Habár a Sötétség kellő lendületet adott Nina harci fejlődéséhez, a kis szöszi úgy érezte, hogy ez messze nem elég. Nemcsak véletlenszerűen kell a levegőben a karddal, hanem irányítottan kell használnia. Így keresett valakit, aki tudott segíteni... akinek már volt hasonló tapasztalata.
Így esett a választás Kicsire, az egykori hollónemesre. Már régebb óta ismerte, hogy mégiscsak egyik legjobb barátjának, Jenának volt az anyja. Egyik délutánján, miután végzett a Napmecsetben, felkereste a hölgyet. Kicsi örömmel hajlandó volt segíteni. Megidézte saját kardját, és a városon kívül sétáltak, a mezőre. Ehhez a felkészüléshez sok térre, és csendes környezetre volt szükség.
Formagyakorlatokkal kezdtek. Nina teljes páncélban díszelgett. Kicsi egyfolytában koordinálta:
-A súlypont áthelyezése kulcsfontosságú. Úgy hatékony a védekezés, nem billensz ki az egyensúlyból. A kis szöszi bólintott, majd engedelmesen ismételte a nemes hölgy után a mozdulatokat. Az egyiknél Kicsi megigazította a csuklóját:
-Így. Így stabilabban tartod a fegyvert. Ha át akarod törni az ellenfél páncélját, akkor ez fontos.
Nina azonnal vizualizálta ezt a képet, és gyomra görcsbe szorult. Leengedte a kezét:
-Nekem ez nem fog menni- a hölgyre nézett- sosem voltam képes ilyen erőszakra. Kicsi megfogta a lány csuklóját:
-Alapjáraton sokunk tényleg nem ilyen. De ha támadnak, és a szeretteinket meg kell védeni, akkor megtesszük. Te is megtennéd, nemde? Nina kissé félszegen bólintott:
-Hollónemessé is azért váltam... A nő visszamosolygott rá:
-Erről van szó- felemelte a fegyvert tartó kezet- ne gondolkozz a részleteken, csak csináld. Egyedül azt tartsd szem előtt, hogy ezzel milyen célt szolgálsz. A kis szöszi bólintott, és folytatták a formagyakorlatokat.
Egész beesteledett, mire a feladat ennek a részével, végeztek. Kicsi elmosolyodott:
-Látom, megértetted. Nagyon alaposan begyakoroltál mindent. Nina bólintott:
-Igen, igyekeztem. Erre a nemes megfordult, kezeiben egy-egy orbitális lidérclánggal:
-Akkor ideje felmérnünk, hogy miként tudod hasznosítani ezt a tudás. Azzal elkezdett tüzelni. A kis hollónemes meg riadt, és menekülőre fogta. Azonban a Kicsi üldözőbe vette. Neki alapjáraton is voltak szárnyai, nem okozott neki gondot, hogy a lányt a levegőbe is kövesse. Ezt pedig Nina is felismerte... A következő alakalommal, miután cselezte a felé hajított lidérclángokat, visszafordult, és kardjával a nemesre támadt. Kicsi meglepődött, de az utolsó pillanatban cselezett. A kis szőkeség ismét utána fordult. A nő pedig ismét támadt. Mindig is mesterien űzte a démon mágiát, ezúttal is ezt használta. Rémeket idézett meg, amiket ellenfelére küldött. Nina viszont most egyáltalán nem gondolkozott. Kombinálta a formagyakorlatokat, és lekaszabolta a megidézett lényeket. Nem rémisztette el sem a sikoly, sem a kénes átható szag. Ahogy áthatolt a rémségek alkotta akadályon, úgy elért a sötét szárnyú nemeshez is... és azonnal készült lesújtani.
Az utolsó pillanatban fékezte le a kardot, leheletnyire Kicsi nyakától. Zihált. A nő visszamosolygott rá:
-Ez aztán szép volt. Látom, megértetted. Nina eltette a kardot, majd eltüntette magáról a sötét páncélt. Ismét a zöld-sárga száriban állt előtte:
-Igen. valóban könnyebb úgy megbirkózni a feladattal, ha nem gondolkozok részleteken, hanem arra koncentrálok, hogy miként tudom elhárítani a veszélyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése