaha visszatérhetnénk. Az oroszlán végigmérte a matriarchát, majd ismét az arcát kezdte el fürkészni:
-Ha egyetlen halvány reménysugár lenne rá, hogy a többieket megtaláld, akkor se? Deen kissé sötéten elmosolyodott:
-Ez meglehetősen nehéz kérdés. Hisz, habár a félelmünk erős, de a szeretteinkért bármit képesek lennénk megtenni. Nagyon hiányoznak.
Phillie elmosolyodott, majd a zsebébe nyúlt:
-Az az igazság, hogy odaát voltam- mondta sejtelmesen, és elővett egy medvefogas bőrláncot, melynek medálja egy faragott medve volt- és ezt találtam odaát. Azt hiszem, Spartacus életben van. Deen, ahogy meglátta a láncot, azonnal kikapta az oroszlán mancsaiból. Izgatottan megszimatolta, és miután ismerős szagot fogott, könnybe lábadtak a szemei:
-Ez tényleg apáé... A szerelőre nézett:
-Hol találtad? Találkoztál vele? Volt ott bárki is? A másik bestia lassan csóválta a fejét:
-Nem láttam senkit. De a magunkfajta nem hagy hátra ok nélkül személyes tárgyat. Te mit gondolsz? A rőt macska magához szorította a nyakláncot:
-Azt, hogy keressük meg... Majd Az oroszlánra mosolygott, és viharosan megölelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése