meghívás

Ahogy Deghyom rohamosan fejlődött, a király is építette tovább a kapcsolatokat. De volt egy, ahová kifejezetten személyesen kellett elmennie. Átvette a civil arab ruháját, és az irányt Nixa felé vette...

Soot és Jenisse valamikor dél körül keltek a franciaágyban. Egy merő kupleráj uralkodott az egész szobában: ruhák és üvegek szanaszét, félig elnyomott csikkek a hamutálban, és persze a fejükben, hisz a szülinapi buli utáni ováció megtette a kellő hatást... túlságosan is. Jenisse még mindig nem volt egészen magánál az örömtől.
-Te rossz fiú- mászott rá a patkányra- mi jóval is leptél meg engem... Végighúzta ujját az egykor tolvaj száján, aki elvigyorodott:
-Ohohohohóóóó....csak egy olyan bulival, amit az én csajom megérdemel- megfogta a lány fenekét. Jenisse közel hajolt hozzá félkómás vigyorral:
-És ugye tudod, hogy ezért most mi jár? Soot felvonta a szemöldökét, majd ennyit válaszolt:
-Ne kímélj... Az egérlány megcsókolta, majd végigsimította testét, addig az egykori tolvaj simogatta a fenekét. Épp kezdtek bemelegedni, amikor kopogtak.
-Jaj, ne már!- a Kormos kedvtelenül kimászott barátnője alól, felkapott egy nadrágot, és már ment is ajtót nyitni.

Meglepetésére régi barátja állt az ajtó túl oldalán, teljes életnagyságban, civilben.
-Hello Soot- szólt halkan- rég volt már.... A patkány kissé lehajtotta füleit, majd elkerülte a tekintetét:
-Sajnálom- kezdett bele lassan- tudom, hogy annak idején otromba voltam. De ami történt nem ellened szólt, hanem Jaff ellen... A macska bólintott:
-Igen, tudom- majd barátja vállára tette mancsát- és épp ezért szeretnélek most visszahívni. Soot felkapta a fejét:
-Hogy mondod? A király bólintott, és folytatta:
-A birodalom rohamosan fejlődik, a nép megkapta azt a jólétet, amit már rég megérdemelt, és további szövetségeseket szerzünk. Mindenki számára élhető, tehát, ha úgy gondolod... A patkány halkan nevetett, hangjában némi keserűséggel, majd válaszolt:
-Ez tényleg olyan, mint egy álom. El se hiszem- zsebre vágta az egyik kezét- de van valami, ami már ideköt. Tom Focus felemelte egyik szemöldökét:
-Hogyan? Épp ekkor szédült be az egykori tolvaj mellé az egér lány, csupán fehérneműbe, hátulról átkarolva őt:
-Szia édes- megpuszilta, és meglehetősen izgatóan birizgálta a fülét- ki a haverod? Soot egészen belepirult, de próbálta moderálni magát, ahogy folytatta a macska felé:
-Ehm...ő Jenisse, a barátnőm- kínosan elvigyorodott- hát nem egy belevaló csaj? Az uralkodó ezzel meg is világosult. Ő is ezért nem hálózta be Shaylát, mert tisztában volt a ténnyel, hogy ő tartozik valakihez. Ráadásul elnézve régi barátját és ezt a szédült nőszemélyt... tökéletesen összeillenek. Megejtett egy kissé szomorkás mosolyt:
-Megértem- majd a kezét nyújtotta- de ha mégis úgy gondolod, akkor Deghyom visszavár. Soot viszonozta a mosolyt, és kezet rázott vele:
-Kösz, hogy megérted, öregem. És persze a meghívást is. Ahogy elváltak útjaik, a király megindult visszafelé, Soot pedig felkapta kissé másnapos barátnőjét, és visszamászott vele a házba.

Ahogy a kék macska visszatért a várba, Elizis fogadta őt, méghozzá meglehetősen lelkesen:
-Jó híreim vannak, felség- mondta, követve urát- a két hollónemes, akikért küldettél, megérkeztek. Tom Focus felé kapta a fejét:
-Komoly?- kérdezte izgatottan- hol vannak? A fehér kobra mutatta az irányt:
-Kint várják az udvaron felségedet. Több se kellett, a király azonnal megiramodott...

Odalenn valóban ácsorogtak: egy 170-es magasságú, nyúlánk, zöld, gyíkszerű alak, aki szárnyakkal is rendelkezett, és egy meglehetősen termetes szürkészöldes szőrzetű, agyaras ork, aki méreteinél fogva már nem kaphatott szárnyakat. Őfelsége úgy zuhant be eléjük:
-Á, nagy örömömre szolgál, hogy udvaromban tisztelhetlek titeket- meghajlással köszöntötte őket- minek köszönhetem, hogy elfogadtátok a meghívásomat? Az ork válaszolt:
-Sötétség úgy ítélte meg, hogy ha már Nixa biztosíthat helyet egy hollónemesnek, akkor a te birodalmadnak is jár ez a kiváltság.
-Ezen kívül- folytatta a gyík, miközben karmait pucolgatta- nagyurunkat megerősítette Bászt, Shanbahac, és a tűzisten, hogy felséged megbízható. Felé fordította fejét, és hozzátette:
-Ráadásul mi együtt dolgozunk- mutatott társára- ő a nyers erő, én pedig a gyorsaság. A macska bólintott:
-Minden elismerésem- majd kezet nyújtott.
-Hua-Bei vagyok- rázott vele kezet a gyíkszerű.
-Én pedig Gohr'g- őt követte a melák.
-Tom Focus- mondta végül a király, és elmosolyodott- üdvözöllek titeket Deghyomban...