Felix nemcsak hogy teljesen új hercegként tért vissza Shayla mellé, de vele együtt komoly várostervezésbe is fogott: bővíteni kívánta Nixa határait, feltuningolva némi extrával.
Tom Focus ennél sokkal messzebbre ment... a következő hónapokban felállíttatta a pályát, majd azonnal elindult felfedező útra a tűzvörös ég alatti birodalomba, felvenni az ottani népekkel a kapcsolatot... kezdve a testőre, Zorgon törzsével, az alacsony, de gyors Leozardokkal, majd az útját folytatva a Vér-tó sámánjaival, a Vörös Sivatag harcosaival, és az Enyészet Szurdokának bestiáival és démonjaival. Mindannyiukat a lovagi tornára és a mágikus párbajra invitálta: a harcosok egy fekete mágiával megáldott páncélzatért vívhattak, míg a varázslók, mágusok, boszorkányok és egyéb mágiával bírók egy hibátlan, gazdagon font varázsszőnyegért, amit őfelsége a nixai araboktól szerzett be.
Ezek alatt a hónapok alatt felépült Shanbahac, Bászt és a tűzisten szentélye is. A király, mint példamutató, elsőként ment, hogy beavatottá váljon. Elsőként a tűzistenhez ment, hisz mint a tüzes ég alatti birodalom uralkodója, úgy ítélte meg, hogy neki jár elsőként a megtiszteltetés. Alázatosan vette a szertartást, a tűzvarázslók- egyben a szentély papjai- körültekintően végezték a rítust. Miután bekenték az olajokkal, tűzkört gyújtottak köré, és mormoltak. Azonban félresikerültnek látszott a dolog, ugyanis pár pillanat múlva a lángok elszabadultak, beborítva a királyt. Őfelsége ordított, a tűzvarázslók pedig rémülten próbálták hatalmukkal a lángokat, de a tűz nem látszott engedelmeskedni...
Hamarosan kiderült, hogy miért. A lángok úgy öt perc után elengedték az uralkodót, akinek ezek után a bal vállán lángjelek éktelenkedtek- a tűz beleégette. Amint vizslatta a heget, újabb robaj csapott fel. A zaj irányába fordult. Ott állt vele szemben a tűzisten. A tűzvarázslók mind leborultak, Tom Focus pedig követte a példájukat. A tűzisten felszólította, hogy álljon fel. A király engedelmeskedett, és izgatottan fülelt, hogy mire számítson a nagyhatalmútól.
-Minden elismerésem, Tom Focus- szólt a tűzisten elmosolyodva- figyelemre méltó a munkásságod. Szépen gatyába ráztad a néped, és önzetlen módon még az egykori ellenségednek is segítettél. Ami pedig a szentélyt illeti- nézett körbe- igazán csodás darab, megtisztelő és impozáns ajándék. Ismét a királyra nézett:
-Mindezek fejében úgy döntöttem, hogy megajándékozlak a jelemmel. Amíg viseled, addig a védelmem és a kiváltságom élvezed, és magad is tűzvarázsló vagy. Az uralkodó megilletődött, majd mély meghajlással hálálta meg a tűzisten jelenlétét:
-Köszönöm a nagylelkű ajándékot, uram. A tűzisten halkan nevetett, majd lángnyelvek képében elillant. A tűzvarázslók azonnal Tom Focus és a lánghegek csodájára jártak. Nem számítottak ekkora elismerésre.
A király folytatja az útját a Bászt szentélybe. Mindkét birodalomban számottevő volt a macska, ezért is gondolta, hogy az istennőjüknek is tiszteleg. A papnők virágkoszorúkkal fogadták, majd az oltár elé vonszolták. Alig, hogy letérdelt, egy korsó vizet borította a fejébe. Megrázta magát... De alig hogy feleszmélt a víztől, Bászt máris ott állt előtte. A tűzisten jelenése után már meg se lepődött. Ennek ellenére, neki is megadta a kellő tiszteletet, és letérdelt elé. Az istennő elmosolyodott:
-Látom, kellő tiszteletet tanúsítasz a hölgyek iránt, lovag. Tom Focus felnézett rá, és bólintott:
-Igen, úrnőm. Bászt halkan nevetett:
-De nem is ezért jöttem. Mással is kiérdemelted, hogy személyesen látogassalak meg, lovag- leült vele szembe- annyi évezreden át tele volt a gyermekeimmel ez a világ, mind a víz- mind a tűz ege alatt. De te vagy az első, aki gondolt rám, és ily mélyen megtisztelt, hogy szentélyt emelt nekem. Ezért megajándékozlak. Megragadta a király mancsait, mire egy-egy hosszú aranykarmokkal teli pánt került rájuk. A macskaistennő folytatta:
-Mint ahogy a kard a kar meghosszabbítása, úgy ezek az aranykarmok lesznek a te kardjaid. Bármikor megidézheted őket, de használd őket bölcsen. Őfelsége ismét meghajolt:
-Köszönöm a nagylelkűséged, úrnőm. Azzal Bászt eltűnt...
Végül a sort Shanbahac szentélye zárta. Alig, hogy a király belépett, a meglehetősen bizarr kinézetű isten már ott állt. A varázslók mentegetőztek:
-Sajnáljuk felség... de a nagyúr már várta, és nem tartóztathattuk vissza... Tom Focus nyugalomra intette őket, majd odalépett a félelmetes istenséghez, és mélyen meghajolt. Az alak úgy nézett ki, mint egy száraz gallyakból álló csontváz, hosszú, fogas pofával, vörös szemekkel, fején és szárnyaiként szolgáló hatalmas zöld levelekkel: maga a halál, a méreg és a növényi élet istene egyben. Odahajolt az előtte térdelő királyhoz:
-Eddig egy népnél sem ismertek el hivatalosan, fiam- sziszegte jeges hangján- így meglehetően nagyra értékelem, hogy ilyen pompás szentéllyel tiszteltél meg. Ezek után alig bírtam kivárni ezt találkozót. Az uralkodó ránézett:
-Igazán lekötelez, uram...- hebegte. Shanbahac kinézetétől az ő ereiben is meghűlt a vér. Az istenség folytatta:
-Kívánj tőlem, fiam- lépett hátrébb- kívánj bármit, és teljesítem. Tom Focus állta a tekintetét:
-Uram... ha lehetne...- kezdte hebegve- erdősítsd be a város környékét. Szellősre, hogy könnyen be lehessen jutni. És... álld meg a földműveseket. A rémisztő istenség bólintott:
-Bölcs döntés, fiam. Teljesítem ezt a kérést- majd eltűnt.
Nixából azóta még több érdeklődő tekintett szegeződött a rohamosan fejlődő Deghyomra, amit már egy barátságos liget ölelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése