2011. február 12., szombat

Tom Focus szablyaforgatást tanul

A békét követően a bíbor fellegek alatt városban igencsak erőteljesen laposodott a hangulat: annyi évszázadon át, a harc hevében, folyamatos volt a toborzás, a kiképzés, az edzés... mindenki csúcsormában, éberen, harcedzetten. Most viszont minderre nem volt szükség. Habár a színvonal emelkedett, Deghyom, mint katonaság megállni látszott egy ponton... ez főleg azért jelentett gondot, mert a harcosok rétege a király után a legfontosabb. Őfelsége is tapasztalt , hogy valami igen erősen hibádzik: a fiúk edzenek, még a kocsmai verekedések is a helyükön vannak, de akkor lehetnének igazán elemükbe, ha élesben harcolhatnának... vagy talán, ha kapnának némi vérfrissítést. Így úgy döntött, hogy maga keres új motivációt, kitapasztalva, mire is van szüksége harcosainak, és egyúttal magát is képesítve. Meghagyta Zorgonnak, a személyes testőrének, hogy ezúttal nem tarthat vele, távollétében pedig személyes tanácsadóját, Elizist, a sötétmágus fehér kobrát bízta meg, aki nemcsak ravasz, de meglehetősen kellemes nőszemély hírében is állt.

El is indult talpig civilben valami új, és izgalmas után kutatva, elsősorban a Nixa területén fekvő zsebkendőnyi területű birodalmak felé. Először Északra ment, ahol ugyan a jégkentaurok rendelkeztek fegyverekkel, de mivel mind jégből voltak, elolvadtak, a jégoroszlánok pedig csak a karmukat használták, Semifarnak pedig az elveibe ütközött, hogy halandónak fegyvert adjon. Így az út vezetett tovább... a zooklook-ok e világi delegációjához. Deen ugyan szívesen fogadta- vadmacska énje miatt vele is hamar megtalálta a közös hangot, de mivel ők a bestiális alakjuk adta lehetőségeket használják ki, itt sem talált sem új fegyvert, sem új harcstílust. Ags (alias Darko Agosto) ajánlotta neki végül az arab negyedet, merthogy nem volt messze. Ha még más hely is a cél, megérné benéznie azokhoz a hedonistákhoz, hátha talál valami használhatót. Így végül az út az 1001 éjszaka kicsiny irodalmába vezetett.

Céljával egyből Shah elé járult, aki kifejezetten ellenezte, hogy Deghyom ura az ő területükön tartózkodik, és mielőbbi hatállyal ki akarta tessékelni. Viszont unokaöccse, aki mindez idő alatt jelen volt Shah mellett, meggyőzte őt, hogy tenne egy próbát a kék macskával. A szultán az unszolásra végül beleegyezett, de megkötötte Arklannak, hogy tartsa tanítványát rövid pórázon. Arklan tisztelettel vette a feltételt, és meghajolt. Ezt követően intett Tom Focusnak, hogy kövesse... még aznap megkezdte az okítást.

Deghyom királya azonnal megtapasztalta, hogy Shah pajkos és szimpatikus unokaöccse az edzőtéren egy rabszolgahajcsár: egyből bedobta őt a mélyvízbe, életében először fogott szablyát a kezében, és mestere keményen támadt rá. Csak ösztönből tudta magát védeni... és égnek álló szőrrel a hátán. Inkább menekült, mint harcolt, érezte, hogy az egész szituáció rohanással és a kétségbeesett védekezéssel teljesen szánalmas.
Amikor már ötvenedszerre landolt a porba, Arklan úgy döntött, hogy elsőre ennyi elég. Kezet nyújtott, felsegítette, majd a szállásra kalauzolta...

Mint kiderült osztoznak a toronyba rejtett szobán. Tom Focus meglehetősen otthonosan érezte magát, kényelmesnek találta az újonnan kapott helyi ruhákat. Az igazi meglepetés akkor jött, mikor a dzsinnhölgy is belépett a képbe... betáncolva az ajtón keresztül. Egyből ki is szúrta őt, mint vendéget, el is kapta hátulról, elkezdte dögönyözni, ujját végighúzta nyakán, macskafülein.... ettől Focus meglehetősen zavarba jött. Végül Arklan állította le, mondva, hogy ő egy rossz tanuló, neki nem jár kényeztetés. Jena ezzel át is szambázott hozzá... Deghyom ura pedig azonnal álomba merült. Hosszú volt neki ez a nap.

Az elkövetkezendő leckék alatt Arklan már kevésbé szívózott vele. Ehelyett pontosan elmagyarázta neki az alap-, támadó- és védekezőállásokat, hogy tartsa a fegyvert. Az ezt követő gyakorlásoknál ismertette vele a különböző védő- támadó-, és hárító technikákat, és hívta fel a hibákra a figyelmet. Az egyik ilyen alkalmával mutatta:
-Ez a szög nem megfelelő... kicsit feljebb kéne emelni a kart. Ennek két hátránya is van: a penge nehezebben tart, és neked is több erőt kell kifejtened a megtartására. A macska értetlenül meredt rá:
-És az miért baj?
-Ezért- ezt követően Arklannak elég volt egy kisebb lökést indítania, amitől tanítványa megbillent, majd szablyájának markolatával homlokon vágnia. A király ismét a porban kötött ki. Mestere ránézett:
-Tom Focus vagy, ugye? A macska, fájlalva az ütés helyét, visszasandított rá:
-Igen.
-Akkor fókuszálj!- mondta Arklan vigyorogva, és ismét felsegítette a földről.

Így, hogy átlátta már a rendszert, Deghyom királya egyre jobban harcolt mestere ellen. A javuló technikája mellett azt is érezte, hogy az udvarba egyre kevésbé fagyos a légkör: mint a fekete macska tanítványát, elismerték mások is, és úgy is kezelték. A pajkos dzsinn és néha megdögönyözte a hátát egy-egy fáradt nap után. Az egyik ilyen kényeztetés alkalmával nem tudta megállni, hogy ne doromboljon. Arklan felkacagott:
-Mi az öregem, élvezed a kényeztetést? Tom Focus fél szemmel ránézett:
-Ó igen... ehhez hozzá tudnék szokni. A szultán unokaöccse ismét felkacagott:
-Semmi nem tart vissza, hogy ideköltözz. A kitanításod úgyis holnap véget ér, a további tanulás nem lesz már motiváció, hogy maradj. A tanítvány elgondolkozott. Valóban... már vagy két hónapja itt tartózkodik, és azóta teljes gőzzel tanul, minden alkalommal fejlődve valamennyit. Máris készen állna? Felemelte fejét:
-Azért ezt az atmoszférát nehéz itt hagyni. Mit javasolsz, milyen szuvenírt vihetnék magammal? Arklan szélesen vigyorgott:
-Úgy gondolom, hogy mielőtt elmész, tüzetesen nézd át a bazárt. Biztos vagyok benne, hogy a sok földi jó között találsz valami ínyedre valót. Tom Focus elmosolyodott:
-Csábítóan hangzik...
-Nah- intett mestere- most pedig lakat a szádra, és hagyd hogy Jena álomba dögönyözzön. Kitartóan tanultál, kiérdemelted. A kék macska elmosolyodott. Megkedvelte Arklan laza stílusát, azt, hogy a mának él... élvezi az életet. Megfordult a fejében, hogy talán rá is férne, hogy kicsit lazábban kezelje a dolgokat abban a katonaállamban. Amint átsuhant ez a gondolat a fején, már el is nyomta az álom.

Elérkezett az utolsó nap, mikor is teljesen élesben harcolt mestere ellen. Egyik sem finomkodott, teljesen vérre menő komolysággal történt minden támadás... személyi sérüléssel, az edzőtér súlyosabb rongálásáig. Tom Focus kitűnően használta mindazokat a trükköket, amiket a fekete macska tanított neki... még a falra futást, és a homokkal való szembefújást is bevetette. Arklan nevetett:
-Ügyes! Megtanultad, hogy nem szabad gatyázni!- és már rontott is neki. Ezt a király szépen kivédte, végül kigáncsolta, majd lefegyverezte ellenfelét. Arklan elismerően elmosolyodott:
-Gratulálok- lassan felkászálódott- méltó vagy a szablyára.

Odasétált a fegyverekhez, kiválasztott egy áramvonalas, ezüstmarkolatos példányt, amit átnyújtott tanítványának:
-Ezt próbáld ki! Deghyom ura végigírt vele pár mozdulatsort. Meglepően könnyűnek találta a fegyvert, alig volt ellenállása. Arklan folytatta:
-Ez a kicsike már a tied- majd végigmérte őt- és nyugodtan tartsd meg a ruhákat is. Jól áll az arab. Tom Focus elmosolyodott:
-Köszönök mindent, mester- és meghajolt. A fekete macska halkan nevetett, majd hátba veregette:
-Ugyan! Az enyém a megtiszteltetés- majd kaján vigyorral hozzátette- mit gondolsz, miért kunyeráltam ki ezt a  lehetőséget az unokabátyámtól? A tanítvány kíváncsian pislogott:
-Ö... miért is? Arklan felkacagott:
-Mert van bennem annyi ego, hogy elmondassam, én okítottam ki Deghyom királyát. A kék macska halkan nevetett. Ismét megköszönt minden segítséget, majd újonnan beszerzett fegyverét oldalára kötve megindult elfele.

Arklan tanácsát megfogadva betért a bazárba, mielőtt végérvényesen maga mögött hagyta volna a várost. Válogatott is mindenféléből: gyümölcsökből, fűszerekből, különböző olajokból... teljes magával ragadta a hely varázsa. Véletlenül bele is botlott az egyik alakba. Sűrű bocsánatkérés közepette ismerte fel, hogy Felix herceg az. Azonnal megérdeklődte, hogy mi járatban arrafelé. Felix pedig elmesélte töviről hegyire, hogy mi történt:

Csodálatos volt az a sok együtt töltött év Shaylával (én ezt 15-nek éreztem, de mivel Nixában kissé máshogy telik az idő, így nekik csak 10 év- a szerző megjegyzése), de ő úgy érezte, hogy nem igen tett semmit a nép javára. A hercegnő intézkedett mindenben, kiválóan harcolt, és habár kapcsolatuk gyümölcsöző volt, úgy érezte, hogy nem tesz semmit a népért, és inkább eljött ide az arab negyedbe, hogy itt hasznosítsa magát, és tegyen valamit Nixáért. Magyarán... Tom Focus első kézből értesül arról, hogy Shayla most teljesen egyedül van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése