nézőpont kérdése

Tom Focus jól tudta, hogy a herceg merre jár. A még mesterétől kapott arab ruhákat magára öltötte és elindult, hogy beszéljen Felix fejével. Milyen vegyes érzések ezek: azért a birodalomért, azért a nőért aggódik, aki ellen az ő népe annyi évezreden át harcolt... még saját maga is megörökölte a háborúk eme gigászi sorát. De átlátta Shayla helyzetét... ami mindkettőjükben közös, hogy a birodalom áll a fontossági sorrend legtetején. Mindketten a legjobbat akarják a saját népüknek. A számításba csak annyi hiba csúszott, hogy Shayla egy lány... egy érzékeny, érzelmi alapon működő lény, és mint ilyen, nem is lehet közömbös semmiféle érzelmi hatásra. Ki tudja... talán eddig pont az erősebb empatikus készségével tudta továbbvinni elődei sikerét, fenntartva ezt az utópiát. Viszont Felix lelépett, és ezzel beütött a gebasz.... A lány állapotát látva, amit a herceg hiánya okozott, Tom Focus csak sejteni vélte azt az erős kapcsolatot, ami annyi éven át összekötötte őket.

Amit viszont már Felix is említett, de maga Deghyom ura is látott, az igaz: valóban mindent Shayla intézett: az irányítást, a tárgyalásokat, maga keresett fel más világokat, szövetségeseket, vezette a sereget... valahol érthető volt számára a herceg viselkedése, hisz, habár szerette a lányt, az ő helyében maga is degradálónak érezte volna, hogy a kisujját se mozdíthatja azért a birodalomért, amit vezet. De vajon próbálkozott is egyáltalán?

Ahogy így a gondolataiba mélyedt, gyorsan elfogyott az arab negyedig az út. Elmosolyodott. Jól esett a visszatérés, a nyüzsgő bazár látványa, és az érzés, hogy az egész város levegőjét valami titokzatos varázslat tölti meg. Sóhajtott. Egy pillanatra átsuhant a fején a gondolat, hogyha nem ő lenne Deghyom királya, biztosan ideköltözne...

Aztán megpillantotta a szokásos tömeget is a bazár egyik sarkában. Közelebb helyezkedett. Egyből ki is szúrta az utcai mutatványost, aki most égő buzogányokkal zsonglőrködött. Na igen, Nadir... Arklan sokat mesélt róla. A tanulás ideje alatt ezek ketten be is avatták pár falmászós-szaltózós trükkbe, amiket aztán a mestere elleni párbajban hasznosított. Ahogy közelebb ért, látta, hogy Nadir nagy lendülettel dobálja át az égő buzogányokat valakinek... aki nem más, mint a pár méterrel arrébb álló Felix herceg. Tom Focus szemei elkerekedtek... igencsak meglepő látvány volt számára a zsonglőrködő és táncoló herceg, akit eddig a kimértségéről ismert. De... ahogy jobban elnézte, az egykori uralkodó feltűnően jól érezte magát. Egész jó párost alkottak Nadirral.

Amit a műsor véget ért, mindenki megtapsolta őket, Nadir kosarát gazdagon megszórva arannyal. Felix ezúttal is kiszúrta a tömegből a királyt:
-Hello!- üdvözölte nagy vigyorral, ahogy közelebb lépett- mégis visszajöttél? Azt hittem végleg visszamész a birodalmadba. Tetszett a műsor? Deghyom ura kissé zavartan bólogatott:
-Igen, igen... igazán látványos volt- majd komolyra fordította a szót- beszélnünk kell. A csíkos egy pillanatra lesápadt... majd halkan nevetett, Tom Focusra mutatva:
-Jó vicc! De ha ismét háborút akarsz indítványozni, akkor Shaylát kell keresned. Megmondtam, én visszavonultam...
-Pontosan erről akarod veled beszélni- vágott közbe a király- nem hagyhatod ott a trónt.

Felix elkomolyodott, és a már hajdan is ismert hűvös kimértségével folytatta:
-És mégis miért nem? Deghyom ura pedig belekezdett:
-Shaylának szüksége van rád. A minap sírva jött hozzám, hogy nem bírja nélküled végigvinni ezt a feladatot.
-Dehogy nem tudja- mondta a csíkos komoran- előtte is tudta. Én egész végig csak egy lábjegyzet voltam a kisregény végén. Szeretem őt, nem arról van szó... de nem vagyok képes ellátni egy feladatot sem. Az uralkodást nem nekem találták ki.
-Ez egy rossz kifogás- morogta a király- mint uralkodónak, kutya kötelességünk ellátnunk a ránk bízott feladatot. Egy egész népért vállaljuk a felelősséget. Felix e szavakra kifejezetten agresszívan reagált vissza:
-Itt semmi nem volt rám bízva! Lady Nightmare jóslata után dobtak engem egyből a mélyvízbe, Shayla mellé, és kezdjek a helyzettel, amit tudok. Egy kellemes kis tengermelléki nemesi családból származom, de soha nem vágytam uralkodásra, csak egyszerű életre! Ott szerencsétlenkedtem végig az Öttornyú palotában, azt se tudtam, mit tehetnék ami jó Nixának, úgyhogy csak a papírmunkákat végeztem, míg a hercegnő tökéletesen tudta uralni mind azt a tengernyi bonyolult szálat! Tom Focus sóhajtott:
-Nem csak az ilyenekben mutatkozik meg az uralkodás- magyarázta- nem kell minden nap csodákat véghez vinni. Elég egészen apró dolgokat is, amikkel tudod, hogy segítesz. Felix viszont nem nyughatott, és folytatta az agresszív hangnemben:
-Bezzeg te könnyen beszélsz! Csak annyi kellett csinálnod, hogy ugyanúgy a halálba küldöd a néped, mint ahogy azt az elődeid is tették!

Ez viszont szarvas hiba volt az egykori herceg részéről. Az, hogy felemelte a hangját, épp elég indok lett volna Tom Focusnak a támadáshoz. Viszont azzal, hogy az országát megsértve még a becsületébe is gázolt, azzal végleg betelt a pohár. Elővillantotta karmait:
-Ez bizony kihívást jelent!- és nekiesett a csíkosnak. Megkezdődött egy vérre menő párbaj az piactéren. A tömeg ismét lassan elkezdett gyűlni, ezúttal köréjük, megbotránkozva nézve, ahogy a két magas rangú fél harcol. Az egyik járókelő felismerni vélte, hogy a kék Arklan tanítványa volt nemrégiben. A mestert, aki ott állt mellette, számon is kérte, hogy miért nem avatkozik közbe. Arklan a tagra nézett:
-Több okból sem tehetem: először is, ő már nem a tanítványom. Becsülettel kitanult tőlem mindent, amit kell. Másodszor, ez az ő harcuk. Egy párbajban a két harcos elsősorban a becsületét védi, és csak másodsorban a testi épségét...

A két fél valóban elég masszívan harcolt, még puszta kézzel, és karmokkal is. Felix némi fenntartással, hisz a kevés harc adta tapasztalat itt nem volt elég- és ez félelmet keltett benne. Ellenfele viszont egy egész katonaállam feje volt... akképp is harcolt. Így alig tíz percbe telt, és a párbaj el is dőlt. Felix a földön végezte, megbénítva a félelemtől és az ütések-karmolások okozta fájdalomtól. Tom Focus vele szemben igencsak stabilan állt, bár zihált. Habár célja volt, hogy megvédje becsületét, nem akart ilyen komolyan ártani ellenfelének. Némi szánalommal is nézte végig, konstatálva magában, hogy Felix valóban tapasztalatlan... az uralkodásra való alkalmasság szikráját sem leli benne. Ő csak egy egyszerű-tán polgári- lélek. Ellenfele lassan felemelte fejét, egész testében megremegve, és dühösen nézett rá:
-Ez háborút jelent... Tom Focusnak viszont a szeme se rebbent:
-Ki szerint? A csíkos nem értette a kérdést... és az sem segített neki, hogy a körülöttük állók kínos csendben burkolóztak. Tom Focus folytatta:
-Merthogy te önként és dalolva mondtál le hercegi rangodról. A szavad nem ér fikarcnyit sem. Jómagam, mint láthatod- mutatott végig öltözetén- viszont úgy vagyok itt, mint egyszerű civil, és nem mint Deghyom ura. Ami az imént történt, az személyes ügy.

Odasétált hozzá, és felsegítette a földről:
-Menj vissza hozzá- mondta halkan- szüksége van rád. Felix sóhajtott. Kifejezetten megalázva érezte magát ebben a helyzetben. De vette a bátorságot, hogy kérdezzen:
-Mennyire?
-Nagyon- válaszolt a király nemes egyszerűséggel- Hidd el, láttam milyen állapotban van, és épp ezért volt jó okom eljönni, hogy felkeresselek. Ha másért nem is, de legalább miatta vállald ezt a rangot, és a vele járó felelősséget. Az egykori herceg elgondolkozva elfordította a fejét, lehajtva füleit
-Shayla....- csak ennyi jött ki a torkán. Deghyom ura a vállára tette mancsát:
-Meg tudod csinálni... csak gondolkozz kicsiben.

Felix lassan visszanyerte lélekjelenlétét. Visszafordult a kék macska felé, elmosolyodott, és bólintott. Tom Focus viszonozta a gesztust, majd lassan elengedte a csíkos vállát, és szép lassan megindult a bazári tömegen keresztül hazafelé...