Gita deira Ardis T'het körülbelül két hónapja elkezdett visszatérően húgáról álmodni. Ilyen Cala halála után nem volt. Most viszont egyre többször, egyre sűrűbben, egyre élethűbben. Nem egyszer felriadt miatta az éjszaka közepén is. Az egyik ilyen alkalmat követően már annyira elege volt ebből a sorozatos álmatlanságból, hogy inkább felvett egy hosszú kabátot, és kiment egyet sétálni, hogy kiszellőztesse fejét.
A város utcái különösen csendesek éjszaka. Mindenki alszik. Talán a bolygó másik, napcsillag-világította felén van valami, de Gita ezt csak elképzelni tudja. Felnézett az égre. A Garutea teljes fázisában volt, és a T'het gyűrűszerűen összeállt maradványai sejtelmes ezüstcsillámként derengtek az égen. Hosszasan nézte a teli holdat... A garuteai alakváltók... milyen fura lények. Az őseik egy sokkal távolabbi helyről származnak, olyan nyelvet beszélnek, amit Rhynnen és T'heten senki más... és még ez a reinkarnáció dolog is, amely hihetetlenül magas materiális szinten valósította meg az "energia nem vész el, hanem átalakul" elméletet. Nem is csoda, hogy ezen hold lakói váltak az első alakváltókká...
Ekkor ismét felvillant előtte a húga léleklenyomata. A hideg végigfutott a hátán. Talán Cala tényleg él? Felnézett a teli holdra. Talán a Garuteán van? Ekkor bevágott még egy kép... Kaaelidasché. Ott fénylett az az ezüstös aura. Innen már semmi kétsége nem volt. Azonnal, úgy ahogy van, fogta magát, és beszállt az űrsiklójába, és elszállt...
M1-UT3 ismerős objektumon észlelt az égen. Utána fordította a fejét, majd elindult, mikor látta, hogy a gép a palotától nem messze száll le. Gita meglepetten nézett körbe, mikor kilépett, több napos utazás után. Nem egészen így nézett ki a bolygó, mióta utoljára látta. Aztán megpillantotta a lelkesen elégszáguldó mechát, aki aztán mélyen meghajolt előtte:
-Gita deira Ardis T'het... örülök, hogy visszatértél- felegyenesedett, és szembe fordult vele- felismertem a járműved. A lány ismét körbenézett, majd vissza a robotra:
-Szépen megváltozott a hely. Mi történt itt? Maya készségesen válaszolt:
-Azóta, hogy visszahoztátok ide az életet, új gazdáink is lettek, akiket szolgálhatunk. Ők más, távoli világokból jöttek. Gita bizalmasan rámosolygott:
-Ezt örömmel hallom. Akkor már kiteljesedhettetek. Aztán elkomorult, és közelebb lépett a mechához:
-Mondd csak, Maya... nem láttál egy hozzám hasonló lényt a bolygón, egészen véletlenül? M1 alaposan végigmérte a jövevényt, helyenként hosszabban elidőzve, majd válaszolt:
-Hogy nem ismertem fel eddig- jegyezte meg- valóban hasonlít rád. Megragadta Gita kezét, és elindult vele:
-Gyere...
Jóval arrébb, Ny-Uraniborg városa és a régi város romjai közötti réten Ferlex és C4 játszottak. Utóbbi most ezüst páncéljában,sebesen rohangált, az oroszlán pedig próbálta levadászni. Úgy tűnt, barátnője túlságosan is gyors... viszont amint elég türelmesen kivárta a megfelelő pillanatot, úgy sikerült lecsapnia rá. Átbukfencelt, olyan lendülettel kapta el Silvert, aki ezt követően átváltozott a karjai között, és nevezett. Ugyanúgy bújt a hatalmas bestiához. M1 pont akkor ért oda Gitával. A jövevény szemei elkerekedtek, mikor meglátta az ezüstpáncélost átváltozni, majd a fenevad karjai közt felszabadultan nevetgélni.
-Cala!- kiáltott fel. C4 meghallotta őt. Mélyen elgondolkozott... az egyik foszlányból ismerős volt neki a hang. Felnézett az oroszlán mögül. Ő is ugyanúgy megpillantotta Gitát... aki közben meghatottan elmosolyodott. Silver egy pillantással közölte Ferlex-szel, hogy bocsásson meg neki egy percre, majd elindult a jövevény felé.
Gita viszont nem várta meg, míg a másik lány odaér hozzá. Egész egyszerűen a nyakába ugrott:
-Hát itt vagy... Semmit nem változtál. Ugyanúgy nézel ki, mint mikor utoljára láttalak- hebegte. C4-nek már szerencsére nem volt ismeretlen ez a helyzet... de ugyanolyan kellemetlen volt. Megfogta a jövevény kezeit, majd ránézett:
-Te vagy, Gita, igaz?- nézett rá érdeklődve- te voltál a nővérem... Gita kissé szomorkásan felkacagott:
-Még mindig az vagyok, te kis lüke- ismét átölelte- ne haragudj rám... Sokszor túl szigorú voltam veled. Túlságosan el akartalak határolni az érdeklődési köreidtől, a vágyaidtól. Pedig nem ártottál azzal, hogy bizonyos határokat átléptél... sőt...
Silver sóhajtott. Eszébe jutottak azok az előző életbeli emlékek, melyek során Gita ezeket a dolgokat mondta. De az egész olyan távolinak tűnt, hogy egyáltalán nem érezte, hogy bármi hatással lennének rá. Ismét a jövevényre nézett, és a vállára tette a kezét:
-Ez már nem számít. Már nem azt az életet élem. Gita kissé értetlenül nézett rá. Aztán mögötte, kissé távolabb meglátta a zöld oroszlán... és megértette. Visszanézett Silverre:
-Mégis... hogy kerültél ide? C4 elmosolyodott:
-Nem tudom... de különösen élvezem, hogy felfedezhetem az új képességeimet.
M1-UT3 közelebb lépett:
-C4... Gita deira Artis T'het ugyanúgy benne volt abban a csapatban, mint Manu. Annak idején ő is segített visszahozni az életet. Silver felkapta a jövevényre a fejét:
-Valóban? Gita kissé zavartan elmosolyodott, majd C4 ismét a vállára tette a kezét:
-Kérj tőlem bármit. Kaaelidasch hálája jeléül bármiben segítek. Gita maga elé meredve elgondolkozott, majd ismét visszapillantott:
-Talán lenne itt valami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése