2011. november 11., péntek

kerestem, de eddig nem találtam

"I know I've felt like this before

And now I'm feeling it even more
'Cause you're a dream to me..."

Dario G-Dream to me




C4 megkapta a királytól beígért házat. Be is rendezte ízlése szerint, a hozzá járó bútorokkal. Mily érdekes rádöbbenés... soha nem gondolkozott azon, hogy bizonyos dolgok hol mutatnának jobban. Mintha nem is lett volna érzéke az ilyesmihez. Bár... mecha emlékezete szerint nem is volt ilyesmire szüksége. Nem úgy volt programozva, hogy lakberendezzen, vagy egyéb apróságokkal töltse az időt. Most viszont sokat elszöszmötölt egy-egy kellékkel... olykor napokat is. Az fürdőnek, és főleg az ágynak a helye biztos volt, hogy mióta megváltozott az élete, szinte létfontosságúnak tartja a fényt. Az a legfőbb, legtisztább energiaforrás, amiből meríthet. Már azt, hogy a különféle világítótesteket, asztalokat, ülőalkamatosságokat és konyhai berendezéseket hogy helyezett el... az már fikiásabb volt. Az egyéb dísztárgyakról és szobanövényekről nem is beszélve. De végül megoldotta... Saját lakás! Megcsodálta rendezésének remekművét. Mily kellemes, és halványan ismerős érzés... úgy látszik, az orgáknak örömet okoz a teremtés... bármily jellegű is legyen. Amikor újonnan találkozott Manuval, akkor ugrott be neki ugyanez az érzés. Valóban, abban a furcsa emlékfoszlányban is látta az elkészült szerkezetet, és csodálattal mérte végig... büszke volt a munkája eredményére, és habár más célt szolgált, ő kifejezetten szépnek találta. Egy pillanatra visszazökkent a jelenbe... Vajon rá is így néztek annak idején a gazdái? És most is így néz rá a többi kaaelidaschi?

Ekkor kopogtak az ajtón. Meglepődött. Máris jött egy vendég? Odafáradt és ajtót nyitott. A maga 2 és fél méter magasságával tornyosult fölé Ferlex. Amint meglátta a lányt, elvigyorodott:
-Szia Silver... C4 egy pillanatra megtorpant, majd intett neki:
-Ö... hello. Majd némi fáziskéséssel folytatta:
-Gyere csak be... A zöld oroszlán bemászott, körbenézett:
-Takaros lett- majd visszanézett a lányra- jó helyed van? Az egykori mecha bólogatott:
-Igen, minden oké itt. Ferlex elvigyorodott:
-Remek- majd némi habozással a háta mögül elővarázsolt egy dobozt, és átnyújtotta- ezt lakásavató gyanánt. C4 kíváncsian átvette, majd felhajtotta a tetejét:
-Ó... mi van benne? Látványra a doboz tartalma édes illatú, mártott bogyóknak tűnt. A bestia válaszolt:
-Hazámból való édesség. Bevallom, Jiggin adta az ötletet, hogy ezt hozzam. Szerinte ezzel nem lehet melléfogni.
-Édesség- hagyta el halkan a lány száját, hisz magára a szóra izgatottan felcsillantak a szemei. Mindig is látta, hogy ez valami nagyon jó dolog, de soha nem volt lehetősége megtapasztalni. Ki is vette az egyik mártott bogyót, és a szájába csúsztatta....

Micsoda mámor! Orga életében nem jutott még ilyen finomsághoz! Igaz, az életváltással rájött, hogy most már a különböző ízeket is megtapasztalja, de ilyen finomsággal még nem találkozott. Ahogy a bonbon szétolvadt a nyelvén, úgy érezte, hogy maga is mindjárt elolvad.
-Ez valami csodálatos!- fakadt ki lelkesen. És már vette is a következőt. Közben Ferlex egy kicsit körbenézett, alaposan szemügyre vette a lakást, úgy válaszolt:
-Örülök, hogy tetszik. Közben nézem, hogy ezekkel jól elszöszmötölhettél. Szó, ami szó, ez járt neked, Silver... A lány értetlenül felpillantott rá:
-Miért hívsz Silvernek? A nevem C4... Az oroszlán visszamosolygott:
-A múltkori akciód alatt mindenki silver bulletnek hívott, vagyis ezüst tölténynek, mert úgy mentél, mint a puskagolyó.

Valamivel később már a szabadban folytatódott a beszélgetés, miközben céltalanul sétáltak. Ferlexnek határozottan tetszett a lány. Még sosem látott hasonló lényt. És mivel a ráják között nemcsak hogy viszonylag kevés volt a nő, de nem is igazán tetszettek neki, úgy gondolta, hogy megpróbál ehhez a törékeny, ezüsthajú jelenéshez közeledni. A keze is olyan kicsi volt... sokkal kisebb, mint az ő hatalmas mancsa. És tényleg nem tűnt a lány sem egy masszív alkatnak. Ez fel is vetette a kérdést:
-Hol tanultál meg így harcolni? Silver válaszolt:
-A C-típusokat harcra fejlesztették ki, de nekünk nem az erőre és a teherbírásra fektették a hangsúlyt, hanem a gyorsaságra és a könnyedségre. Mi voltunk azok, akik gyorsan reagáltak: golyó elé álltunk vagy az elöljárókat lefegyvereztük. Sajnos a harci mechák nagy része már a napkitörések alatt odaveszett, hiszen ott is pajzsként próbálták védeni a gazdáinkat... A bestia figyelemmel hallgatta... majd tekintete visszasiklott a kezére. Úgy döntött, hogy tesz vele egy kísérletet. Ahogy C4 nagyban mesélt, ő lassan óvatosan megfogta a kezét, tenyerébe zárva. A lány először csak akadozott a beszéd, de mikor a bestia tenyere végleg bezárult, elhallgatott. Érezte, hogy az arcába szökik a vér, ahogy tehetetlenül, némán áll. Ferlex felé fordult, feltűnt neki a hallgatás. Némi habozással rákérdezett:
-Minden rendben? Silver elmerengett kissé, majd némi késéssel válaszolt:
-Ez kellemes... A bestia halkan nevetett, majd ismét elindultak. A lány pedig merengett tovább...

Ilyen mély, melegséggel eltöltő érzésben még nem volt része. Mechaként nem is lehetett, viszont a távoli emlékfoszlányok közt sem talált hasonlót... semmit. Magányos lett volna? Kicsit jobban rászorított a nagy mancsra... már amennyire tudott. Ferlex ismét ránézett, majd C4 válaszolt:
-Azt hiszem, megtaláltam, amit előző életemben annyira kerestem. Az oroszlán elmosolyodott... majd homlokon csókolta a lányt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése