ez nem jött számításba...

A következő alig néhány hétben Deghyom szépen megélénkült: őfelsége személyesen adta át a harcosoknak a frissen szerzett tudás, amint maga okította a szépen, rendben felsorakozókat. Elégedetten nézett végig népén: határozottan kaphatóan bizonyultak a témára, érdeklődtek, és készültek minden napra... jó volt látni bennük ismét azt a harcias tüzet, ami eddig éltette őket.

Az egyik ilyen elégedett edzés után, ahogy ment vissza a várba, Zorgon várta őt egy fontos bejelentéssel: méghozzá azzal, hogy vendége érkezett. Tom Focus felvonta szemöldökét... el nem tudta képzelni, hogy ki keresheti, főleg, hogy királyságának híre még mindig nem túl fényes. Kérdése válaszra talált, mikor szobájának ajtajához ért... ahol nem más állt, mint maga Shayla Constructor.

A meglepetés erejétől a földbe gyökerezett a lába:
-Te itt?- fakadt ki. A hercegnő szeme se rebbent... bár megszokott magabiztos és tekintélyt parancsoló fénye mintha most meglehetősen halványan pislákolt volna. Valami nem stimmelt... és ezt hangja is elárulta, ahogy halkan magyarázatba kezdett:
-Tudom, hogy ez egy kissé váratlan, de úgy éreztem, máshoz nem fordulhattam- félig elfordította fejét, látszott, hogy számára kissé kellemetlen a helyzet- nem akartam, hogy népem így lásson. Tom Focus merengve mérte végig a lányt. Kifejezetten törékenynek tűnt, de egyben ez vonzóvá is tette. Azt az érzést sugározta magából az egész lénye, hogy neki, mint férfinak, mellé kell állnia. És persze még valami eszébe jutott: a Felixszel való találkozás a bazárban. A herceg elmesélte, mi történt. Focus azt már csak sejteni véli, hogy ebben Shayla milyen mértékben sérült. Átkarolta a hercegnő hátát:
-Ezt jobb, ha odabenn beszéljük meg- mondta, és bekísérte a szobába.

Elég tágas és kellemes helynek bizonyult a királyi lakosztály: vörös francia ágy, vörös függönyök, néhány hajdani király és hős festménye a falakon, valamint egy tekintélyes íróasztal a sarokban- rajta sorakozó pennákkal, és egy tömeg papírmunkával. Egészen személyes környezet, és úgy tűnt Shayla is egy kicsit oldottabban érzi magát. Tom Focus visszakérdezett:
-Tehát... miért jöttél hozzám? A hercegnő ránézett, szemiben a király most először látott félelmet- és ez meglehetősen nyomasztotta. Tisztában volt vele, hogy hajdani ellenfele egy mindenre elszánt nőszemély, őt semmi nem tántoríthatja el, ha esik, ha fúj, ha mennydörög... még a saját birodalmában is tökéletesen fenntartja az utópisztikus állapotot.
-Felix elment- hallhatóan elszorult a torka, ahogy megszólalt- és én nem tudom nélküle végigcsinálni. Ő mindig támaszt nyújtott nekem, és szeretetet... szükségem van rá.

Ki is buggyantak az első könnyek. Tom Focus kissé meg is rémült, hogy vendége elsírja magát. Azonnal magához szorította, nyugtatóan simogatva fejét és hátát. Tudta, hogy a hercegi páros milyen régóta élt és uralkodott együtt, és nagyon mély kapcsolatnak tűnt az övék. Ő viszont csak elképzeli tudta... ilyet még nem tapasztalt. Így a vigasztaló szavak is igencsak nehezen jöttek:
-Tudom, hogy oly sok idő után ez ilyen nehéz. De egy meglehetősen erőskezű uralkodónak ismertelek, Shayla... még előtte is. Össze kell szedned magad, Nixa és a magad érdekében is. A lány makacsul csóválta a fejét:
-De nem megy- szipogta- nemhogy a látszatát nem tudom most megadni, hogy erős vagyok, de a feladatok ellátását sem vagyok képes megfelelően ellátni. Nem tudok összpontosítani... Ahhoz túlságosan megvisel Felix hiánya. A király sóhajtott. Valóban, nem egy könnyű eset... ő sosem vesztett el senkit, semmilyen értelemben. Deghyomba pedig főleg katonák voltak, ők tudomásul vettek minden jellegű személyi veszteséget.

Azonban ez nem zárta ki annak tényét, hogy érzéketlenek lennének. Ő maga is érezte, hogy nagy a baj, azt is, hogy lovagi kötelessége segíteni... de egyben kifejezett gyengéden is viseltetett a lány irányt. Végigsimította a haját:
-Ne sírj, kérlek. Biztos vagyok benne, hogy találunk megoldást. E szavakat végül azzal zárta, hogy a hercegnőt homlokon csókolta. Úgy tűnt, hogy ez a másik felet sem hagyja egészen hidegen, ugyanis halkulni tűnt a zokogás. Ezt követően megtörölte arcát, lassan felemelte fejét, és tekintetük találkozott. Ő a lovagot látta Tom Focus szemeiben, míg ezutóbbi... konkrétan rádöbbent, hogy még soha az életben nem látott még ilyen kristálytiszta, őszinte, csillogó szempárt. Nem lehetett neki ellenállni...

Ajkaik összeforrtak egy gyengéd csókban, és innentől kezdve megindult egy vad lavina: az egymás iránti gyengédség szép lassan felhevült, az ajkak és a a mancsok elkezdtek vándorolni vállra, nyakra, hátra... lekerültek a koronák, a palástok... Nem tudtak betelni egymással, olyan volt, mint egy új kaland, egy hívogató élmény, ami felfedezésre csábított. Azok a csókok... az érintések... a kölcsönös bizalom érzete egymás karjaiban... Tom Focus tudta, ez maga a mámor. A háborúk során már megjárta a poklot ezzel a nőszeméllyel... most a paradicsomot is...

A reggel meglehetősen kínos helyzetben érte őket... hát még Zorgon, a király személyes testőre, aki rájuk nyitott. Megtorpant a látványtól, mely fogadta őt: őfelsége a még tegnapi ruhában, melyben az edzőtérről feljött, karjaiban a kékruhás hercegnővel... palástok, koronák a földön, ágy meggyűrve... itt határozottan történt valami, ami utólag nem biztos, hogy jó. Az ajtó hangjára Tom Focus felütötte fejét. Az esti mámor okozta részegségtől kissé homályosan vette ki az őrt. Zorgon meglehetősen zavarban volt... hirtelen még tisztelegni is elfelejtett, amit aztán némi fáziskéséssel pótolt:
-Jelentem uram, éjszaka nem történt zavargás, szabad valamit hoznom, uram? Az erős szavakra lassan a hercegnő is felébredt, megdörgölve szemeit, majd a királyra pillantott. Tekintetük ismét találkozott: a lányéból egy fajta meglepettség, míg őfelségéből némi csalódás áradt. Rájött, hogy bár kellemesen telt az este, hiba volt: Shayla soha nem lehet az övé. Ismét a testőrre nézett:
-Kérlek, kísérd haza a hercegnőt... Zorgon tisztelgett, és már kapta is a koronát, és a palástot.

Shayla kissé értetlenül nézett vissza Focusra:
-Ez meg mit jelentsen? Hisz ami történt...
-Az megtörtént, és ennyi- tette hozzá a király, visszahelyezve a lány fejére a koronát, aki ismét szóra nyitotta volna a száját:
-De... Azonban Tom Focus azonnal, megfelelően vissza tudott reagálni:
-De mi?- önhibáján kívül kissé felemelte hangját- Jól tudod, hogy nem lehet! Mindkettőnknek megvan a maga helye, és jobb is, ha ahhoz tartjuk magunkat. Mindkettőnknek elsősorban a népeinkkel kell törődnünk. Sóhajtott, és elfordította a fejét:
-Jobb, ha te is ezt tennéd... És tudom, hogy valójában te is ezt akarod úgy igazából. Shayla tehetetlenül bámult rá. Bár ő jött segítségért, most úgy érezte, hogy ezzel többet ártott, méghozzá nem is elsősorban magának.
-Ne haragudj rám...- sóhajtott. Tom Focus félig felé sandított:
-Nem haragszom- hangjában felcsendült némi kellemes tónus.

Lassan ismét felér fordult:
-Segítek neked. Beszélek Felixszel. Ezzel némi mosolyt csalt Shayla arcára. A hercegnő végül búcsúképp átölelte őt, mielőtt Zorgonnal kiléptek volna az ajtón. Tom Focus elmosolyodott. Még odalépett az ablakhoz, és nézte, ahogy a hercegnő lassan eltűnik a tengerkék, vízfodros ég irányába...