A kormány felbérelt pár megbízható orvost, hogy vizsgálják át a későbbiekben Tara Lekt névre keresztlet fekete hajú lányt. A máskor egyszerű procedúra most meglehetősen komoly erőfeszítésekbe telt, hisz Tara nemhogy nem hagyta magát, de menekült előlük- méghozzá fénysebességgel. Az elektromossággal való minden használat, a gyorsaság, a kisülés, a sokkolás, a villámok irányítása és a vezetékeken való közlekedés mind olyan képességek, amiket a titkos társaság fejlesztett ki benne.
Amint sikerült nagy nehezen elkapni- az épület áramtalanítása során. Az egyik orvos így sikeresen ki tudta vizsgálni, majd a fejébe vette, hogy megpróbálja szocializálni Tarát. Asszisztensnője segítségével kiválasztották neki a megfelelő ruhákat, és bekenték alapozóval, hogy elvegyülhessen a vele egykorúak közt. Az iskolába úgy kellett bedobniuk, hisz hiába próbáltak felé közeledni, a lány még mindig erősen bizalmatlan volt. Viszont az első nap a vele egykorúak közt...
Láthatta, hogy olyanok, mint ő... még felhőtlenek, tele energiával, készen minden kihívásra, és őt befogadják. Hamar megbarátkozott a környezettel, különösen az egyik sráccal, amely körbevezette. Kezdett visszatérni bizalma, ahogy láthatta az emberi élet eme másik oldalát, mely eddig nem adathatott meg neki. És persze senki nem bámulta meg kinézete miatt, hisz az alapozó remekül fedett.
Szép lassan telt az idő, és maga is napról napra oldódott ebben a közegben. Felfedezte képességeit.... minden szempontból: a tanulás terén, valamint elkezdte használni elektromos hatalmát. Végigjárta a várost, betekintést nyerhetett oda, ahová mások nem, éjszaka a múzeumokba, kivilágított tornyok tetejére... és ha már ilyen korlátlanul mozgott, megkezdte a hősködést. Ahol besurranó tolvajt vagy támadót talált, lefülelte. Ezek után nem is kellett sok idő, hogy a rejtélyes "Lady Spark" híre elterjedjen.
Mindenki róla beszélt, a suliban is. Nem egyszer barátjától kellett hallania a titokzatos Lady Spark-ról, amihez hozzáfűzte többször is, hogy biztos csodás nő. Tara persze magában mosolygott. Örült, hogy tehetett valami hasznosat, de nem akarta felfedni kilétét. Sejteni vélte, hogyha fény derül múltjára, és a kísérletekből származó erejére, az egész pokol az elejétől kezdődik. Ő viszont nem akarta ismét egy ketrecbe zárt szörnyetegként végezni...
A élet mégis úgy hozta, hogy Lady Spark képében kellett megmentenie barátját egy elszabadult gépkocsi elől. A srác némi habozás után felismerte- hiába nem volt rajta akkor a festék. Szembesült a kék hőssel, aki végig ott ült mellette a iskolapadba. A felismeréstől alig tudta eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen... De mikor eldöntötte, hogy karjaiba zárja a lányt hálája jeléül, amaz elviharzott. Tarát túlságosan megbénította a páni félelem ahhoz, hogy akár egy percre is vele maradjon. Nem tudott bízni az emberekben- így barátjában sem, annak ellenére, hogy a srác még azon az éjszakán a keresésére indult.
Ahogy a lány meghúzta magát az egyik sikátorban, arra lett figyelmes, hogy Shayla Constructor lép elé, személyesen keresve fel őt, biztosítva, hogy egy jobb helyre viszi. Tara látta, hogy őfelsége sem egészen hétköznapi az ő macskalényével, így nem is volt kétsége affelől, hogy ahová kerül, ott nem kísértheti az emberi kapzsiság.
Barátja abban a pillanatban talált rá. Megfogta a kezét, és kérte, hogy ne menjen. Ő elfogadta olyannak, amilyen, az elejétől fogva... és egyáltalán nem zavarta, hogy Tara más mint a többi. De Tarát igen. Mindig is tisztában volt vele, hogy abban a világban ő csak egy kívülálló... nem tartozhat az egyszerű, "normális" emberek közé. Így elbúcsúzott a sráctól, megköszönve neki mindent, és a macskahercegnővel elhagyták az emberek világát.
Azóta Nixában úgy él, mint egy madár, cikázva a vezetékek közt, az égben, olyan helyen, ahol szabad, és ahol tudja, hogy biztonságban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése