Shakara Sera élete mégse volt olyan egyszerű. Nem minden világban volt csupán hős. Bizonyos helyeken már a megérkezése óta egy elátkozott bestiát láttak benne a helyiek, és vadászták. Máshol ellenségekre lelt, miután győzött, és békét alapított az előző uradalom romjai felett. Volt olyan is, hogy a földszellem lidércei ismét harci lázra keltek ellene, és a nyomába eredtek... és olyanok is, akik a hatalmát akarták megkaparintani- a tűzisten áldását, az anyjától örökölt hangmágiát, a családját átszövő sötét erőt, vagy egyszerűen a testébe rejtett smaragdszilánkot. Az egyik ilyen világba egyszer úgy történt, sikerült is elpusztítaniuk a helyieknek, de amit látni véltek, az csupán a Sötétség egy illúziója volt. Shakara akkor sikeresen megmenekült.
Ám egyszer, mikor másodszorra tért vissza Nixába, hogy regenerálódjon, az események csúnya fordulatot vettek. Teljes békével érkezett, minden különösebb céllal, csak a városban járt-kelt, regenerálódva annak erejéből. Alig néhány nap után viszont azon kapta magát, hogy a főváros lakossága- Shayla hercegnővel az élen- nekitámadt. Próbált hárítani, és nem ártani mindazoknak, akik már egyszer segítették őt útján. Szerencsére ez az állapot alig két óráig tartott- és senki nem emlékezett rá, hogy mi történt. Mintha az egész város egyfajta kábulat alatt lett volna. Miután Shakara számon kérte rajtuk a támadást, mindenki értetlenül állt az esemény előtt.
A magyarázat még aznap este megérkezett... egyenesen Deghyomból, egy bestia-koponyás sisakos, kék köntösös, botos nekromágus képében. Ő manipulálta Nixa lakosait... de azzal nem számolt, hogy ennyi lélekhez sokkal több erőre van szüksége, így a manipuláció sem tartott sokáig.Alig ért el a 3 kapuhoz, a három őr máris fenyegetően bömbölt felé. Shakara elsőként figyelt fel a veszélyre, és máris támadásba lendült, átszelve a három kaput, célba véve a nekromágust. Azonban a varázsló számított rá. Egy jól irányzott csapással csúnyán telibe találta ellenfelét. Shakara azon nyomba elterült a földön... nyílt mellkassal, testéből patakzott a vér. Azonnal úgy maradt. A nekromágus őt kereste, méghozzá azért, hogy ellophassa a sötét erejét.
Meg is kezdte a hatalma elszipolyozását, mikor is Nixa és Deghyom támadásba lendült. A kék városnak ugyanis feltűnt, hogy Shakara támadásba lendülve eltűnt, és egyúttal Shayla riadóztatta Tom Focust is, a másik uralkodót. A két oldalról érkező sereg ellen a nekromágus tehetetlennek bizonyult- először is, ahogy késve kapott észbe Shakara hatalmának átvétele közben, másrészt, hogy ekkora tömeggel szembe tehetetlen volt. A két oldalról való támadás szétkapta, mint majom a zsebórát. Semmi nem maradt belőle. Nem volt arra sem ideje, hogy áldozata hatalmát teljes mértékben eltulajdonítsa.
Viszont Shakara még mindig ott feküdt mozdulatlan. A föld lassan itta vérét. Shayla megkérte egyik hollónemesét, hogy segítsen rajta. Amaz meghajolt őfelsége parancséra, majd sietett a Di világ urának segítségére. Mint hollónemes birtokolta a Sötétség esszenciáját... ő a Sötétség egy erős, hű, és odaadó alattvalója. Ahogy őt szolgálja, őt a Sötétség is védi őt. Csókjával átadta Shakarának az esszenciát, és- szó szerint- életet lehet testébe. A felhasított, nyílt seb összezáródott, és beforrt... a Di világ ura ismét magához térhetett. Viszont ahogy feltápászkodott, és meghálálta a segítséget, egyúttal azt is közölte, hogy soha többé nem hajlandó visszatérni Nixába, mert- ahogy imént is alakult- nem akarja rájuk vonzani a bajt. Azóta többé nem látták ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése