karma

Emanuel nehezen tudta kiverni a fejéből a történteket. Felüdülés volt látni teremtője arcát. És mily ironikus... az egykori alkotó most ugyanazt az utat járja végig, amit egykoron ő. Neki kellett ellátnia őt tanácsokkal, útbaigazítania, hogy mit is kéne tennie, felkészítenie, hogy ebben az életben mi vár rá. Olyan keserédes ez... egyszerre érzi a melegséget a szívében és a futkosó hideget a hátán.

A merengésből Nadine térítette magához, amint megpuszilta, majd ledobta magát mellé, és belé karolt:
-Már megint máshol jár az eszed? Manu elpirult, majd kissé zavartan válaszolt:
-Találkoztam vele... azzal, akinek az életemet köszönhetem. A lány értetlenül elcsodálkozott:
-Azt hittem, hogy meghalt- jegyezte meg halkan. Emanuel bólintott:
-Úgy történt. De...- maga elé bámult- nem tudom, mi történt. Azt mondta, hogy csak halvány emlékei vannak, és kaaelidaschi... szóval, ugyanúgy mechából lett orga, ahogy én is. A szerelő szemei elkerekedtek, majd meglepetten elhúzta a száját:
-Ez aztán a karma...

A szóra a srác felkapta a fejét:
-Micsoda? Nadine elmosolyodott, majd válaszolt:
-Karma. A keleti filozófiai szerint, amit cselekszel az kihat rád. Nem csak a jelenlegi életedben, hanem a következőben is. Manu értetlenül nézett rá:
-Szóval... szerinted... azért kapta ezt az életet, mert megteremtett engem? A lány vállat vont:
-Legalábbis nem egészen mérte fel, hogy mekkora felelősség, ha lélekkel és szabad akarattal ruház fel téged. Most majd megtanulja, hogy nem is volt olyan könnyű dolgod. Emanuel némi negatív kicsengést vélt felfedezni a lány szavaiban, ami nem tetszett neki:
-Ezt úgy mondod, mintha rossz lenne. Nadine vállat vont:
-Ő meg könnyen beszélt.

Mielőtt komolyabb vitába keveredtek volna, Deen belépett:
-Manu? Bátyja felé fordította a fejét, majd felállt:
-Igen? A matriarcha sokatmondó pillantással nézett rá:
-Én és Phillie visszamegyünk az emberek világába. Nyomot talált, hogy talán a többiek életben lehetnek. Darkónak nem akarok szólni, mert úgysem engedne, szétaggódja magát feleslegesen... de te velem jössz? Emanuelt furcsa, mély, bizalmas érzés fogta el... valami ősi. Érezte, hogy ez kötelesség, ami az ösztönein keresztül szólítja. Bólintott:
-Igen. Elkísérlek...