aurora borealis

Tom Focus mikor útnak indult, nem is sejtette, hogy a kutatás könnyebb lesz, mint gondolta. Az egész még azzal az ötlettel kezdődött, hogy tesz egy kitérőt Észak felé. Beszédje volt Semifarral... igencsak komoly. Igencsak szürkült, mikor már túljutott a fagyhatáron. A bundás kabátját is felöltötte már úgy gyalogolt tovább a hóban. Kihalt volt a jégsivatag... szinte gyanúsan kihalt. Hová tűntek a hóoroszlánok és a jégkentaurok? Oda se neki... nem ezért jött...

Tudta, hogy nem érhet el a kristálypalotáig, így az esti órákban megállt, letérdelt a hóba, és három gyertyát húzott elő. Ezeket szép sorban lerakta maga elé, és varázslattal meggyújtotta őket:
-Megidézem a fényt... Jöjj hívó szavamra, Semifar. A lángok egy pillanatra magasabbra csaptak, majd amint ismét lenyugodtak békésen pislákolva tovább, a fehér istennő már ott ült a másik oldalon, érdeklődve nézve a királyra:
-Miért szólítottál?  Tom Focus alázatosan fejet hajtott, majd azokba a jégkék szemekbe nézett:
-Engedelmeddel, úrnőm... Amint azt te is tudod, a két birodalom közt eltöröltük a határt. Viszont a szokásainkat és a kultúránkat próbáljuk valamennyire egységesíteni. Így arra gondoltam, miután a nixaiaknak van fényáldozatuk, mi deghyomiak az újhold utáni első napra bevezetnénk a reménygyújtást, tiszteleted és megbecsülésed jeléül. A sárkánykirálynő szelíden elmosolyodott:
-Az enyém lenne a megtiszteltetés.

Felállt a földről, és lenézett a kék macskára:
-Deghyom egyetlen lakója sem ártott nekem, sőt, annak idején az akkori királyotok próbált is engem megvédeni. Azóta nem volt alkalmam kifejezni felétek a hálám. Tom Focus kicsit ironikusan kuncogott:
-Talán mert nekünk sem volt alkalmunk kérni- tekintetét ismét a fény és hó istennőjére emelte- ugyanis attól a naptól fogva nálunk tilos volt a mágia. Minden varázshasználót a legszélső gyűrűbe száműztek, rengeteg kiváltságtól megfosztották és maszk viseletére kötelezték őket, hisz a tevékenység, amit folytattak szégyenletes és tilos volt. Semifar bólintott:
-Értem. Tehát az akkori események ennyire sokkolták Deghyomot... Tom Focus felállt, állva az istennő tekintetét:
-Lenne itt még egy kérdés. Nem tudod, hol találok egy bölcset, aki remekül átlátja a két birodalmat, és segíthetne összehangolni? Semifar sejtelmesen elmosolyodott:
-De... azt hiszem lenne itt valaki. Azzal erős fény kíséretében eltűnt... még a gyertyák is kialudtak.

Mire a vakító ragyogás kihunyt, és ismét a csillagokkal teletűzdelt sötét égbolt látszott, a király ismerős alakot vélt megpillantani vele szemben. Ott állt büszkén, határozottan, méltóságteljesen a hófehér, kék csíkos, kék szemű fehér sörényes oroszlán. Tom Focus szemei igencsak látványosan elkerekedtek a döbbenettől:
-Felix? A jégherceg odasétált hozzá, megragadta kabátja ujját, és elkezdte rángatni. Deghyom ura első ízben majdnem orra bukott, de aztán megértette, hogy a kékcsíkos azt akarja, hogy kövesse.
-Mi a manó? Nem tudsz beszélni?- fakadt ki belőle. Felix félig visszanézett rá, enyhén szúrós tekintettel, egyet morrantva, majd ismét előre fordult, vezetve egykori riválisát. A királynak sejtése sem volt, hogy Felix merre vezeti. Csak követte a havas buckákon és jeges fennsíkokon keresztül. Még a félhold is feljött időközben.
-Figyelj már- szólt úgy alig egy óra után Tom Focus- igazán elárulhatnád, hogy hova a náthásba vezetsz. Tudod, nekem feladatom van! Tudnom kell, hogy miként tudnám...

Azonban a mondaton nem tudta befejezni, hisz ahogy befordultak a következő bucka után, egyszerre pillantotta meg a tavat, és a felette tündöklő zöldes, kékes és lilás színekben játszó sarki fényt. A jelenséget a hideg víztükör visszaverte. Földbe gyökerezett a lába a látványtól, és a szája is tátva maradt. Még sosem látott életében hasonló csodát. Az ámulatból Felix térítette magához, aki ismét megragadta a kabátja ujját, és egy határozott rántással húzta előre.
-Na!- szólt rá a király- nem kell olyan durván! A jégherceg egészen a vízpartig húzta őt. Tom Focus letérdelt, a tükörsima vízfelületre nézett... majd ismét fel az égi tüneményre.... majd a csíkos hóoroszlánra:
-És most?- nézett rá értetlenül. Felix ismét halkan morrantott, majd a mancsát vízbe helyezte. A hideg víz finoman fodrozódott, majd ugyanúgy a sarki fény is elkezdett kavarogni. Deghyom ura képsorokat vélt látni... gondolatokat, hisz a jégherceg így kommunikált vele. Látta a herceget az egyik bucka mögött, ahogy hallja, amint ő és Semifar az imént beszélgettek a tabu mágiáról. Meglehetősen furcsa érzés volt a saját hangját az égből visszahallani. A következő képsorok viszont Nandunt mutatták. A sámán egy alvó lakos fejére helyezte kezeit, és mormolt. Határozottan álommágia. Aztán egy következő képsor: Lady Nightmare, a sötétkék boszorkánypegazus épp Felix tenyeréből jósolt. Igencsak régi emléknek tűnt, hisz itt a herceg alig látszott többnek, mint 17. Aztán az emlékképek eltűntek, és az északi fény tovább tündökölt, amint a csíkos hóoroszlán kiemelte mancsát a vízből, és a királyra nézett.

Tom Focus tekintette fenn ragadt az égi jelenségen.
-Nixában mindig is szabad volt a mágia- bökte ki egy idő után, majd a jéghercegre nézett- valószínűleg ti tele vagytok kódexekkel, könyvtárakkal. Nálunk odaát ilyen nincs. Minden varázshasználó csak a saját tudására hagyatkozott vagy amit netán a felmenőitől megörökölt. Felix nagyot bólintott, majd tovább fürkészte a kék macska arcát. Deghyom ura valóban mélyen elkezdett gondolkodni:
-Nálatok megvan az a varázstudás, ami nálunk nincs. Vagyis... lehetne Nixában egy varázstanoda, és egy könyvtár, ami mindenki számára elérhető. A jégherceg hevesen bólogatott. Tom Focus elmosolyodott. Kellemesen érintette, hogy Felix ilyen segítőkész.

-És...- kezdett bele kissé vonakodva- tudnál valamit viceversa is ajánlani? Felix most ordított. Mintha csak azt mondta volna, hogy "hihetetlen vagy, hogy nem jöttél rá! Hisz olyan egyértelmű!". Ismét a tó vízébe helyezte mancsát, és az emlékképekkel válaszolt. Az első képsor az volt, mikor ők ketten az arab negyedben találkoztak, és Focus lelkesen mesélte, hogy új harcstílust tanult, hogy ezt a tudást megoszthassa a népével. A következő pedig az volt, mikor ők ketten és Shayla látták a lovagi tornát. Külön hangsúlyt helyezett itt a különböző harcosokra. Tom Focus valóban fejbe csapta magát:
-Tééééééééééényleg!- fakadt ki- hiszen mi katonaállam vagyunk! Mi képezhetnénk ki a nixai harcosokat is! Felix elégedetten morgott, ahogy visszanézett a királyra. Deghyom ura meg is veregette a hóoroszlán vállát:
-Köszi szépen, öregem! Örülök, hogy számíthattam rád.

Már szedelőzködött is, hogy menjen, amikor Felix igencsak erős hangon utána ordított. Tom Focus kissé riadtan fordult vissza:
-Mi az? A jégherceg ismét a vízbe helyezte a mancsát. Ezúttal az a kép rajzolódott ki az északi fényben, mikor Shayla az ájult királyt tartja a karjai között, és könnyes szemekkel a hercegre rivall, hogy hogy tehette ezt. Majd ezt követően az a kép, mikor visszaérkezik az arab negyedből, és szeretően magához szorítja a hercegnőt, bánva, hogy otthagyta. Most, ahogy ismét kiemelte a vízből a mancsát, igencsak szomorúan nézett azokkal a kék szemekkel. Tom Focus értette. Visszasétált hozzá, és a hátára tette a kezét:
-Átadom neki- mondta- és ne aggódj, vigyázni fogok rá... A jégherceg mélyen sóhajtott, lassan a királyhoz bújt. Deghyom ura megsimogatta a sörényes fejét:
-Semmi gond. Mindannyiunkkal előfordul...