2011. március 28., hétfő

words are very unnecessary...

Shayla épp végzett az aznap feladatokkal. Felállt az íróasztaltól, és az ablakhoz lépett. Kellemes idő volt odakinn, a jónép el is lepte az utcákat. A levegő is kellemes, balzsamos illatokkal volt tele... újabb virágzás netán? Vagy csak most tűntek fel neki ezek az illatok, ahogy a hosszas munka után végre kinézett az ablakon?

Ahogy így elmerengett, hirtelen berobbant mögötte az ajtó. Ijedten kapta a fejét a hang irányába, de azonnal látta, hogy pánikra semmi oka, hisz nem támadás érte, csak Tom Focus érkezett meg a nagy utazásból, és széles vigyorral üdvözölte:
-Hercegnőm! Shayla nagyon megörült neki, és tüstént a nyakába vetette magát:
-Focus! Úgy hiányoztál!-szorosan megölelte a királyt, aki örömtelien viszonozta. Nagyon örültek, hogy ismét karjaikba zárhatják egymást.
-Úgy hiányoztál erre a rövid időre is- mondta Shayla- de mégis mi volt? Sikerrel jártál? Tom Focus bólogatott:
-Igen, megvan a megoldás. Tudom mit tehetnénk- teljesen lázba jött- annyi mesélni valóm van, nem is tudom, hogy igazából hol kezdjem. A lány sejtelmesen elmosolyodott:
-Akkor inkább ne beszélj... És megcsókolta párját. A király lelkesedése szenvedélybe csapott át, amint átadta magát az érzésnek. Átkarolta Shayla derekát, finoman magához szorította, és itta a csókot az ajkairól. Ennél kellemesebb fogadtatásban nem is részesülhetett volna...

A pillanatot az szakította meg, mikor Unicornina belépett egy világoskék és egy fehér szövettel a kezeiben:
-Felség, megtaláltam a megfelelő anyagot a ruhához, és... Amint meglátta a párost, elállt a szava. Viszont a páros is leakadt egymásról, mikor hallották belépni a hívatlan vendéget. Még mindig zavartatták magukat, ha valaki meglátta őket. Tom Focus kínosan meredt a falra, mintha olyan piszkosul lekötnék a rajta díszelgő festmények, Shayla pedig köhintett egyet, majd odalépett az angyalhoz, és közelebbről szemügyre vette a textíliákat:
-Valóban szép darabok- simította végig őket- tökéletesek lesznek. Tekintetét Ninára emelte:
-A kék marad alul, a fehérből pedig legyen a palást és fátyol... ahogy megbeszéltük. Unicornina széles mosoly kíséretében meghajolt:
-Rendben, felség, azonnal intézkedem. Ahogy elindult, egyszer lopva még hátra fordította fejét, sejtelmesen rámosolyogva a párosra.

Tom Focus sóhajtott, és visszafordult Shayla felé:
-Ez nagyon beidegződött nálunk- mosolyodott el ironikusan. A lány vállat vont:
-Hát... pár ezer év az pár ezer... mi sem várhattuk el, hogy csak úgy egyik napról a másikra működjön- mondta zavartan, majd a királyra nézett- inkább mégiscsak mesélj... Tom Focus elvigyorodott, átkarolja Shayla derekát, az ablakhoz léptek, és belekezdett a mesélésbe:
-Mivel nálatok nem volt tiltott a mágia, és gondolom rengeteg feljegyzés megmaradt, így itt lehetne a varázslók könyvtára és itt, Nixában lehetne kitanítani a varázslókat. Az itteni iskola lenne a ti privilégiumotok. A hercegnő elmosolyodott:
-Ez eddig pompás. Akkor a ti mágusaitok is hozzánk jönnének tanulni. A király bólintott:
-Pontosan. Deghyom területén pedig a harcművészetek oktatása lenne, hisz mióta világ a világ, az egy katonaállam. Ezzel mind a ketten kivennénk a magunk feladatát, mindkét birodalom egyenlően osztozik a feladatokban, és idővel ez drasztikusan csökkentené a kulturális különbségeket is. Shayla ismét bólintott:
-Valóban így van. Remekül átgondolt terv. Mégis honnan jött rá az ichlet? Tom Focus sejtelmesen elmosolyodott:
-Még Északon. Egész véletlenül találkoztam ott egy vezetővel, aki rávilágított ezekre a dolgokra. A hercegnő elmosolyodott:
-Valóban? És ki ez a vezető? Focus halkan válaszolt:
-Felix az. A hóoroszlánok vezére. És... üdvözöl téged.

E szavakra Shayla egész elérzékenyült. Habár már nem táplált komoly érzelmeket a herceg iránt, mégis jól esett hallania, hogy Felix egész jól elboldogul fenn, Északon.
-Mondd csak- szólt sejtelmesen ismét a király- jól láttam, hogy az a menyasszonyi ruhád anyaga? A hercegnő szélesen elmosolyodott:
-És ha azt mondom, hogy igen? Focus viszonozta a mosolyt:
-Akkor alig várom, hogy láthassalak benne...
Azzal ismét összeforrt az ajkuk, és a király magához szorította a lányt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése