Tom Focus előélete

Nixa jelenlegi uralkodói- Shayla és Felix- mind egy-egy nemesi házból származtak, és mint így megfelelő taníttatást kaptak az általános műveltségtől kezdve a protokollon át a harcművészetig. Viszont nem egészen volt ugyanez a helyzet Deghyom urával... Menjünk csak vissza az időben.

Az első amire Tom Focus emlékezett, hogy ott állt az akkori ördögkirály előtt, mellette pedig Zitana, a madármaszkos varázsló állt, és fogta a kezét. A hangulat már akkor frusztráló volt, tudta, hogy valami nincs rendben, és iszonyatosan félt... már csak azért is, mert az akkori uralkodó épp meglehetősen bosszús volt:
-Mit akarsz, nőszemély?- ordított a varázslóra- Épp elég bajom van így is, hogy egy újabb háborút vesztettünk Nixa ellen. Tudod te mennyi időbe telik összehozni egy újabb hadsereget? Zitana érezte a kismacska rémületét, ezért megsimogatta a fejét, majd válaszolt:
-Csak annyi kérésem lenne, felség, hogy rám ruházza Tom Focus gyámságának a jogát. Ígérem, nem fog csalódni bennem... Az ördög morgott, dühödten húzva végig arcán a kezét:
-A mágiával bírókban csak csalódni lehet- majd intett- de egye fene, ha annyira ragaszkodsz ehhez a kis szőrpamacshoz, hát vidd magaddal! Zitana meghajolt, majd felkapta a kölyök macskát, és elindult vele kifelé. Tom Focus szólni se tudott. Nem értette, hogy mi folyik körülötte, de azt határozottan érezte, hogy a varázslónőtől nincs oka tartani.

Zitana a legszélső gyűrűbe vitte, ahol a többi mágus és tűzvarázsló is él. A kölyök láthatta a város határában és a határsivatagon éktelenkedő vértócsákat. Megrezzent.
-Ne aggódj- a fiatal varázslónő nyugtatóan simogatta a hátát, ahogy aztán beléptek az egyszerűen felépített deszkakunyhóba- már itthon vagyunk, majd én vigyázok rád. Ahogy leengedte, a kismacska visszanézett rá:
-Mi történt?- kérdezte. Zitana halkan válaszolt:
-Csak ugyanaz a háború, ami évezredek óta tart. Mióta világ a világ, a mi népünknek az a sorsa, hogy legyőzze Nixát, kifossza, és a földdel tegye egyenlővé. Az a sznob népség annak idején sok földi kincstől fosztott meg minket. Tom Focus innentől tudta, amit minden deghyomi tud: az évezredes bosszú, a sorsuk, hogy elpusztítsák a kék fővárost.

Ahogy telt az idő, a kék macskakölyök megérteni vélte, hogy hol is van. Ódzkodott a mágiától, de a szélső gyűrűben lévő mágusok és tűzvarázslók így is nagyon kedvelték, és igyekeztek neki hasznos dolgokat tanítani: szertartásokat, történelmet, mitológiát... nevelőjétől a különböző gyógy- és mérgező növények használatát és felismerését is. Ragadt rá a tudás, mint légy a légypapírra, rövid időn belül már a különböző elixírek keverésében segédkezett. Feltűnt neki az is, hogy ezek a mágiával bíró személyek- kivéve néhány tűzvarázslót- szinte egytől egyig álarcot viselnek.
-A mágia tabu Deghyomban- magyarázta Zitana- őseink mikor meglátták, hogy Nixa feláldozta a fényistennőt, és így a Sötétségtől kapott félelmetes hatalommal győzött ellenük, félik a mágiát. A legalantasabb, legszennyesebb tevékenységet látják benne, így mi, akik használjuk, rejtenünk kell arcunkat. A társadalom kirekesztettjei vagyunk. Tom Focus visszavágott:
-De a ti hatalmatok máshonnan gyökerezik. Nem közvetlen nyers erő, nem szembetámadás, hanem kiszámíthatatlan, és alattomos. Ha a király főként rátok támaszkodna a harcban, akkor Nixa már rég romokban heverne. A varázslónő halkan nevetett:
-Ez mind szép és jó, de a király szava törvény. Aki ellene cselekszik, arra azonnali halál vár. Mi pedig a magunk részéről inkább becsületes harcban halunk meg, mint árulóként megbélyegezve a király keze által... A kék macska lehajtotta füleit:
-Értem...

Ugyanilyenkor, gyerekkorában tett szert egy meglehetősen érdekes barátra. Volt annyira lázadó típus, hogy beljebb mászott a felsőbb gyűrűk közé, egészen a harcosok negyedéig. Ott volt aztán a nagy élet: spontán harcok az utcákon, macska ügyességű sunyi zsebtolvajok, tomboló agyak a kocsmákban... ahol nagyobb mennyiségű ital után szétszedték a berendezést, és bunyóztak. Tom Focus érdeklődve nézte kívülről a harcot:
-Ó, ez de baró! Ekkor megszólalt egy hang a háta mögül:
-Baró, mi? A macska megfordult. Egy vele egyidős fekete patkány állt a háta mögött, a tolvajokra jellemző csuklyás köpennyel, sötét ruhával, és tőrökkel teli övvel. Érdeklődve felé fordult:
-Azta! Még életembe nem álltam szemtől szembe tolvajjal! A fekete patkány felkacagott:
-Akkor, öregem, te vagy nem ebből a gyűrűből származol, vagy egyáltalán nem is vagy deghyomi- majd felé nyújtotta mancsát- Soot vagyok, alias a Kormos. A kék macska elmosolyodott, és kezet rázott vele:
-Tom Focus, a legszélső gyűrűből. Erre a tolvajnak felcsillantak a szemei:
-A varázslók közül?- ismét felkacagott- de izgalmas! Akkor biztos tudsz te is pár hókuszpókuszt. Tom Focus lehajtotta a füleit:
-Nem... nem kedvelem a mágiát. Soot a térdére csapott:
-Na fene!- majd ismét ránézett- de üsse kavics! Ezután intett neki:
-Gyere, mutatok valamit!

A macska követte újonnan szerzett barátját. A tolvaj mesélt az életéről, az életviteléről, mutatott neki titkos helyeket, sikátorokat, mesélt a harcosok kasztjáról... egyszóval beavatta minden tolvaj-titokba. Ahogy az egyik ház cseréptetején üldögéltek, tekintetük a tengerkék egű birodalom felé merengett.
-Látod azokat a nagypofájú népeket?- szólt Soot- ott lehet aztán a világi élet. Olyan jó lenne kifosztani azt a várost, és úgy térni haza, mint egy maharadzsa. Tom Focus ránézett:
-Osztom a véleményt- majd vissza a városra- de én inkább szépen leigáznám, és a romjain egy új és erősebb Deghyomot építenék. A patkány ránézett:
-Ez új! Eddig csak azt hallottam, hogy leigáznák Nixát. Azt már nem, hogy valamit építenének is a helyére. A macska nevetett:
-Akkor az egésznek nem lenne értelme! Ha már elpusztul az a város, akkor a helyébe épüljön a mi irányításunk alatt valami sokkal nagyobb és jobb. Soot bólintott:
-Te aztán forradalmian gondolkozol, öregem. Azzal kiemelt az övéből egy tőrt, és átnyújtotta neki:
-Tessék, ez a tied. Gyakorolj odahaza! Tudod, nem árt, ha nyitott szemmel jársz a világban, és minél több trükk van a tarsolyodban. Tom Focus bólintott:
-Igen tudom, tolvaj filozófia. Soot felállt, és tisztelgett:
-Én viszont most megyek. Estére a klánomhoz kell érkeznem. Azzal búcsút vett, és elszelelt. A macska nézett utána, majd a tőle kapott ajándékra, Zsebre tette a tőrt és megindult hazafelé.

Késő tizenéves korára került be a Háromtornyú Várba, mint a király főtanácsosa. A varázslók olyan jól kitanították (és maga is olyan jól kitanulta az ő praktikáikat és a tolvajmódit a fekete patkánytól), hogy az akkori uralkodó, Jaff a cápa-zoolook szemet vetett a képességeire, és a várba hívatta. Tom Focus itt aztán szemtől szembe kerülhetett a legfelső réteggel, a protokollal, az adminisztrációval, és magával az uralkodó gondolkodásával. Ráadásul kiismerte, hogy posztja tökéletes arra is, hogy bizonyos ötleteket rágjon őfelsége szájába.
-Focus!- ordított rá a cápaember.
-Igen, felség?- nézett vissza a főtanácsos.
-Hallani akarom azokat az adatokat. Mennyi most a toborzási arány? A kék macska a papírokra nézett, és fapofával válaszolt:
-30%, felség. A katonák meglehetősen gyorsan regenerálódnak, és újabb harcvágytól fűtött zsoldosok csatlakoznak a sereghez. A király nevetett:
-Kitűnő!- kinézett az ablakon- ha ilyen tempóban halad a toborzás, heteken belül egy újabb csapást mérhetünk Nixára, ezúttal a véglegeset.

Tom Focus korán rájött, hogy az eddigi uralkodók mind értelmetlenül küldték halálba a seregeket, és arra, hogy a mágusokkal talán többre vihetnék.
-Felség, ha lehetne egy apró megjegyzésem- szólt óvatosan.
-Mondd, fiam!- Jaff tovább bámult kifelé az ablakon. A főtanácsos pedig összeszedte gondolatait, és belekezdett:
-Szerény véleményem szerint az egész leigázást más szemszögből kéne megközelítenünk. Úgy értem... eddig mindig ugyanaz volt a forgatókönyv: felállt a sereg, megindult Nixának, és a nagy részük ott pusztult. A király türelmetlenül felé kapta a fejét:
-Térj a lényegre!
-Úgy vélem- folytatta Tom Focus- hogy az ellenséget belülről kell megtámadni. Ha összeállnak a szélső gyűrű mágusai, és kikevernek egy megfelelő mérget vagy összehoznak egy megfelelő varázslatot, ami megbénítja Nixa lakóit, akkor a sereg szabad kezet kap a város leigázásához. Jaff felkacagott, és felé fordult:
-Ezt szeretem benned, fiam!- dörzsölte a tenyereit- mindig is tudtam, hogy te okos gyerek vagy. Azonnal értesítsd a mágusokat! Tom Focus meghajolt:
-Parancsodra, felség...

A mágusok pedig teljes lázban égtek. Végre, királyi felkérésre kotyvaszthattak. Akkoriban hozták össze azt a járványt is, ami súlyosan végigfertőzte Nixát, és a kék főváros kénytelen volt a Lumanix és az RTG bolygókról kérni segítséget. A csatlósok még időben jöttek, így a terv elbukott. Ismét elvérzett a fél deghyomi sereg, és Jaff-et az elbukást követően megfosztották a trónjától. Ez viszont remek lehetőségnek bizonyult Tom Focus számára. A mágusok mellette álltak- nemcsak azért, mert a kezdetektől ismerték, hanem mert a kék macska elérte, hogy annyi évezred után végre ismét a királynak dolgozzanak, emellett a fél udvar is jónak ítélre meg a munkáját. Így nem volt visszaút, a legalja rétegből indult Tom Focust végre királlyá koronázták.

Viszont innentől kezdve biztosra ment: összedolgoztatta a harcosokat és a mágusokat, a tolvajokat is bevette a seregbe. Ahogy a különböző rétegbeliek érintkeztek egymással, szorosabb bizalom és bajtársiasság alakult ki. Innentől egyenes út vezetett egy újabb támadásig. Tom Focus friss királyként biztosra vette, hogy ez az összedolgozott sereg sokkal erősebb lesz, és nem lesz szükség külön trükkökre. Azonban a csatatéren több kellemetlenséggel is szembesülnie kellett. Először is, mikor a nixai seregben meglátott egy ismerős arcot.
-Soot?- vizslatta a távolból. Megindult a tömegben, hogy utolérje a fekete patkányt. Nagy nehezen sikerült elkapnia a grabancát:
-Soot! A patkány visszafordult, és elkerekedtek a szemei:
-Tom? Majd miután kapcsolt, a nyakába ugrott:
-Öreg haver! Nem gondoltam volna hogy látlak még! Miután Jaff szolgálatába kerültél a palotába, azt hittem, hogy mindörökre magával szívott az a nagypofájú réteg! A fiatal király azonban megragadta a vállait, és ránézett:
-Te meg mit keresel itt? Te komolyan Nixa mellett harcolsz? Arra viszont Soot elkomorodott, és lehajtotta lapát füleit:
-Te ezt nem értheted...
-Mit nem érthetek?- ordított rá a macska- elárultad a saját hazád azzal, hogy az ellenséghez verődtél! A patkány viszont erre visszaordított:
-Inkább velük, mint Jaff-fel! Az a zsarnok újabb katonákat küldött halálba! Jó lett volna a terv, ha jobban átgondolja, de szart rá magasról! Talán nem is az ő terve volt, az összes király hülye! Erre Tom Focus megragadta a grabancát:
-Vigyázz a szádra! Soot sóhajtott:
-Még mindig nem veszed észre? Amíg csak azon gondolkozott minden uralkodó, hogy hogy pusztítsa el Nixát, észre sem vették, hogy a nép milyen nyomorban él... Erre a macskának elkerekedtek a szemei. Barátjának igaza volt... Deghyom valóban egy nyomortanya. Mindenki maga próbál boldogulni. Lassan engedett a szorításon, míg végül a patkány ki nem csúszott a kezei közül, és el nem szaladt.

Be kellett látnia, hogy barátjának tényleg igaza van, és maga is beleesett abba a hibába, mint elődei. Viszont hű volt hazájához, és ugyanúgy el akarta foglalni Nixát, mint ők. Új tervre volt szükség, de ahogy folytatta maga is a csatát, egyre kevésbé tudott új taktikán gondolkozni. És a sereg ugyanúgy elveszni látszott. Ekkor pillantotta meg a mentő ötlet alapjául szolágló alanyt. A nixai seregben ott volt egy vérbeli harcművész, külsőleg a tökéletes hasonmása. Intett az egyik tolvajának. Az alacsony alak odasietett hozzá, Tom Focus pedig a fülébe súgta a parancsot:
-Látod azt az alakot?- mutatott a hasonmásra- derítsd ki, hogy ki ő, és hogy hol lakik. Maradj észrevétlen. A tolvaj bólintott, és útnak eredt. Tom Focus pedig azonnal kiadta a visszavonulási parancsot.

Mindenki értetlenül állt a történtek előtt, hogy a király miért adta ki ilyen korán a visszavonulást. Még aznap este Zitana meg is látogatta őt a palotában. Nevelt fiát az ablaknál találta, amint merengve nézett kifelé. Odalépett hozzá, és vállára tette a kezét:
-Miért?- kérdezte halkan.
-Hosszú és bonyolult- válaszolt az uralkodó, majd félig a varázslónőre nézett- de ne aggódj, nem fogok kudarcot vallani. A legjobbat akarom mindannyiótoknak. Zitana bólintott. Habár arca nem látszott a sárga madármaszk miatt, szemein egyértelműen látszott, hogy mosolyog:
-Én ezt nagyon jól tudom- megsimogatta a hátát- és míg te uralkodsz, addig, ha másra nem is, rám és a többi mágusra számíthatsz. Közénk tartozol, és azzal, hogy elfogadtattál minket a többiekkel is, kimondhatatlan örömet okoztál nekünk. A macska visszamosolygott, majd átölelte nevelőjét:
-Hogyne tettem volna. Ti viseltétek gondomat, és megfelelően kitanítottatok. Ez a legkevesebb...
-Tévedés- suttogta Zitana- ez a legtöbb.

Az elkövetkezendő napokban, amint a királyt értesítette a tolvaj Mao Zhu helyzetéről, Tom Focus azonnal levelet írt neki, melyben a Háromtornyú Várba hívta, teljes álruhába. A hasonmás rövid időn belül eleget is tett a kérésnek, és a színe elé járult. Amint csak ketten voltak a trónteremben, a király lehúzta a vendégről a csuklyát, és alaposan végigmérte. Semmi kétség, szőrszálra egyeznek. A különbség csak a múltjukban és a származásukban van.
-Tökéletes- állapította meg. A harcművész meglehetősen értetlenül nézett rá:
-Megtudhatnám, miért hívattál?- kérdezte gyanakvóan- Nem éppen szimpatizálok a népeddel. Tom Focus felé fordult:
-Tudom, és meg is értem- válaszolt hűvösen- viszont amire fel akarlak kérni, azzal szerintem te is rokonszenvezni fogsz. Mao Zhu felvonta a szemöldökét, az uralkodó pedig folytatta:
-El kell mennem egy kis időre... csak néhány nap az egész- a vállára tette mancsát- a te feladatod, hogy helyettesíts a távollétem alatt. Addig tartsd őket rövid pórázon, nem akarom, hogy rendetlenkedjenek, amíg nem vagyok itthon. Bár szerintem neked is elég kényelmetlen lenne, ha az ő balhéjuk miatt kéne viselned a következményeket, nincs igazam? A hasonmás elmosolyodott:
-Mivel nem ártok vele, ennek a felkérésnek valóban hajlandó vagyok eleget tenni. Azzal meghajolt, jelezve, hogy elfogadta a kérést. Tom Focus viszonozta, megköszönve a segítséget:
-Rendben. Akkor a helyettesítés mostantól érvénybe lép- megindult kifelé- jó munkát, Mao Zhu! És ne feledd, rövid póráz!

Mao Zhu teljes nyugalommal foglalta el a trónt, viszont Tom Focus a tolvaj módszereknek megfelelően álruhába öltözött, övében felsorakoztatta a tőröket, és még aznap este megindult Nixa felé. A három őrt alaposan és igencsak időigényesen kijátszva jutott be, és aztán hatolt be a palotába. Sötét volt, így nagyobb eséllyel rejtőzködött.
-Ha ez az akció sikerül- gondolta- külön meg kell köszönnöm az órákat annak a Kormosnak. Ahogy a királyi hálóhoz ért, elővette az egyik tőrt:
-Ki mondta, hogy Nixa elpusztításához a falakat kell lendönteni? Elég, ha a hercegnő meghal... Lassan benyitott. A hercegi pár az igazak álmát aludta. Shayla ráadásul félig kitakarva, láthatóvá téve a leheletnyi vékonyságú hálóruhát, és a dekoltázst. Tom Focus először azt állapította meg, hogy a hercegnő alig fiatalabb nála... másodszor pedig azt, hogy bomba jó nő. Viszont rájött, hogy külsőségek ide vagy oda, vesznie kell. Emelete is a tőrt, hogy lesújtson rá, mikor a hercegnő felébredt, és még az utolsó pillanatban megragadta a csuklóját.
-Mi a?- végig se suhant a kérdést a király agyán, már a falra kenve találta magát. Shayla előkapta a láncos karmokat, és támadójára vetette magát:
-Rossz választás, behatoló! Egy hercegnő mindig félig nyitott szemmel alszik. A támadás olyan gyorsan érte a királyt, hogy el se bírt szaladni. Shayla alaposan ellátta a baját, olyan gyors és olyan masszív támadássorozattal, hogy védekezni se tudott. Egy gyenge pillanatban próbált menekülni, de a csíkos hölgyemény megragadt a köpenyt, és visszarántotta:
-Szánalmas, gyáva alak! Lássuk csak, ki merészel rám támadni!- és lehúzta a csuklyáját.

Amint meglátta, hogy az ellenség uralkodója az, elsápadt. Felix ekkor tudott közbelépni:
-Édesem, mi az? Shayla gyűlölettel állta támadója tekintetét, majd a herceg felé fordult:
-Vendégünk van. Egy hivatlan vendégünk. Felix meglátta a támadó arcát, megvetéssel nézve rá:
-Tom Focus? Sérülésekkel borított kék macska morgott, és kapott volna a herceg felé, de Shayla egy határozott mozdulattal szorította a falnak:
-Nyugszik! A helyzet meglehetően megalázó volt.... vagy mégse? Mivel a hercegnő nemcsak puszta kézzel, hanem egész testével szorította őt a falnak Tom Focus meglehetősen kellemes élményben és látványban részesült.
-A fene enné meg- gondolta- ez az istenverte nőszemély nagyon izgatóan néz ki... Megindult gondolataiban nem is hallotta, hogy ezek ketten mit magyaráznak, csak mereven bámulta a leheletfinomságú hálóruha dekoltázsát. Végül Shayla felé fordult (erre már ő is felkapta a fejét):
-Akárhogy is nézzük, meglehetősen kellemetlen helyzetben vagy, Deghyom ura. A foglyunk vagy, és igencsak sokféle büntetést szabhatunk ki rá a kínzásoktól kezdve a többféle kivégzésig. De ha hajlandó vagy aláírni a velünk való békeszerződést, szabadon távozhatsz. Tom Focus kissé alaposan felmérte a helyzetet:
-Csak ennyi?- gondolta- ilyen olcsón képes lenne eladni Deghyomot? Aztán eszébe jutott, hogy hiába jutott be, hiába tűnt sikeresnek a terv, ha egyszer ez is kudarcot vallott. Talán nem kéne tovább kísérleteznie, és inkább azzal kéne törődnie, hogy elhozza végre a jólétet birodalmába.... nem feltétlenül Nixa legyőzésével. Azonban a helyzet adta magát:
-Ha még egy kicsit szorosabban dőlsz nekem, akkor megállapodtunk- vigyorgott a hercegnőre. Ezt Shayla egy igencsak látványos pofonnal díjazta.

A béke megköttetett, azonban mikor hazaért, a népe látszólag nem volt elragadtatva. Igencsak ferde szemmel néztek rá. Értette őket, ők is inkább harcoltak volna. Viszont ő már látta, hogy semmi értelme a felesleges áldozatoknak. A várba hívatta főtanácsadójául Elizist, a fekete mágus fehér kobrát, és a Leozardok közül Zorgont személyes testőréül.
-Nincs több kifogás és mellébeszélés- gondolta, ahogy felnyitotta az adminisztrációs- és városterves tekercseket- felvirágoztatom Deghyomot. Jólétet hozok, szakmai újításokat, és új létesítményeket. Nixát nem erővel, nem harcban, hanem elmében fogom legyőzni...